Vállalkozónak lenni: mivel jár?

Vállalkozónak lenni nem csak abból áll, hogy az ember dolgozik, szervez, ötleteket talál ki, megvalósít és a többi, hanem nagyon komoly önismereti, lelki munka is van a háttérben. Ahogyan alakul és változik a vállalkozás újra és újra át kell lépned a saját árnyékodon, a komfortzónádon ahhoz, hogy előrébb juthass. Míg alkalmazottként évtizedekig stagnálhatsz ugyanazon a személyiségfejlődési lépcsőfokon, addig a vállalkozóvá válás eleve azzal kezdődik, hogy feszegetni kezded a saját határaidat és ez az idők folyamával egyre erőteljesebb lesz.

Már magát a vállalkozás indítását sem egyszerű megélni, hiszen ilyenkor egy döntést hozol, mégpedig olyan döntést, ami eleve szembemegy a konvenciókkal, miszerint „legyen egy jó állásod és dolgozz szorgalmasan, az a biztos”. Ezzel szemben vállalkozóként eleve ki kell lépned a látszólagos biztonságot jelentő alkalmazotti gondolkodásmódból. Ha van állásod, akkor talán egy ideig másodállásban vállalkozol, de idővel elérkezhet az a pont, amikor döntened kell.

Ha nincs állásod, akkor a döntés könnyebb – lemondani az álláskereséssel járó zűrökről a saját vállalkozás javára egyáltalán nem olyan nehéz.

Az azonban még csak az út eleje. Újra és újra meg kell majd élned vállalkozóként a saját korlátaidat. Mondjuk belekezdesz egy kézműves vállalkozásba és egyszercsak annyi megrendelésed érkezik, amennyit már nem tudsz egyedül ellátni. Vagy már annyi szervezési, vezetési, adminisztrációs feladatod van, hogy napi 16 órát dolgozol. Ez nem légből kapott szám, sok vállalkozót ismerek, aki nem tudja kiadni ezeket a feladatokat a kezéből, helyette évekig lavíroz a család és a cég között – és joggal érzi úgy, hogy ő mindent megtesz a családjáért, halálra dolgozza magát, és nem lát kiutat.

Valójában ilyen esetekben elsősorban magaddal kell tisztába kerülnöd: képes vagy-e vállalni a növekedéssel járó feladatokat, szeretnél-e növekedni és egyáltalán: akarsz-e változtatni a helyzeten?

Az egyik ismerősöm például úgy próbált megszabadulni a napi 16 óra munkától, hogy indított egy másik céget, amiben neki kevesebbet kell majd dolgoznia. A gond csak az, hogy amíg be nem indul úgy igazán a másik cég, addig neki többet kell dolgoznia.
Az is gyakori, hogy az alapító képtelen kiadni a kezéből egyes feladatokat, úgy érzi, neki mindenütt ott kell lennie. Vannak ugyan alkalmazottak, de a döntéseket már képtelen kiadni másnak, ezért ő felügyel mindent. Ahhoz azonban, hogy változtasson, meg kell szabadulnia attól a paradigmájától, hogy csak ő tud mindent jól megcsinálni a cégben. A növekedés gátja tehát saját maga.

Ahogy fejlődik, növekszik a cég szüntelen újabb helyzetek jelentkeznek, amiket csak úgy tudsz megoldani, ha előbb saját magaddal kerülsz tisztába: dönthetsz úgy, hogy nem akarsz növekedni, jó minden úgy, ahogy van, vagy választhatod az előrevivő utat, ilyenkor azonban elsőként a benned levő korlátokat kell leküzdeni. Hiszen egészen másként működik egy 10 milliós árbevételű cég, mint egy 100 milliós és egészen más egy 1 milliárdos vállalkozás.

Egy 1-2 fős családi vállalkozás simán működik úgy, hogy a tulajdonosok végzik a feladatok többségét, de egy bizonyos szint után képtelen vagy mindent magad csinálni (pl annyi ügyfél van, hogy nem tudjátok felvenni és legyártani is a megrendeléseket). Ilyenkor el kell döntened, hogy csinálni szeretnéd tovább a feladatokat (pl. mert te elsősorban a szakmádat szereted, mondjuk kézműves vagy és nem akarsz lemondani az alkotás öröméről) vagy pedig egyre inkább vezető leszel a vállalkozásban és csak részterületeket hagysz meg magadnak a feladatok közül. Gyakran fel sem ismered, hogy egy ilyen kiugrási ponthoz érkeztél, csak azt látod, hogy túl vagy terhelve olyan feladatokkal, amik már nehezedre esnek és nem tudsz a fontos, stratégiai feladatokra összpontosítani vagy éppen ellenkezőleg: te csak dolgozni szeretnél és hagyjon békén mindenki a stratégiai feladatokkal. A szakember és a vezető szerep ütközik ilyenkor benned és bizony csak akkor tudsz egyensúlyba kerülni magaddal, ha minden alkalommal újra és újra feldolgozod ezt az ellentmondást és tisztázod magadban a céljaidat.

A 21. század arról fog szólni, hogy akár alkalmazottak, akár vállalkozók vagyunk, meg kell tanulni függetlenedni, önállósodni, felelős döntéseket hozni és egyre jobban megismerni magunkat, mert csak így leszünk képesek megélni. Gondolj bele, 20-30 éve, ha megszereztél egy diplomát, biztos állást és megélhetést szerezhettél általa. Ma ez már nem elég. Lehet szidni a rendszert, keseregni a változások felett, de jobban jársz, ha megtanulod az önálló élet alapelveit, ezek pedig benne rejtőznek! Csak te vagy képes változtatni magadon és a gondolkodásmódodon, és egyre inkább csak magadra számíthatsz anyagi téren is (hogy csak egy példát mondjak, a napokban végigkérdeztem néhány ismerősömet, hogy szerintük, mire a mi korosztályunk eléri a nyugdíjkorhatárt, lesz-e még állami nyugdíj, 1 ember kivételével mindenki úgy gondolta, hogy addigra már egy fillért sem fogunk kapni vagy legfeljebb csak valami nagyon jelképes összeget!)

Vállalkozni szeretnél? Ismerd meg, hogyan kerülheted el a kezdeti buktatókat és tanulj azoktól, akik már megvalósították! >>