A blogírás egyik legnehezebb kérdése kezdőként, hogyan legyen egyszerre szakmai és egy kicsit személyes is a blogod, azaz hogyan írjál úgy szakmai blogot, hogy ne csak a szaktudásod, de a személyiséged is megjelenjen a blogban, mégse alakuljon az egész énbloggá és a tárgytól se térj el nagyon.
Kezdőként sokan elkövetik azt a hibát, hogy tartják magukat a témához és csak arról írnak, csak a szaktudásukra építik a blog tartalmát. Ma két éve indult az első blogom és bizony akkor még én is így indultam el. Eszem ágában nem volt magamról írni, hiszen az olvasók nem rám kíváncsiak, hanem arra, miben segíthet nekik a tudásom – gondoltam. Ez egyébként így is van. Viszont a blogot személyesebbé teszi, ha tudják, ki az, aki írja, és sokkal közvetlenebb kapcsolatot hoz létre az olvasóiddal, ha rólad is megtudhatnak egy-két dolgot.
Nyilván itt te irányítod a folyamatot: te döntöd el, mi az, amit szeretnél közzétenni magadról. Nyilván szakmai blogban elsősorban olyan részleteket mondasz majd el, aminek köze van a szakmához is, ami az olvasó számára fontos lehet. Ha pl. kutyás blogod van, akkor elég fontos kérdés lehet az olvasók számára, vajon van-e kutyád, hány és milyen fajta, és nem fognak tiltakozni, ha néha leírsz egy-egy velük kapcsolatos esetet a blogba.
Többféle személyes elemet belevihetsz a blogodba, ami segít jobban megismerni téged. Egyfajta arculatépítésről van itt szó, ami mindenképpen emeli a blogod minőségét, de azért túlzásba vinni sem kell. Ennek elemei lehetnek a bemutatkozó oldal, ahol magadról írsz néhány sort, és felteszel egy fényképet, (vagy akár egy videót) és az elérhetőségeidet, az oldalsávban egy rövid 1-2 mondatos bemutatkozás (lehetőség szerint fotóval), valamint egyéb személyes elemek, pl. kedvenc blogok listája, kedvenc idézetek, tagságok (pl. nemdohányzó blog), ismerősök listája, twitter widget – ezek persze nem kötelezőek, hanem tetszés szerint választhatóak.
És akkor, hogyan írjál úgy magadról, vagy akár az élményeidről, hogy ne térj el a blog tárgyától, de mégis személyes jellege legyen az írásodnak?
1. Írj az élményeidről (és azok szakmai vonatkozásáról)!
Az élet tele van metaforákkal, kapcsolódási pontokkal. Mondjuk megnézed a legújabb mozifilmet és rájössz, hogy az egyik jelenetről tudnál írni a blogodban, mert pont a témához kapcsolódik. Vagy elmész este sétálni a családdal és közben eszedbe jut egy jó blogtéma – ilyenkor leírhatod, hogy „este éppen a családdal sétáltam, amikor…”, párhuzamokat találhatsz régebbi élményeidben is, például, „amikor 98-ban Brazíliában jártam, megtanultam egy érdekes szokást, ami tegnap a hozzászólásokat olvasgatva jutott megint az eszembe” Tehát egész egyszerűen összekapcsolod a különféle élményeidet, a veled történt hétköznapi vagy szokatlan dolgokat a szakmával.
2. Szemléltess!
A világon a legtöbb dolog viszonylag egyszerűen elmagyarázható. Az internet marketingről is le lehet írni néhány oldalon a lényeget, csakhogy aki ezt a papírt elolvasná, valószínűleg semmire nem jutna a megvalósításban, mert a megértéshez és a gyakorlatba való átültetéshez kellenek a történetek, a példabeszédek és a magyarázatok. Nem véletlen, hogy a régebbi korokban is példabeszédekkel, példázatokkal, tanulságos történetekkel meséltek el egy-egy fontosabb tanítást, tanulságot. Ugyanazt a dolgot mindenki máshogyan értelmezi és más-más módon érti meg. Az egyik ember inkább a szöveges anyagokat szereti, a másik a videókat.
Az egyik magyarázat semmitmondónak tűnik, a másikat élvezed és megérted. Biztosan emlékszel, az iskolában is voltak olyan tanárok, akiknél már az órán megértetted az anyagot és olyanok, akiknél már az első 5 percben elaludtál az órán 🙂 Éppen ezért ugyanazt a témát többféleképpen is le kell írnod, többféle módon ábrázolnod, magyaráznod, történetekkel, képekkel elmondanod ahhoz, hogy mindenki megértse a lényegét.
Többször előfordul, hogy olyan témák, amikről úgy gondolom, már számtalanszor írtam róla és „már úgyis mindenki tudja” újra és újra felmerülnek a blogban, én pedig újra és újra írok róluk másként-más köntösben, és megint vannak olyanok, akik számára újdonságként hat. Ezért jó újra és újra történetekkel, szemléletesen vagy éppen más formában feldolgozni ugyanazokat a kérdéseket (pl. oktatóvideóként, riportban, tanulmányban stb.)
A szemléltetésnek pedig jó eszköze, ha a saját életedből, praxisodból hozol fel példákat, mintákat, eseteket.
3. Csak egy csipetnyi személyes íz
Néha egy teljesen szakmai bejegyzést is fűszerezhetsz minimális személyes elemmel, például egy félmondatban megemlítheted, hogy „mindez teljesen normális és velem is előfordult már”, „kezdőként még én is azt hittem…”, ilyenkor közösséget vállalsz az olvasóiddal, megmutatod neki, hogy te is egy vagy közülük, csak te már tudod azt a megoldást, amit ők még csak most keresnek.
4. Vélemény
Egyes esetekben markánsan felvállalhatod a személyes véleményedet egy adott témában. Elmondhatod, ha valamivel nem értesz egyet vagy nem tetszik, esetleg teljesen ellenkezik az elveiddel. Általában az ilyen bejegyzések nagy vitát szoktak kiváltani és ilyenkor mindig megjelenik az ellentábor is, azonban fontos tudnod, hogy ha határozottan és élesen megmondod a véleményed egy témáról, azzal érzelmeket váltasz ki az emberekből, és ez pozitív esetben növeli irántad a kötődést azokban, akik egyetértenek veled.
5. Ez valami más
Néha ellenállhatatlan vágyat érzünk olyasmiről blogolni, ami egészen más, aminek semmi köze nincsen a szakmai kérdésekhez. Ha úgy gondolod, feltétlenül szükséges megosztanod a blogodban, hogy kismacskáid születtek, vagy hogy milyen érdekes könyvet olvastál a minap, akkor megteheted, de ilyenkor feltétlenül emeld ki, hogy „ez most nem a szakmáról fog szólni, hanem valami egészen másról”.
Frenetikus ereje tud ám lenni 1-1 ilyen egészen más témájú bejegyzésnek. Az emberek óhatatlanul is kíváncsiak, szeretnének megtudni rólad apró személyes információkat és értékelik, ha néha nem csak a szakmáról írsz, hanem valami egészen másról is. Ez lehet bloggal kapcsolatos történés (pl. nyertél egy blogversenyen vagy blog szülinap), vagy teljesen személyes jellegű írás is (pl. „Mivel tölti a napját a … blog szerzője?” vagy „Kedvenc könyveim listája”)
Az első néhány hónapban én sem mertem magamról írni, később azonban nagy sikert arattak azok a bejegyzéseim, amikben több saját esetet is megemlítettem, és ez erőt adott ahhoz, hogy merészebben írjak arról, ami velem történik.
Nem szabad félned tehát attól, hogy néha a szakmai jellegű tartalmon túl önmagadat is beleírd a blogba, az elmélet azonban eddig tartott, a helyes arányokat a gyakorlatban javaslom kikísérletezni 🙂
1 Comment
Csilla
2009. augusztus 27. csütörtökÁgi,
én azért szeretlek téged olvasni, mert tőled megvan a napi bemelegítő nyaktornám is (értsd: bólogatás).
Kezdő koromban teljesen azt hittem, hogy ha magamat is beleviszem, akár csak bármilyen csekély mértékben is, attól olyan kis gagyi pongyolává válik az egész.
Aztán a magyar guruk véleményén túl több amerikai pszichológus és komoly marketingszakember tanácsa is ez a fajta közösségvállalás, azonosulás volt, pont, ahogy mondtad, akár csak egy félmondatokkal. Nálam ez már sejt szinten beépült, hogy akár blogban, akár beszélgetésben, akár valamiféle promóciós munka során, vagy hirdetésben szerepel nálam az „Ugye veled is előfordult már…?” vagy még határozottabban „Bizonyára veled is előfordult már…”, ha itt az emberi esendőségeimről, hibákról írok, esssszméletlen pozitív hatás érhető el. Az emberek alapvetően bizalmatlanok (én is). De ugyanakkor keresik az azonosulási pontokat, akikhez tartozhatnak, akik megértik őket, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint ők.
Itt a múltkori példád, amikor említetted, hogy amióta gyerkőc van (hatalmon), egy idő után feladtad a régi, megszokott rend iránti vágyadat, törekvéseidet, és kapituláltál. Jaj, olyan jó volt olvasni, mert szegény férjem hiába mondja azt, hogy nem lehet minden ugyanolyan, ha csokitól vagy almától ragacsos kezecskék tapiznak össze mindent, én meg még közben őt hallgatva felbukom egy Thomasos vonatban vagy lego-darabkában. Néha komolyan úgy gondoltam, hogy ez csak nálunk van így, noha sok kismama mondta, hogy viccelsz? látnád a mi lakásunkat, itt igazi nagy rend van hozzánk képest.
Az én weblapom látogatottsága 3-4x-esére nőtt attól, hogy a korábbi egyetlen kis fotó helyett egy saját (rövidke) menüpontot szenteltem magamnak, ahol megmutatom magam, sőt, a gyerekem egy régi és egy idei fotója is felkerült. Hirtelen nem csak egy weblap (vagy akár blog) voltam, hanem egy hús-vér ember. Na és melyik menüpont a leglátogatottabb? (Ezt sem gondoltam volna!) Az „Én miért választottam?” című. Mert az embereket érdekli az, hogy egy adott problémát Te hogyan oldasz meg, mindenki a titkokat akarja kifürkészni, én is, Te is, mi is, mindenki. Mindig szerettem a dinamikus, sikeres emberekhez tartozni, mert éreztem, hogy a punnyadó, kudarctudatos, ingerszegény környezetben élő, célok nélküli emberek lehúznak, a sikeresek pedig felemelnek a maguk szintjére. Ez nagyjából már meg is történt, vagy legalábbis folyamatban van, ma már inkább az én titkaimat fürkészik, én pedig végre tudom a HOGYAN-okra a választ, ámbár ettől nem mindig kerülsz közelebb a megoldáshoz, de legalább tudod, hogy mit kell legyőznöd, hogy sikerüljön.
Bármilyen honlapod vagy blogod legyen, ha a saját érzéseidből beficcen valamennyi, vagy felvállalva jópofán megmutatod az esendőségedet, az rokonszenvet ébreszt. Mint idegent, senkit nem érdekelsz, hogy milyen gyarlóságaid vagy nehézségeid vannak, s Te miért vagy még elégedetlen, vagy mitől mered felvállalni, hogy igen, én most már sikeres vagyok, de ezt és ezt az áldozatot hoztam érte, ez az ára, passz. Csakhogy mint virtuális ismerőst, akiről mindenkiben megjelenik egyfajta kép rólad, s ezáltal máris nem vagy idegen, egészen más a helyzet. Van fogódzó az embereknek, és akkor a blogodban nem csak tudást merítenek, hanem segítséget is kapnak a HOGYAN-okhoz, ill. jóleső, de legalábbis megnyugtató azonosulási pontokat, hogy de hiszen az Ági is… 🙂
Sok sikert, nagyon klassz vagy, főként attól, hogy sok mindenben egyedülállót tudsz nyújtani, és ráadásul azt nagyon jól teszed! Pár tucat kismamám már olvas (bár félszegségből vagy lustaságból, de hozzászólni nem nagyok szoktak vagy mernek, csak én vagyok ilyen grafomán). Sokat lehet tőled tanulni és „nagyon hasznos vonat vagy!”… mondaná a kisfiam! Maradj is az nekünk! :-*
Csilla