Egy pillanatra most lelassítunk a minitanfolyammal, mert egy nagyon fontos témával kell foglalkozni (enélkül nem lenne érdemes továbbmenni) „A fiam 15 hónapos, képtelenség mellette egy könyvet a kezembe venni, vagy nyugodtan meghallgatni egy hanganyagot.” – írta egyik olvasóm levélben nemrégiben. Az a helyzet, hogy gyerekek mellett valóban képtelenség NYUGODTAN dolgozni és tanulni, éppen ezért el kell seperni a nyugodt tanulás eszményképét a fejedből és helyette betölteni a tanulni/dolgozni AKÁRHOGYAN képét. Megkérdeztem 3 anyukát, akik már építgetik saját oldalaikat 1-2-3 gyermek mellett: vajon ők hogyan oldják meg?
Hantos Gyöngyi 3 gyerkőc anyukája és a Ladyuser blog szerzője
A hatékony célmegvalósítók első számú eredményességi szabálya, hogy egyidőben egy dologra fókuszálnak, koncentráltan figyelnek. Gyerek mellett ez csak akkor működik, ha a munkavégzés a gyerkőc alvásidejére esik. Valamennyit és valamikor minden gyerek alszik. Akkor viszont csak és kizárólag azt végezzük, amit előzetesen terveztünk, mert nagyon hamar elszáll az a pár óra, főleg napközben. Az éjszaka ugyan hosszú, de valamit nekünk is kell aludnunk, ha mosolygós mamik akarunk maradni.
Úgy tapasztaltam egyedül a szellemi munka az, amit a gyerek mellett, a gyerekkel együtt nem lehet elvégezni. Tehát főzni akkor is tudunk, ha ébren van, weboldalsablonban turkálni és átirogatni csak akkor, ha jó a katasztrófatűrő képességünk.
Hogy valóban elkülöníthessük a munkaidőnket, fontos, hogy abban az eltervezett pár órában ne reagáljunk a külső ingerekre. A csengőt, telefonokat és az azonnali üzenetküldőkben a jelenlétünket kapcsoljuk ki. Sőt, ha olyan a munkánk, akár ne is kapcsolódjunk az internetre. Nincs olyan dolog, ami ne bírna ki 90 percet. Sokszor másoknak egyszerűbb téged felhívni, mint gondolkodni kicsit vagy utánanézni valaminek. Mindenki felelős a saját idejéért. Ne hagyd magad eltéríteni!
Ugyanakkor ez a gyerekeinkkel való kapcsolatunkat is érinti. Annak érdekében, hogy este dolgozhassunk, muszáj napirendet kialakítanunk. Ha hol 12-kor, hol kettőkor ebédelünk és utána változó időben tesszük le a gyereket aludni, nagyon könnyen azt tapasztalhatjuk, hogy vége a napnak és tulajdonképpen nem csináltunk semmit.
A joker pedig a cédula. Ha előre megtervezem a napom, hetem, nagyon jó, hogy nem kell stresszelnem magam, hogy valamit elfelejtek. Csak végzem sorra a priorizált feladatokat és kihúzom azt, ami már kész.
Ami nekem még bejött, az a Google naptár szolgáltatása, amely arra is képes, hogy SMS-ben ingyenesen figyelmeztessen, ha valamit el kell végezzek.
Pozsgai Nikoletta 1 kisfiú anyukája, karrier tanácsadó és coach, a Nőiönmegvalósítás.hu trénere
A női élet egyik legjelentősebb kihívása a család és a munka összehangolása. Ez néha olyan mintha többfrontos háborút kellene vívnunk az élet-mezején. Az, hogy mennyire vagyunk sikeresek a két terület párhuzamos futtatásában, szerintem alapvetően azon múlik, hogy mennyire vagyunk tisztában a saját céljanikkal, értékeinkkel, mennyire bízunk önmagunkban és legfőképpen, hogy mennyire tudjuk az időnket és önmagunkat menedzselni.
A család, különösen a kisgyermekes család melletti munkavállalás, bármilyen típusú is legyen, alapvetően megsokszorozza a felelősségi és kötelezettségvállalási területeinket. Egyszerre kell több életterületen és szerepben megfelelnünk, éppen ezért nagyon tudnunk kell, hogy mi az amit akarunk és ahhoz megkeresni a legmegfelelőbb megoldásokat.
Ha például tudjuk, hogy minél tovább otthon szeretnénk lenni a gyerekeinkkel és szívesen dolgozunk a számítógép mellett otthonról az internet segítségével, akkor a távmunkák különböző formái és az on-line vállalkozás-építés lehet a legmegfelelőbb választás.
Számomra a család és a munka összeegyeztethetőségének a kulcsa abban rejlik, hogy meg kell találni azt a karrierirányt és munka-típust, ami a saját céljaidnak, körülményeidnek és személyiségtípusodnak a legmegfelelőbb. Ezek után pedig nagyon céltudatosan fel kell vállalni és meg kell tudni valósítani a kitűzött céljainkat. A megvalósításhoz mindenképpen alapvető priorizálás képessége és az időgazdálkodás tökélyre vitele, én úgy hívom: a nőnek meg kell tanulnia zsonglőrködi az idővel és a feladatokkal! Az aktivitás és pihenés egyensúlya érdekében pedig elengedhetetlen, hogy képesek legyünk segítséget kérni, amit lehet pedig „kiszervezni” (takarítás, vásárlás stb.) vagy összeszervezni más anyukákkal, nagymamákkal.
(Nikolettának van egyébként egy ingyenesen letölthető anyaga a munka és a család összeegyeztetésének lehetőségeiről részletek itt)
Szigeti Ami 2 kislány anyukája, az Onlineadózás.hu szakértője
Úgy gondolom, hogy nőként és anyaként is lehetnek elvárásai az embernek magával szemben. Bármennyire is imádom a családomat, mindig is tudtam, hogy a család mellett nálam a karrier is része az önmegvalósításnak. Tudom, hogy ezzel a nehezebb utat választom, de máshogy nem lenne teljes az életem. Viszont én nagyon szerencsés vagyok, mert olyan társam van, aki ezt maximálisan tiszteletben tartja és támogatja. Nagyon sok terhet vesz le a vállamról, de ettől függetlenül sokszor érzek lelkifurdalást, hogy nem töltök velük elég időt. Igyekszem úgy alakítani a dolgaimat, hogy akkor csináljam, amikor ők ezt nem veszik észre (pl. éjszaka), de ez általában nem elég és nem is mindig sikerül így. Igyekszem hétvégenként több minőségi időt velük tölteni, közös játékokkal, programokkal kárpótolni őket. Szóval, próbálkozom, próbálkozom, de a csodaszert még én is keresem 🙂
58 Comments
Pelehács Mihály
2015. július 20. hétfőBábszínház Vezető vagyok. Szeretném igénybe venni az Ön segítségét a weboldalam elkészítéséhez.Tisztelettel: Pelehács Mihály
Vida Agi
2015. július 26. vasárnapÉn nem foglalkozom weboldalkészítéssel, de jó szívvel ajánlom néhány ügyfelünket, akik igen: http://amistyle.hu vagy http://blog.weblaptitkok.hu/ki-az-drupal-lady
Ibi
2014. május 05. hétfőEgy négy éves óvodás kisfiú édesanyja vagyok. Szakmám eredetileg általános iskolai tanító, de már évek óta nem dolgozom, mert munkaszerződésem még a gyes előtt lejárt. A szülés óta úgy érzem folyamatosan, hogy elhagyott minden energiám, ami a munkához kellene. A gyermekemmel való rendszeres foglalkozás, és feladatok végén ha már alvásra kerül a sor, akkor magamnak is pihenésre van szükségem. Amit viszont elértem az utóbbi 4 évben, mégsem kis teljesítmény, mert elkezdtem az autóvezetést tanfolyamot, és egy forgalmi vizsga előtt állok. Elvégeztem egy OKJ-s tanfolyamot a T.Á.M.O.P keretében, és most vállalkozóvá válás támogatásához pályázhatok. A 6 hónapos minimálbérest fogom választani, mert a 2 millióshoz nincs alaptőkém és fedezetem. Ezt azért írtam le, mert arra jó példa, hogy ugyan nem koncentráltam minden áron az időbeosztásra, hanem a gyermektől tettem föggővé, hogy mikor mit csinálok. És egy tágabb időintervallumot ha nézek azt lehet látni, hogy haladok valami felé.
Balog Albertné
2013. június 05. szerdaKedves Ági!
Nekem kicsit zűrösebb a helyzetem,mint amiket itt olvastam.
Öt gyermekem van,négy nagyon nagy,meg egy négyéves,akinek hónapok múlva lesz hely az oviban.Múlt hónapban tudtam meg,hogy mivel a harmadik gyerek is betölti a 18-at,nincs tovább GYET.A férjem maximálisan ellenzi,hogy én neten próbáljak pénzt keresni,mert szerinte mind szélhámosság,holott neki sincs munkahelye,és vaterázással igyekszik pótolni a családi kasszába.
Tehát nem rózsás a lehetőség,titokban tanulok,mikor kiteszi a lábát,meg mikor alszik a család.Tíz éve tudom,hogy mit akarok felépíteni,de most,a netes lehetőségek által fogom tudni végre megvalósítani.Már csak néhány infó hiányzik,és nekifekszem.Az átmeneti időszakot pedig fedezik a partnerprogramok-legalábbis remélem.Sok sikert,és kitartást minden kezdő és haladó Üzletanyunak!
Gaby Szucs
2014. március 20. csütörtökHajrá!!!
Pet
2012. december 10. hétfőRájöttem, hogy sok időt megtakarítok azzal, ha minél több napra vásárolok be. Az egyetlen dolog, ami elrettentett ettől, hogy így több pénzt kell egyszerre kiadnom, és nem biztos, hogy tényleg a szükséges dolgokat is veszem meg. Viszont ha nagyobb tételben vásárolunk be, a párom bevonásával elcipeljük a szatyrokat valahogy (mivel kocsi nincs), akkor nem kell mindennap elmenni a boltig, végigjárni a polcokat és végigállni a sorokat. Egy ilyen boltbamenés kb. 40 percet vitt el naponta.
Nagyobb tételben főztem meg az ebédet, az is sokat segített.
A másik, ami jól jött, hogy a húgoméknak adtunk egy kis takarítanivalót, honorálva persze. Elvégezték a nagytakarítást, mi is jól jártunk, és ők is.
Eszter
2012. szeptember 24. hétfőMi, akik Ágit olvassuk, és segítségével szeretnénk valami új dologban kipróbálni magunkat, nagyon különbözőek vagyunk, de mégis nagyon hasonlítunk is egymásra. Más az életünk, szakmánk, hobbink, gyermekeink személyisége, életkora és elvárásaik, de egyeznek elképzeléseink abban, hogy érdemes és szükséges tennünk azért, hogy jobban érezzük magunkat. És itt nem pusztán anyagiakra gondolok, inkább egyfajta életszemléletre, amit képviselünk. Fontos a család, a gyermekeink, de él bennünk egy igény a szellemi kielégülésre is. Nagylányommal való várandósságom és gyedem idején szereztem meg második diplomámat, most, amíg kisfiammal vagyok gyeden és gyesen, belevágtunk egy honlap készítésébe.
Hónapok óta 5-kor kelek fel, hogy legyen másfél-két órám teljes csendben, nyugalomban. Ilyenkor írom a cikkeket, a tudásanyagokat. Sosem éreztem, hogy megterhelő, inkább az ellenkezőjét: azt, hogy jólesik, jól indul a napom, ha kicsit dolgozhatok.Hétvégéken férjemmel felváltva játszunk a gyerekekkel (míg a másikunk kicsit leül a gép elé), és mindig van közös családi program is.
Nemrég indítottuk útjára a honlapot, eddig csinosítgattuk,írtuk a tartalmakat, amit majd fokozatosan tudunk közzé tenni, akkor is, ha esetleg épp olyan időszak van, amikor betegek a gyerekek, vagy utazunk valahová.
Úgy gondolom, adott téma, ami köré csoportosítottuk a honlapot, mindig fog adni gondolkodni-, tenni-, és írnivalót!
Vida Agi
2012. szeptember 27. csütörtökJó munkát 🙂
Gaby Szucs
2014. március 20. csütörtökjó volt olvasni!
Talabos Viktória
2012. augusztus 22. szerdaSokáig elkövetem azt a hibát, hogy megpróbáltam gyerekmentes időket találni a munkára, mert elhitettem magammal, hogy nem lehet tőle haladni. Amint lecsukta a szemét, rohantam a gép elé, éjszakáztam, stb. és már magam is majdnem elhittem, hogy ez a tuti módszer.
Most ha mosogatok, ott ül a konyhában és énekelünk.
Ha sütök vagy főzök, akkor egy darabka tésztával játszik, nyújtja, gyömöszöli, vagy kis adagokban kapja az ehető hozzávalókat.
Ha a kertet kapálom, addig ő homoktortát süt.
Ha cikket írok, akkor az irodai kanapén ül és rajzol.
Persze erre mindig lehurrognak, hogy az én kétévesem áldott jó gyerek és milyen szerencsém van, bezzeg másoké nem ilyen. Nevelésben nem kérek és nem is adok tanácsot, de az biztos, hogy nálunk az első percben rá lett szólva a gyerekre, hogy halkabban, ne sikítson, nem üvöltünk, amit a modern anyukák többsége nem tesz meg – ha megtenné, akkor a buszon is tudna úgy beszélgetni a gyerek, hogy közben nem hallja az utasok nagy része.
Félreértés ne essék: a lányom nem síri csöndben és terrorban él, pusztán tudja, mikor minek van meg a helye és ideje, mikor dolgozik anya és mikor játszunk.
Gaby Szucs
2014. március 20. csütörtökhasznos tanácsok, köszönöm. én is „nevelek”, bejön.
Nagy Marietta
2012. augusztus 17. péntekNagyon tanulságos dolgokat olvastam itt.
Én kicsit kapkodóban vagyok, mivel szépen felépített vállalkozási terveimet sikerült végre fenekestül felforgatnunk 😀
Kislányom és munkám mellett elkezdtem felépíteni egy ékszerkészítős, félig online vállalkozást, előre gondolva a második gyerek érkezése okozta anyagi nehézségekre.
Nálunk nehezen jönnek/maradnak meg a babák, így párhuzamosan adtunk esélyt mindkét nagy projektnek.
Nos, mindkettő tökéletesen beindult, mindkettő meglehetősen rövid idő alatt. 😀 Még nem az „éles” vállalkozás, hanem az Ági által is javasolt tesztelős-tanulós szakasz, de az meglepően könnyen…és csodák-csodájára, jön a második Baba is! Minden rendben van, de szigorú pihenés a korábbi sok baj miatt.
Mostanság fel-fellángol bennem a tennivágyás, a félbemaradt tervek folytatása, de be kellett látnom, hogy nem marad energia a befelé figyelés mellett.
Adok magamnak egy kis szabadságot, mert egy nagyon fontos tényező ismeretlen: érkező kisfiunk természete, a 4 fős család gördülékeny világra segítése és mibenléte, a kétgyermekes anya hétköznapjainak nem ismerete…
Ez ésszerű döntés, de nagyon berzenkedik bennem ellene valami, talán azért mert a kislányom születésekor fel kellett adnom egy másodállású vállalkozást, a tánctanítást.
Miért írtam le mindezt? Talán azért, hogy megerősítést kapjak Tőletek…:-), meg azért, hogy hátha más is hasonló cipőben jár és érezze, nem egyedi a baj…
Vida Agi
2012. augusztus 19. vasárnapKöszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat 🙂
Baráth Zsuzsanna
2012. július 06. péntekÉn már magam vagyok, végigmentem mindezeken, amit írtatok és azt mondom akkor jó volt. Akkor be tudtam osztani az időmet és ment minden mint a karikacsapás, mert volt belső hajtóerő….most mindezeket újra tanulom. A kutya sem zavar….és higgyétek el most sokkal nehezebbnek érzem. Újra tanulom, hogy csak én vagyok és azt csinálok, amit akarok….és újra tanultam akarni csinálni valamit….
Csilla
2012. február 16. csütörtökSziasztok!
Megosztanék Veletek egy-két tippet:
1: tanulás/magolás helyszínéül MINDEN helyszín tökéletes, ahol sok időt töltesz, nekem személy szerint 1- a konyhai gáztűzhely és 2-a fürdőszoba/WC. Írd ki egy papírra a magolandó dolgokat (vizsgához stb) és ragaszd ki a WC mellé vagy a konyhában a tűzhely fölé a falra. Ha naponta 15 percet főzöl, már megérte, hogy néha rá tudsz pillantani, mindig szem előtt van, amíg pirul a hús vagy éppen fogat mosol.
2: diktafon – iszonyú jól jön, ha az ötleteidet gyorsan rá tudod mondani egy szalagra, és ha tényleg van 5 perced és gépközelben vagy, bepötyögöd.
3: mp3 lejátszó: szintén tanuláshoz tökéletes, ha pl felveszed (számítógépen alap beépített hangfelvétel funkció van, mikrofon meg kb 1500 Ft) azt, ahogy saját magadnak felolvasod a jegyzeteidet és magadnak elmagyarázod, majd ezt hallgatod napközben (vásárlás, sorbanállás, vezetés, buszozás, sminkelés stb). Így az előadói stílusod is csiszolódik.
Üdv,
Csilla, tanár, fordító
Szőke Noémi
2012. január 24. keddNégy gyerkőc mellett lettem vállalkozó. A legkisebb 3,5 éves, a legnagyobb 10 éves. Nem ismételnék,rengeteg mindent leírtatok már, amit én is írhattam volna, velem is megtörtént, én is így érzek.
Nekem nagyon fontos, hogyha kevés is, de jusson a gyerekekre amolyan igazi minőségi idő. Ez a legnehezebb,mármint, hogyha velük vagyok, ne pörgessem a feladatokat a fejemben.
Akkor tudok a legkönnyebben értékes minőségi időt tölteni a gyerekeimmel, ha (most ez nem vicc, ne nevessetek ki) FELKÉSZÜLÖK RÁ. Tehát eltervezem, megszervezem, kitalálom előre, hogy abban a röpke hétköznap délutáni néhány szűk félórában mit csinálunk.
A hétvége szintén ugyanez.
Tervezés tervezés tervezés. Tervezés nélkül olyan könnyen eltöltjük az időt egymás MELLETT, de nem egymással.
Amikor sikerül, annyira feltölt, hogy este sokkal könnyebben ülök le dolgozni.
Gaby Szucs
2014. március 20. csütörtökezen vagyok én is, köszönöm a tanácsot!
Fülekiné Marcsi
2012. január 19. csütörtökNekem már nem olyan kicsi a gyermekem, 13 éves a legkisebb. Kiskorában szörnyen aktív volt, úgy nézett ki, hogy semmit nem lehet tőle önállóan csinálni. Akkor még nem volt internetünk, de ha olvasni szerettem volna, neki is mindig adtam egy könyvet a kezébe, ami a személyes példánya volt, és akár bele is firkálhatott, mert látta tőlem, hogy én is úgy olvasom a könyvet, hogy felkészülök belőle valamire és alá húzom. Egy könyv igaz totál káros lett, de megszerette ez által a könyvet. Ha írtam, ő is kapott papírt „írni”. De mindig magyaráztam, hogy látod anya is ezt csinálja, te is írjál szépen. De nyugodt időm csak akkor volt, ha aludt, azt meg ritkán akart. Ma is ha tehetné, minden percemet lefoglalná, mert mivel a két testvére kirepült, egykének számít itthon. Most amikor iskolában van akkor tudok inkább nyugisan dolgozni, de van egy jó ötletem, amit most a tanfolyam alatt kezdtem el, és nekem bevált. Kinyomtatom a tanfolyam anyagát, és amikor tévéznek, vagy utazok, vagy aki játszótérre jár a gyerekkel oda is elviheti. Én ma a buszon olvastam, és olyan jó ötletek jutottak eszembe, hogy még jegyzeteltem is. Mert a hanganyag mehet akkor is, ha a gyerek játszik és én főzök, mellette ha olvasom nem „térít el” az internet, nem háttal ülök a családnak és „gépezek”. És akkor ha van szabad fél órám, mert mondjuk a gyerek alszik, akkor már könnyebb megvalósítani, mivel van alapom, tudom mit akarok.
Dobizsu
2011. december 09. péntekSziasztok!
Egy kicsit másról szeretnék írni, de muszáj itt és most! Kb. egy fél éve rendszeresen kutakodom az interneten, azt keresve, hogyan tudnám az én saját munkám=hobbim=pénzkeresetem megvalósítani. Szerencsére van egy nagyszerű férjem és két nagy fiam, akik mellett ezt nem égetően gyorsan kell megcsinálnom. A hobbimmal is most értem el arra a szinte, hogy talán pénzzé is tudnám tenni a megszerzett tudásom. Tehát kezd összeállni a fejemben a dolog, hogy mit szeretnék, a hogyant meg Ági és Wolf Gábor írásaiból, iránymutatásaiból igyekszem összegyúrni.
Szóval ma reggel kaptam meg Ági e-maljét, amit rögtön el is olvastam, majd rákattintottam az ajánlott Nőiönmegvalósítás.hu linkre. A szememmel átfutottam az oldalt, de csak egy mondatot olvastam el: *Csakrák Fénye – ÖRÖM-TEST Építés január 4-én:
HARMADIK SZEM-Homlok -csakra blokkoldó este>>>. Hogy ez miért érdekes? Azért, mert éppen tegnap mesélt el az egyébként teljesen két lábbal a földön járó nővérem egy történetet, amelyben egy általam is ismert értelmiségi család tíz éves kislányának „megnyílt” a harmadik szeme.
Mintha egy villámcsapás ért volna! Soha eddig nem hallottam a harmadik szemről, nem azért ültem le a géphez, hogy olvassak valamit erről. Ági írásában nem az első, harmadik vagy negyedik linkre kattintottam rá, hanem a másodikra, és ott nem kezdtem el bolyongani, hanem rögtön a fenti mondatot olvastam el. Mintha valaki-valami vezette volna a kezem és a szemem.
Nincs mese: jó úton járok!
Vida Ági
2011. december 12. hétfőSzuper! Örülök, hogy haladsz 🙂
Tatár Alexandra Lylia
2011. július 26. keddNálunk az vált be, hogy a rendszert vittem a hétköznapokba, hátránya, hogy ha eltérek tőle, akkor napok mire utolérem magam. Nagyon „szigorú” a napirendünk, amit viszont rugalmasan kezelünk. Max. 15 perces eltérésekkel meg van, hogy mit fogok egy nap csinálni, viszont nem ragaszkodom mereven ehhez, csak akkor tisztába vagyok vele, hogy ez sokkal több többletmunkával fog járni (mondjunk egy teljes éjszakai műszak a gép előtt mikor alszanak.) Ez a rendszer minden területen megjelenik, a takarítástól kezdve a bevásárláson át a magammal töltött időig. Ha össze kéne foglalnom a főbb alappilléreit az időbeosztásunknak, akkor ezeket emelném ki:
-rendszerfelépítése (szükséges hozzá némi tervszerűség)
-gyorsaság
-hatékonyság
-összekapcsolása bizonyos tevékenységeknek (pl: takarítás, főzés közben előadások hallgatása)
Ezzel a technikával elértem azt, hogy megdupláztam az „időmet”, mind a munka, mind a család területén, ami csoda, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy vannak még „rejtett tartalékaim” ilyen téren. 3 gyermeket nevelek én is, rendszeres segítségem nincsen a kicsi szeptembertől kezdi az óvodát:)
Bokor Judit
2011. július 19. keddKifelejtettem a házimunka többi részét. A mosás nálunk úgy megy, hogy reggel bekészítem a mosást és amikor már elültem a fenekemet a gép előtt, felkelek és teregetek – a fiúk jönnek velem és adogatják a ruhákat. A takarítás a férjemmel közös, a kert többnyire az övé – mostanában.
Manapság a számítógépezés minden gyerek fő játéka. Amikor nagyon tele a hócipőm a géppel, akkor kapnak 10-10 perceket játszani.
Így én mást csinálhatok, ők is kiélhetik magukat.
Tudom, kellene olyan idő is, amikor csak velük vagyok, de ez nem jön össze. Ők nem bánják, én meg úgy látom, hogy remekül elvannak.
A hétvége meg vagy munkával telik, vagy pihenéssel itthon, vagy mászkálással.
Bokor Judit
2011. július 19. keddEgy 8 és egy 10,5 éves fiú anyja vagyok. Az első születésekor úsztam az árral, hetekig, hónapokig nem tudtam, mikor, milyen nap van, reggel, vagy este. A másodiknál már pikk-pakk ment minden. Valahogy belejöttem. Munka nincs, hát, csináltam magamnak.
Egy online, 2 havonta megjelenő magazint szerkesztek, kreatív tanfolyamokat és edzéseket is tartok.
Most nyár van, szünet. A fiúk már „nagyok”, maguk készítik a reggelit, elfoglalják magukat bent is, a kertben is. Van egy munkaszobám, az ajtaja nyitva. Kb. 2 percenként jönnek egy ölelésre, egy puszira, vagy csak betelepednek, beszélgetnek, játszanak, néha velem. Vagy csak ülnek mellettem és figyelik, mit csinálok. Ilyenkor persze folyton belekérdeznek (még egy kis idő és ők szerkesztenek helyettem:) ) és dolgozom. Sokat. Nyáron esténként főzök, ilyenkor apával foglalkoznak, segítenek… és együtt vacsorázunk. Van, hogy napi 17-19 órát is dolgozom, de megy. Talán rövidebb lenne ez az idő, ha nem nyüzsögnének folyton körülöttem, de nem bánom. Nekik van anyjuk, nekem gyerekeim – és ez így van jól. Sőt, így sok olyan dolgot is észrevesznek, ami fölött és lazán átsiklom.
Ha nálunk van a tanfolyam, a fiúk élvezik a házigazda szerepet: kávét, szendvicset készítenek, és maguk is beülnek a foglalkozásokra, nekik ez játék. A szendvics olyan amilyen, a kávé nescafe. A tanfolyamosok meg tudják, hogy nem ússzák meg a fiaim nélkül és mind odavannak értük. Ha nem így van, akkor állandóan figyelnem kéne a balhéikat (mert összevesznek és akkor alakítanak rendesen), meg lesnem minden pillanatukat. Hát, inkább hagyom részt venni őket mindenben.
Nekem ez vált be. Segítségem gyakorlatilag nincs, bár most mennek a hónap végén 1 hét táborba, alig várom, hogy kipihenjem őket és csak a férjem legyen velem a munkán kívül 🙂
Szabóné Katona Eszter
2011. július 08. péntekSzia Ági!
Mindig élvezettel olvasom az időbeosztással kapcsolatos dolgokat, ugyanis határozott véleményem van arról hogy egy nő nem lehet egyszerre anya, feleség, háztartási alkalmazott és még dolgozó nő is. Nekem ezt baromi nehéz betartani. Másfél éve léptem meg a munkahelyről, a gyerekek oviban voltak, akkor jó volt pihentem, építettem a vállalkozásomat, vagy háztartottam és délután mentem értük kísértem őket programokra (tánc, torna) a másikkal meg elvoltam, hol könnyebben, hol nehezebben, este meg a szokásos menet, de én 9kor kinyiffanok, utánna nem tudok gondolkozni sem, nem hogy dolgozni, szóval most hogy itt a nyár, délelőtt, amíg játszanak vagy TVznek (szuper ez az elektronikus babysitter) addig én tanulok most épp tőled, a CDdről, vagy tavaly csináltam a konkurencia vizsgálatot piackutatást és az üzleti tervet, aztán ebédfőzés, kaja és ezek nem alszanak, szóval gyerekszórakoztatás estig, amig párom haza nem jön, de akkor már vacsi háztartás és végem aznapra.
Polgár Zsuzsi
2011. február 28. hétfőA 2 véglet…1. nincs idő a gyerek, a háztartás miatt, 2. elhanyagolom őket a munka miatt, ami csak az enyém, nagy reményeket ébreszt, és semmi köze a hétfőtől péntekig tartó munkához…és még élvezem is.
Ha az ember nagyon belemerül a saját online vállalkozásába, akkor teljesen függővé válhat. Nekem egy időben nem volt olyan 5 percem, hogy ne kattintottam volna a honlapomra, vagy ne néztem volna az emailt, jött-e valami. Akkor is, amikor effektíve nem dolgoztam, (szerkesztettem, válaszoltam vagy töltöttem fel) akkor is. Ha pedig valami miatt nem volt nyitva a laptop, akkor is ezen járt az eszem. Úgyhogy mindent az ég világon elhanyagoltam. A háztartást, a gyerekeket, a férjemet…Azzal keltem és azzal feküdtem, hetekig csak hibernáltam a gépet ki sem kapcsoltam. Nem mehet így tovább, magamnak az asztalra csaptam…szigorú napirendet állítottam össze, reggel erőnek erejével nem kapcsoltam be a gépet, rendet csináltam, a háztartást együtt, játékosan a gyerekkel, az ebédfőzést viszont én is „kiszerveztem” hozzuk az ennivalót. Utána irány az ágy, és amíg a gyerek alszik, addig én dolgozom. Ez az én időm. Aztán a gép újra kikapcs, és legközelebb a fürdés után kerülhet elő. Csak ennek az a hátránya – olvasni, pihenni tényleg nem marad időm, mert ha több időm lenne, akkor többet kéne dolgoznom….annyi mindent kéne csinálnom még a mostanival is, és van még ötletem ami csak pihen…mert nincs rá időm. De jelenleg ennél jobb kecske-káposzta megoldást nem tudok, csak ezt. Úgyhogy most a célom, hogy addig eljussak, hogy mire a gyerekek oviban- iskolában lesznek egész nap, addigra ne azért kelljen az idő miatt panaszkodnom,mert a főállásom (és a gyerekek, háztartás) miatt nem jut időm, hanem akkor már ez legyen a főállásom, és a napi „munkaidőmet” szívem szerint tudjam beosztani. Szóval türelem- mondogatom magamnak, türelem. Arany középúton maradni, se a ló egyik, se a ló másik oldala…
U_Bea
2011. február 28. hétfőJó, és télen hová teszik a 200 m szárítókötelet? 🙂 Tényleg érdekelne.(Mondjuk én nyáron se tudnám, kb. 3 négyzetméternyi erkélyünk van. Társasházban – lakópark – lakunk, nem családiban.)
U_Bea
2011. február 28. hétfőÁgi, köszi, hogy szakítottál rám időt, kezdenek gyűlni az ötleteim. 🙂
(Valaha-kutató-is-volt gyógyszerész lennék amúgy.)
U_Bea
2011. február 28. hétfőÁgi, én írtam doktorit „másfél” gyerekkel (másfél éves + a második a pocakban), írtam könyvet hárommal, és mindkettőnél úgy éreztem, hogy ezt folyamatosan nem tudnám csinálni, mert_kipurcanok. A könyvnél pl. szoptatás közben ötleteltem, javítottam az elkészült dolgokat, főzést igyekeztem „kiszervezni” (rendeltem ebédet) és mégis. Szóval azért teljesen „szűz” nem vagyok a témában.
Egy ekkora családnál NAPI 2-3 mosás megy, többet nem tudok felteregetni. Nyáron esetleg mehet több is, de azt nem tudom megoldani, hogy hetente mossak (Mekkora szennyestartó kellene pl? ;))
A heti tervezés tényleg jó ötlet.
Na majd még olvasgatok.
Mondjuk nekem munkahelyem van, ahol értelmes, szakmailag színvonalas dolgokat lehet csinálni, akár részmunkaidőben is (teljesen korrekt feltételek mellett) és vissza is várnak.
A 2012-es nyár (és aztán a többi) lesz majd rettentően gáz (idén még itthon vagyok a legkisebbel, meg valamikor majd ki kell venni a felgyülemlett szabikat is stb..), amikor nem fogom tudni hová rakni a 4 gyerekemet, tkp. ezért kezdtem nézelődni alternatívák után. Korábban úgy volt, hogy a munkámat csinálhatom távmunkaként is (olyan jellegű, hogy lehetne, a közvetlen főnökeim simán belementek volna), de aztán kiderült, hogy a munkaügyi osztályunk egyértelműen nem támogatja ezt.
Vida Agi
2011. február 28. hétfőItt szemben egy 3 gyerekes (plusz egy fizikai munkás apuka=napi 1 váltás munkaruha) lakik, és ők is hetente mosnak, két nagy műanyag szennyestartójuk és legalább 200 méternyi szárítókötelük van 🙂
U_Bea
2011. február 27. vasárnapEgy dolog kimaradt: Mivel már hetek óta eléggé hektikus a családi élet, egyszerűen nem tudtam előre dolgozni a jelmezekkel.
Vida Agi
2011. február 28. hétfőKb. 1000 ilyen napot tudnék leírni évente 🙂 Azt szoktam mondani, hogy ha az ember családanya és vállalkozik is egyszerre, akkor ne napokra, hanem hetekre tervezze a munkát. Mert ha napi tervezést csinálsz és közben betegek lesznek, nem úgy és nem akkor alszanak, közbejön valami fontos, akkor csak frusztrál, hogy beterveztél valamit és nem haladtál vele. Ezért kell a heti tervezés. Mert azért nem minden napod ilyen, van, amikor hirtelen adódik egy szabad plusz félóra, amit gyorsan kihasználhatsz egy kis munkára.
A másik tapasztalatom: hogy ha elhatározod, hogy csinálod, utána valahogy hirtelen kerül rá idő is.
A harmadik: én mindig úgy dolgoztam mellettük, hogy fejben kitaláltam mindent mosogatás, játszótéri móka meg miegymás közben és amikor leültem, akkor már „csak” dolgozni kellett, így kevesebb idő is elég volt.
Házimunka: szerintem szervezés kérdése elsősorban, én pl. a mosást mindig hétvégén intézem, szombaton mosok, vasárnap este mindent elteszek a szekrénybe és csak azt vasalom, amit nagyon muszáj.
Sokáig nem értettem, anyukám miért ragaszkodott mindig a takarítási naphoz (általában szombaton), most már értem 🙂 Nem akkor kell takarítani, amikor kosz van, mert egy kisgyerekes családban mindig kosz van 🙂 Ha azt mondod, hogy mostantól péntek este takarítasz vagy szombat délelőtt, akkor nem fogod magad idegesíteni, ha csütörtökön kosz van, mert szombaton majd úgyis takarítasz majd.
Ráadásul a házimunkát nagyon jól össze lehet egyeztetni pl. a tanulással, én pl. rendszeresen főzés meg mosogatás közben hallgattam oktatóanyagokat.
DOMOKOS MARIA
2015. április 12. vasárnapKedves Ági,jó hogy írsz a takarítási napról.Folyamatosan takarítok és rámolok a 3 csemetém után.Sok -sok időmet köti gúzsba,és ritkán van olyan megelégedettségem,hogy na ez az,most már tisztaság és rend honol körülöttem.Az internetes vállalkozás fortélyait próbálgatom.Ötletem is van.Évek óta dédelgetem már.Úgy érzem eljött az ideje,hogy fényre hozzam.A könyved nagyon sokat segít+bátorságot is ad.10 évet voltam gyes,gyed-n,csak a családnak és gyerekeknek élve.És azt hittem ez így is marad ezután…..De valami megváltozott bennem a tavalyi év folyamán.Rájöttem,hogy a világ elszaladt mellettem.10 év alatt felépült az internet által egy olyan világ,amiről én lemaradtam.Elkezdtem keresgélni és találtam is…..Közben elkezdtem dolgozni is.Szerencsésnek mondhatom magam,hisz hetente 2-3napot dolgozom csak.Így a családi teendőimet is kézben tudom tartani és még jut időm tanulni is.Persze nem egyszerű,mert úgy érzem magam sokszor mint egy marionett bábu,akit ide-oda rángatnak a teendői.A rendszerességgel van a legnagyobb bajom.Ez a kerékkötőm.Ezt kell valahogy beállítanom egy jól működő ritmusba,ami nem egyszerű számomra.Csak csodálni tudom azon anyukákat akik ritmusba tudják szervezni életüket.De nekem is tudnom kell megvalósítani,még ha nehezen is fog menni.
U_Bea
2011. február 27. vasárnapSziasztok,
Én általában csendben olvasgatom Ági írásait, nagyon tetszenek.
Mindazonáltal bemásolnám pl. a múlt csütörtöki napomat. Én nem látom benne azt a fene sok üresjáratot, amit ki tudnék használni – mondjuk – egy online vállakozás menedzselésére. Vagy bármi másra.
OK, nem minden nap ilyen egy héten, de egy jóideje már legalább heti 1-2 ilyen van. Legalább.
4 gyerek, mindegyiknek nyűgjei, hadd ne ragozzam.
Reggel 5:50-kor kelés, reggeli, nagyok összekészülnek (közben nyüstölöm őket), suliba el (édesapjukkal)
7:15-től az ovis gyerekem jelmezét megjavítottam
Közben kicsik keltek, reggeli, öltözés satöbbi.
8:15: végre indulunk az oviba, ott 10-ig farsang. Utána is, csak a további mulatozás már a szülők nélkül zajlik.
Futás haza, kicsit rakodtam, lányomnak telefonon kalapot szerváltam a másnapi Zorro-jelmezhez, aztán ebéd (11:20 körül), mert a nagyokért meg 1-re kellett menni suliba. (Nevelési értekezlet)
Utána voltunk:
– Méteráru boltban, a másnapi jelmezekhez anyagért
– Az Oxygen Wellness Centrumban pisilni (:D)
– Rossmann-ban pelusért
– Freshnapf-ben cicakajáért.
– Én tandíját befizetni a zeneiskolába A nagyok továbbmentek hegedűórára. Aztán mentem értük. Persze mindez tömegközlekedéssel és a legkisebbel a babakocsiban értendő.
– Hegedűóra után én mentem az oviba, a nagyok haza.
Otthon már csak a szokásos: Vacsora, tanulás/kis játék, fürdés, fekvés, alvás. A gyerekeknek. Nekem kalácssütés másnapra (a nagy rohanások közepette elfelejtettem valamelyik útbaeső boltba beugrani kenyérért, bár vsz. idő se nagyon lett volna rá, ahogy utólag végiggondoltam), majd a jelmezek hekkelése.
Ha nem jelmezbál lett volna másnap, akkor lett volna egy hegynyi ruha hajtogatnivaló, meg vasalás.
Ágni
2010. november 13. szombatSziasztok! Na akkor én is belecsapok a lecsóba. Nekem egy klasszikus görög férjem és családom van. Ami azt jelenti, hogy férjemuram nem sokat mozdít itthon, csak azt amihez kedve van, párszor egy évben:) Vigyorgok, de rettenetesen nehéz.. A fiam most 13 éves és ez az első év, mikor kicsit kevesebbet foglalkozom vele, ami a tanulást illeti. Azért lesznek kemény időszakok, dolgozatíráskor. A férjem egy dologgal foglalkozik következetesen:matekezik a gyerekkel. Minden más az én vállamat nyomja, nem támogat, nem segít semmiben, illetve nem is akadályoz. Ami nekem bejött:
reggel miután a gyerek 7-kor elmegy suliba, 2-3 órát dolgozom, attól függ milyen más házimunka vár rám.
Mivel főzni kell, így kitaláltam, hogy a főzést is felhasználom a promóciómra, így kedvvel főzők, mert mindig alig várom beírjam a gorogkonyha.com blogomba:)
Mivel mozogni kéne, kirándulni, de nehéz időt szakítani rá, ebből is promót csináltam és elkezdtem vezetni egy videoblogot, Ági hatására:) Irtózatos nagy lett a látogatottsága rögtön (nem is igen tudom, ezt hogyan használjam jobban ki) és gondolom mikor beindul a foglalásperiódus még nagyobb lesz:)http://gorogutazas-tanacsado.blogspot.com/
Szóval ott tartottam, hogy a délelőtt eltelik, aztán ebéd, stb. és du. a férjem viszi a gyereket a sok sulin kívüli programra (na ezt is elvégzi, ne is panaszkodjak), akkor is szakítok időt a munkára.
És Ági hatására, az idén nagyon céltudatosan ülök a géphez, nem engedem magam belefolyni értelmetlen honlapböngészésekbe, csak ha elvégeztem a kitűzött feladatot.
Mindent összevetve: én egyik munkával pihenem ki a másikat, majdnem soha nem szórakozom. Ez sem jó, de egyelőre ezt elfogadtam.
Vida Agi
2010. szeptember 07. keddKrisz, köszi, hogy szóltál, pár napja frissítették a hírlevélszoftverünket és azóta van ez a probléma, dolgozunk rajta!
Krisz
2010. szeptember 07. keddKedves Ági,
Én azt szeretném kérni, h más betűtípust használj a hírlevelekben (vagy képként küldd stb), mert az ékezetes betűk helyett csúnya, nagy kérdőjelek jönnek és olvashatatlan az egész, nem is veszem hozzá a fáradságot.
Köszönöm előre is!
Krisz
Móni
2010. június 23. szerdaPetra!
Nekem egy 2,5 és egy 6 5,5 hónapos babám van. A kicsi mostanában elég hisztis, a nagy meg egy örökmozgó. Emellett én most Ági tanfolyamát gyűröm. Hát nem egyszerű. Hozzáteszem mostanában nem nagyon aludtam hajnal 1 előtt. Nekem nincs energiám reggel korán kelni, így inkább éjszaka vagyok fent tovább.
A napközbeni alvást is próbálom kihasználni, de nem mindig sikerül együtt altatni őket, sőt a nagy elég későn fekvő.
Már most félek attól, mikor már a kicsi is mászni fog, s nem egyzserre alszanak majd.
Ági vígasztalj meg, hogy akkor is meg lehet valahogy oldani 😉
Hát kitartás anyukák! Bízom benne, hogy a befektetett idő és „szenvedés” majd pénzben megtérül….
Vida Agi
2010. június 23. szerdaPetra, babázni és dolgozni egyszerre olyasmi, mint zsonglőrködni 🙂 Türelem kell hozzá és nagyon rugalmasnak kell lenni. A napirend mindig csak rövid ideig állandó, hiszen a baba is nő, fejlődik változik és vele változik a napirendje, az alvási szokásai is. A művészet az, hogy amikor éppen alszik, amikor éppen elmélyül valamiben, amikor tudsz egy kis szabadidőt teremteni, akkor azonnal csapj le rá és használd ki 🙂 Ezenkívül mindig vannak olyan fix pontok a napban, amikre többé-kevésbé lehet számítani, én pl. a reggeli időszakot használtam a munkára (fél6-6tól 7-ig még a legrosszabb napjaikon is mindig aludtak a gyerekek), de sok anyuka használja erre az esti időszakot, amikor már lefeküdt a kicsi.
Betléri Petra
2010. június 23. szerdaOlvasva a sok-sok hozzászólást egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Sír, mert 5,5 hónapos kislányom mellett – aki mostanában hihetetlen perpetum mobile lett – én még mindig ott tartok, hogy igyekszem „összeszedni” magam. Nekem az anyaság nehezen „indult be”, és mára azt hittem kezdem egész jól csinálni és egész jól belejöttem, mindig jön valami új dolog, hogy a gyerkőc napirendjét gatyába rázzam. Mert ami az utóbbi pár hétben kialakult és már kezdtem megszokni, hirtelen felborult azzal, hogy a sok forgás mellett most kúszni is szeretne a pirinyóm. És persze most napközben egyáltalán nem alszik. Ha alszik is, akkor is fél-háromnegyed órát. És bár jól el van egyedül is, magában, szeretnék vele sokat foglalkozni, fejleszteni őt, hogy nagyon okos kislányom legyen. Úgyhogy én még mindig ott tartok, hogy a naponta jelentkező anyai kihívásoknak tegyek eleget és a folyamatosan módosuló napirendet valamelyest állandóvá tegyem (pl. hogyan szoktassam rá a rendszeres ebéd utáni alvásra, mert egyfolytában játszik. Ha van erre esetleg javaslat, azt nagyon megköszönöm!).
Vállalkozásom ötlete már megszületett. A piackutatással is nagyjából meg vagyok már, de még annyi kérdés van, amit meg kell oldani az elindításhoz, hogy működőképes legyen. Néha el vagyok keseredve, mert hiába tervezem meg a napomat, valahogy nem érem utol magam. Picit lassabbnak és nehézkesebbnek is érzem az „üzleti” gondolkodásomat, mint korábban. És persze talán türelmetlen is vagyok, hiszen korábban amit akartam, azt megvalósítottam, akkor és
úgy ahogy elterveztem. Ezen igyekszem változtatni, de néha nem könnyű.
Jó olvasni, hogy más is hasonlóan kezdte, más is hasonló kihívásokkal küzd, de megvalósította az elképzelését. Ezért nem adom fel, végülis nem kell ma megvalósítanom önmagam. Holnap is van nap és bár lassabban, mint korábban, de eljutok a célomhoz. Most már jobban is érzem magam, hogy leírtam a fentieket.
Vida Agi
2010. június 22. keddGitta, tök jól csinálod 🙂 Én is így kezdtem (nagyjából ennyi idősek is voltak akkoriban, mint most neked :)) Hiányoznak is azok az idők, amikor nem volt ennyi időm dolgozni, mert valaki éppen mindig éhes volt, vagy bepisilt 😀
gitta
2010. június 22. keddNagggyon jó! De jó hogy ilyen sokan vagyunk 🙂
Nekem a három éves lányom iszonyatosan társaságigényes, mellette nem igazán lehet semmit csinálni(főleg amíg nem volt meg az öccse) Nem nagyon van olyan, hogy egyedül elbíbelődjön a babáival, mindenhez kellek én is, és az én hajamat fésülni mégiscsak izgalmasabb valahogy. DE: szívesen elutazik 1-2-3 napra vidékre (nélkülünk is) a mamához, ahol van neki bölcsi-helye is (Pesten meg se próbálkoztunk). De van, hogy együtt jövünk, mint például most is, és ki se dugja az orrát a már szünidőző hugaim szobájából…
A hét hónapos fiam már attól is kiakad és jön túródni meg nyekeregni, ha a gép előtti székbe beülök. Döbbenet, hogy rájött hogy az konkurencia.
Kimesterkedtem, hogy a kicsi délutáni alvása egybeessen a nagyéval, és tudjak matatni a számítógépen. De nem értem hogyan, pár hete a kicsi, bár elalszik, húsz perc múlva fel is kel, és ott kínlódik a lábam alatt, miközben próbálom meghódítani a kiberteret. Mostmár nem jön be az sem, hogy na, itt a cici tessék maradj nyugton, majd fél kézzel gépelek, mert egyszerűen neki rengeteg dolga van az íróasztalon, nincs ideje szopizni.
Egyébként a számítógép nálunk csak azóta konkurencia, mióta a Gazdagmami 2.0-ba járok 😀 Szóval tart még a kísérletezés
Mindenesetre szerintem fontos, hogy nekünk nincs tévénk. Este csak egymással foglalkozunk, filmeket célirányosan nézünk (néha)
Ahogy már fent is írta valaki, a házimunkát addig végzem, amíg ébren vannak. Szerencsére így ketten elszórakoztatják egymást.
Amíg a kisebbik délelőtti alvása tart, igyekszem a nagyobbal foglalkozni minőségibb módon, teljes odafigyeléssel.
Ja, és nagyon jófej az apjuk 🙂
Tina
2010. március 04. csütörtökNagyon érdekes volt végigolvasni a sok tapasztalatot, köszi Nektek!:-)
Nekem egy 3,5 éves kisfiam van és itt a pocakban a másik, nyáron érkezik a hugi. Éppen tegnap írtam egy blogbejegyzést arról – kisfiam születése óta mára összesen 5 tematikus blogot vezetek -, hogy annakidején mennyien „károgtak” körülöttem, hogyha majd megszületik, emmire nem lesz időm, legfőképpen magamra nem… Jelentem, ez nem így lett! Amíg otthon voltam vele és egészen pici volt, sokat aludt napközben is, belekezdtem egy új kézműves hobbiba (amiben azóta egyszer év alkotója lettem és kiállításom is volt már), a rendszeres blogolásba, tanultam, 1,5 éves kora óta dolgozom újra 6 órában és mellette kezelek, tanfolyamokat tartok. „Titok” nincs, illetve csak ismételni tudom az előttem szólókat, akik máris rengeteg jó dolgot írtak már… A szenvedély, a lelkesedés és a tapasztalat mutatta meg, hogy
1. elsődleges az előre tervezés, nem kell attól félni, hogy ez megöli a „spontaneitást”, sőt, sokkal több időnk és energiánk lesz akár spontán dolgokra, ha a naptárban néha olyan is szerepel, hogy „ma 14-16h – ÉN!”:-),
2. hogy ne akarjunk mindig mindent egy napba belesűríteni (pl. egy napra elég egy fél órás házimunka-rész, mosás VAGY felmosás VAGY… de soha nem minden egyszerre)
3. a koncentráció-adott-időpontban-egy-valamire nálam is minden mást visz, illetve ugye logisztika kérdése, hogy amíg fő a húsleves, ott állunk-e mellette és „főzünk” vagy csinálunk közben mást is:-),
4. amíg egy gyerkőc van (én csak ezt tudom:-)), addig van ám olyan is, hogy elvan ő 1/2-1 órát is a járókában vagy később egy játékkal, sőt, sokszor igénylik is az önállóságot, ki lehet figyelni, mikor van ő is elfoglalva valamivel és akkor is lehet a hobbinak élni vagy dolgozni,
5. és igen-igen, az összefogásban az erő: nagy-nagy előny, ha van 1-2 olyan ismerős, akinek hasonló korú gyermeke van a környéken és hol egyik, hol másik családnál „csöveznek” a lurkók, így akár komplett félnapokat lehet nyerni munkára vagy kikapcsolódásra,
6. szerintem nagyon fontos – és talán ezt kellett volna előre írnom – az apuka szerepe és segítsége: nálunk övé az „esti műszak”, a fürdetés és a mesélés is, így nekik is van legalább egy órájuk együtt esténként, így megvan a gyerekeknek olyan fontos szertartás és menetrend is (tuti 8-9 óra közötti lefekvéssel), nekem ez meg újabb idő – utána pedig minden nap egy közös az este a párommal…:-)
Örömmel olvasgatlak benneteket tovább!:-)
Vida Ági
2010. február 26. péntekKati, köszi az ötleteket! Pont ma láttam, hogy Amerikában direkt portál van, ahol az otthonról dolgozó anyukák munkát adnak egymásnak, babysittelést, kedvezményes szolgáltatásokat, valószínűleg itthon is csinálok majd valami hasonlót.
Kati
2010. február 26. péntekHmm – megoldások: mini laptop (70-120 ezer Ft közt kapható normális példány minden számtech. boltban) USB-re köthető mobilnet. A játszóház remek munka terep. Nem a reklám helye, de ha a gyereked nem igényli, hogy a nyakadon fityegjen még a játszóházban is, akkor klasszul leülhetsz és dolgozhatsz az un. játékidőben is. (Vannak ideális játszóházak erre, én már lazán ott merem hagyni a gyereket egyedül és elhúzni egy békés kávézóba.) Akkor ott van a motivációd is, hogy legalább a játszóház árát megkeresd 😀
Mini laptoppal a játszótéren is lehet dolgozni, sőt ott az ismerős anyukák minimál szittelésére is hagyatkozhatsz, pláne, ha néha viszonzod is, míg mondjuk ő elrohan csekket befizetni, vagy boltba.
Ági – neked tipp! – Érdekes lehetne egy olyan iwiw klub, ahol az efféle „jó anya vagyok akkor is, ha önmegvalósítok” gondolkodású anyukák kölcsönös bébiszittyót vállalnának időnként egymás sarjaira. (A játszótéren lehülyemenedzseranyukáztak párszor a laptopommal. Nem tudom, mennyivel rosszabb, mint cigizni és a szapiopikról beszélgetni, de nem is érdekel!)
A mini laptopról mindig töltsd át a legyártott cuccot vagy az asztali gépedre, vagy a rendes laptopodra. A mini laptop a „kimenős” gép, rendes melóra nem igazán alkalmas. Viszont jól elfér a kistáskában.
Vivi
2010. január 23. szombatSziasztok!
Tudom, furán hangzik, de olyan jó volt olvasni, hogy nem vagyok egyedül a „gondjaimmal”. 🙂
Sajnos még nem sikerült megvalósítani magam, de keményen dolgozok rajta, közben próbálok sulit keresni a lassan hét éves, beszédfogyatékos és egyéb problémákkal küzdő elsőszülöttemnek. A nap nagy részében oviban van a két „nagy”, de ekkor sincs időm szinte semmire, mert a legkisebb (1,5 éves) felér hárommal is. Állandóan pörög, kismajomként felmászik mindenhova, egyedül a játékok rendbetétele és porszívózás megy mellette. 🙁 Hiába viszem magammal a konyhába, nagyon nehezen és csak pár percre lehet lekötni a figyelmét, aludnia pedig 20-30 percet sikerül napközben, ez nem sokra elég. Délután a nagytesók próbálnak besegíteni több-kevesebb sikerrel. Este 11 körül tudok gép elé ülni vagy könyvből tanulni, aminek a párom nem igazán örül. Hajnal öt körül ébred és ébreszt a legkisebb és kezdődik egy újabb nap.
Ezidáig nem találtam megoldást a dolgokra, de nem adom fel! Kislányom még két évig ovis lesz és örülök, hogy bőrbetegségével együtt vállalták, elfogadták, befogadták, ám a legkisebbet tejallergiája miatt nem tudom közeli oviba elhelyezni. Nyár közepétől már csak a gyes-t kapom majd, muszáj lesz munkát keresnem, de két gyerkőccel sem kellettem sehova, hárommal még nem próbálkoztam, ezért kacsintgatok az itthoni munka lehetősége felé.
Mindenkinek kitartást és szép napot kívánok!
Vida Ági
2009. szeptember 15. keddGeorgina, ez annyira találó 🙂 akinek nincsenek gyerekei el sem tudja képzelni, mit csinál az ember esténként, hétvégente, és milyen megváltás néha egy nyugodt este kettesben 🙂
Georgina
2009. szeptember 15. keddMúltkor megkérdezte tőlem egy korombéli, ám gyerektelen nő: „Hogy-hogy Ti nem jártok sehová? És miiiiveeeel töltitek az estéket?”
Azóta is ezen mosolygom, szívesen kölcsönadnám egy estére a három gyerköcöt. 🙂
Nos ami a legnehezebb: szigorúnak lenni önmagunkhoz. Én minden reggel felkelek, mikor a nagyok suliba indulnak. Reggel számítógép (1-1,5 óra) amíg a kicsi még alszik.
Délelőtt bevásárlás, vasalás, játszótér minden ami a kicsi mellett elvégezhető. Délben (13 óra körül) ebéd, és altatás/alvás. Ilyenkor van még 2 órám.
A délutánok, esték rémálom: összegyűjteni a három gyereket, házi feladat ellenőrzés (mint egy szimultán sakkozó, olyan vagyok) közben a kicsi rajzolni akar, kézben lenni, cicizni, folyamatosan jön-megy ő is…. No és vacsora, fürdetés, „megmostadmárafogad???” altatás stb. Kb. este 10 óra, mire a kicsi is alszik, és én is készen vagyok mindennel. No ekkor jön Apa a napi problémáival…
Jujjj, ez most úgy hangzik, mintha panaszkodnék. De nem!!!
A helyzet az, hogy minden idegszálammal szeretnék mindenkinek 100%-osan anya, társ, barát, stb lenni. De ki kell mondanunk: mi is elfáradunk, nekünk is kell a kikapcsolódás néha.
Nekem ez hiányzik. Most nagyon élvezem az itthonlétet, és nagyon félek, amikor majd vissza kell mennem dolgozni…
mert most jó, nagyon jó itthon.
Királyné Enikő
2009. szeptember 10. csütörtökAz idő beosztás mindenki számára komoly feledat s kinek, miért.Nekem nincs pici babám, egy 21 éves fiam van és párom.Azonban dolgozom alkalmazotti jogviszonyban és ezért napi 5 órát utazom háztól -munkahelyig és vissza összességében.A vonaton szoktam olvasni,jegyzetelni amik eszembe jutnak a dolgaimmal kapcsolatba.A munkahelyről max néhány telefont el tudok intézni, de tényleg dióhéjba azaz röviden.Este webkonferencia,levelek áttekintése és mosogatás főzés és hajnalba még vissza tudok nézni a géphez.Van azonban, hogy elfáradok s akkor lassítok egy kicsit , pihenek és ujra indítok.Hétvége az amit igazából magam osztok be, ill, van néha, hogy dolgozni kell,vasárnap 2 hetente előadásra járok és épp a multkor vettem számba, hogy hétköznap 4 óra van amivel rendelkezem és hétvégén többnyire 20 óra.Azonban nekem is eleget kell tenni némi házi teendőnek és állatok vannak, plusz kert.Egy biztos, hogy soha nem TV-zem, örülök ha napközben rádiót hallgatok.Nem könnyű ez sem , különösen ha közbe,közbe jön valami.Például a héten kétszer is babát látogattam, mert bár a kis barátnőm szeptember 22.re volt kiírva 07-én megszűlt.Más családot is kell látogatni legkevesebb 2 hetente egyszer.Most meg festünk is.Időbeosztásra tényleg a napi,heti tervet látom jónak,hasonlóan más dolgokban is.
Thámm-Tornyay Erna
2009. június 20. szombatDrága Nagymamám mesélte, hogy annak idején, mikor a 3 lánya pici volt, nem bolondult meg mellettük. Egy tanyasi iskolában voltak tanítók Nagypapámmal. Az épület egyik fele volt a szolgálati lakás, a másik az iskola. A piciket reggel megetette, bent hagyta a kiságyban játszani és ment tanítani. Az órák közti szünetekben megnézte őket, akik szépen megvoltak. Most mondhatjátok, hogy az 50-es években nem volt az a felpörgött világ. Lehet. Azonban azoknak az éveknek is megvolt a maga nehézsége. Villany, víz nélkül és a petróleum lámpa fénye mellett éltek és nevelték fel gyerekeiket a legnagyobb szeretetben. A tanítás mellett népműveléssel is foglalkoztak, szóval nem igazán pihentek, de meg tudták valósítani a legnagyobb vágyukat, hogy örömöt, vidámságot, tudást adtak az embereknek. Lámpások voltak. Nekem ők a példaképeim, belőlük merítkezek, így nekem is sikerülhet megvalósítanom az elképzeléseimet, szerintem a gyerekek mellett is menni fog!:)
Márti
2009. június 20. szombatNekem egy másfél évesem van nyilas aszcendenssel 🙂 szóval amikor ébren van, akkor bizony mozog! Eleinte persze megpróbáltam én is zsonglőrködni az idővel, munkával, elfoglaltságokkal, de amikor sorozatban felejtettem el az elvégzendőket ( otthoni és a sminkes munkáim is), és megkérdőjeleződött a rövid és hosszútávú memóriám is – a környezetem számára legalább is…
nos, akkor leültem, és végiggondoltam, hogy mit is akarok, és ahhoz alakítottam át a napirendet egy órarend segítségével 🙂
pl. vásárolni, ügyintézni, posta, stb. csak bizonyos napokon megyek, más napokon van a takarítás, mosás, vasalás, így vannak szabadabb napok strandra, játszótérre, barátnőkre, amikor alszik, természetesen és is dolgozom, a vendégeimet is „megpróbálom” 2 délutánra irányítani, vagy szombatra, amikor amúgy is „esküvőzök”.
Mivel nekünk nincs a közelben a nagyi, ezért keddenként én járhatok salsa-ra, a párom pedig péntekenként focizni, mert szerintem igenis kell egy olyan felület, ahol külön-külön is fel tudunk töltődni.
Elmondhatom, hogy már az első pár nap után sokkal könnyebb és felszabadultabb lett minden 🙂
Zoli
2009. június 19. péntekSok sikert kívánok minden anyukának.
Nekem nincs gyermekem, de így is úgy érzem, hogy jó lenne, ha 1 nap dupla annyi időből állna.
Edit
2009. június 18. csütörtökNekem szintén két lányom van. Eddig egész jól működtek a dolgok, mert a nagy iskolában volt, a kicsi alvásidejébe pedig sok minden belefért. Most viszont kitört a szünidő és a nagylányom ugyan nem anyás, de abban a pillanatban, mikor leülök a számítógép elé, odakucorodik mellém, ott rajzol mellettem a padlón, és csak mondja-mondja a magáét, legtöbbször persze kérdez,csupa olyan dolgot, amire nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni.
Úgyhogy marad az éjszakai műszak.
Valamelyik nap úgy linkelgettem, hogy közben gyurmáztam a lányokkal, és persze beszélgettünk, énekelgettünk, nem voltam valami hatékony. 4-5 linket sikerült csak beküldenem 1 óra alatt.
Miss Scotty
2009. június 17. szerdaKét lányom van, 3 és 5 évesek. A kicsi bölcsiben, a nagy óvodában. Reggel és délután is én transzportálom őket. Ráadásul két irányba kell menni, így ha csak 5 perccel később indulunk reggel, az plusz perceket vesz el tőlem, mert a forgalommal számolnom kell. Miután hazaérek, kezdődik a munka. Ha éppen nem a blogom következő bejegyzésén agyalok, akkor elkészítem a bemutató darabot, majd lefényképezem, képszerkesztem és megírom az újabb blogbejegyzést.
Délután, amikor már velem vannak a lányok az idő gyorsan telik. Ha bírom energiával és nem dőlök ki velük együtt az altatásnál, akkor ismételten a számítógép elé ülök (mint most is) és későig dolgozom. Ez aztán megbosszulja magát olyan formában, hogy ha kb. két éjjel fennmaradok, akkor az elkövetkezendő pár este már 21h-kor elalszom és alszom reggelig.
Azon vagyunk a férjemmel (aki maximálisan támogat mindenben), hogy sikeres legyen a vállalkozás, amit az ősszel indítanánk el. A napokban internetes piackutatással foglalkozunk, ami alapján a kulcsszavakat és a pontos termékkínálatot szeretnénk meghatározni. Ezután jön majd a webmarketing része.
Mindig úgy fekszem le aludni, hogy eltervezem másnap mit fogok csinálni. Mindig is ilyen voltam, előre terveztem a következő napomat. Így viszonylag jól be tudom osztani az időmet. Persze kivétel mindig akad.
bejan angelica
2009. június 17. szerdaSzia Agi én is ugy gondolom bizany anyának lenni nem könyü feladott. Én sem haladak tulzattan a munkámol is a tanolást is elég nehezen tudam megoldani de nem csak a gyerekek miatt hanem mert több mindenbe bele keztem. Leg ujabban könyvet irok a csángó magyorak kulturája is életvitelikröl is egymásikat a bajgónról is az emberek alkalmazkadási képeségeiről. A csángó magyarokról lehet némi informáciot a következö honlapról Csangomagyarsag.honlapom.com a másik könyvem témájábol pedig az újvilágszületése.hupont.hu – n .Az mellet hogy ritkán jut időm erre is arra is még a munka helyemre is bejárak a City Carter ingatlan iradába, is heti kétszer csoládakhaz járak takaritani. Két hete elkeztem a fiziaterápiát tanolni táv aktatásban mivel maször is vagyok. Szóvol hogyan oldam meg két gyermek mellett, hát nem könyen gyakran meg esik hogy uszik az egész lakásam a rendetlenségtöl mostanában jo ha heti egyszer sórkerül egy alapos redrakásra. Mindezidáig még pénzt nem hazat nekem a befektetet idöm is energiám de remélem majd a jövőben meg érik a munkám gyömölcse. Üdv Angelica
Annmary
2009. június 17. szerdaÉn nagyon nehezen találtam rá a megfelelő ritmusra. Állandóan a munkán járt az agyam, mit és hogyan kellene csinálnom. Emiatt persze nem tudtam a gyerekekre figyelni. Volt úgy, hogy harmadjára szólt a nagyobbik a tízóraija miatt, mire eljutott az agyamig, hogy készítenem kellene nekik valamit. Aztán egy nap leültem magammal, és „megbeszéltük”, hogy ez nem mehet tovább így. Amikor a gyerekekkel vagyok, akkor 100%-osan velük fogok foglalkozni, a munkával pedig csak az alvásidőben. Ez persze azt jelentette, hogy olyan munkát kell találnom, amit valóban lehet napi két órában is végezni. Szerencsére megtaláltam!
A házimunkát a gyerekekkel együtt csinálom. Főzni, mosogatni, takarítani szeretnek ők is. A délutáni alvásidő pedig a munkáé. A pici szerencsére alszik még. Keve már nincs oviban, mert elkezdődött a nyári szünet, de ő már megérti, hogy anyának szüksége van 1.5-2 óra nyugira, ő ilyenkor nézhet mesét a tévében.
OkosKismama
2009. június 17. szerdaEz kedvenc témám! Ágival is csináltam erről egy „mini-interjút”, és fel is került a blogomba „Nekem erre nincs időm” címmel. Ha nem baj, akkor megosztom itt a linkjét (Ági, most szembesülsz a saját szavaiddal 😀 ): http://csaladbarat.blogspot.com/2009/04/nekem-erre-nincs-idom.html
Nekem is az a módszerem különben, hogy az alvásidőre kikapcsolok mindent, és írok ezerrel, mármint blogbejegyzéseket, hírleveleket, weblap-kódokat, ami éppen jön. Múltkor viszont volt egy sürgős dolgom, meg kellett írnom „gyorsan” egy oldalt a weblapomhoz, és nagyon jól siekrült, szép lett, okos lett, meg minden, de muszáj volt akkor írnom, amikor az összes gyerek a fejemen ugrált, és így a normálisan szükséges kb fél óra helyett ÖT óra alatt lett kész!!! Jobban jártam volna, ha nem erőltetem, teljes képtelenség, ha próbálod visszaolvasni, amit írtál, és minden fél mondat után valaki beszélni kezd hozzád (vagy visítani a testvérére 🙂 ), inkább meg kellett volna várnom, amíg lefekszenek, és megírni akkor nyugalomban. Nem éri meg erőltetni a dolgokat, ha kisgyerekeid vannak, inkább tudatosan kell tervezni és kivitelezni. Itt is érvényes a többet ésszel, mint erővel…
Németh Szilvia
2009. június 17. szerdaÚgy látom, Amival az érdeklődési kör (adózás) mellett más közös pontunk is van. :o) Nekem a 2 éves kislányom az egyetlen gyerekem, de néha kettőnek tűnik. :o)) A család mellett a karriernek az én életemben is fontos a szerepe, de Amihoz hasonlóan én is szerencsésnek mondhatom magamat, mert a férjem sokat segít. Az éjszakai önművelés és a minőségi idő kontra lelkifurdalás is ismerős. Ez van, azt hiszem, a mi generációnknak ez a védjegye, nekünk legalább már vannak lehetőségeink. A lányainknak meg már talán természetes lesz, hogy a gyerek körül is lehetséges munkamegosztás, ahogy számunkra a nők tanuláshoz való joga nem kétséges, jóllehet egy századdal ezelőtt még korántsem ez volt a helyzet.
Balogh Anett
2009. június 17. szerdaSziasztok!
Nálunk is a napirendnek fontos szerepe van, mindig arra koncentrálok, amin a sor van. Tehát a délelőtt mindig a gyerekeké, akkor csak rájuk fókuszálok, megyünk a játszótérre, strandra. Ebéd délben és utána szieszta. Mivel kisfiam nem igazán alszik jól, ezért is muszáj volt tökélyre fejlesztenem a csendes pihenőt. Ő már elfogadja, sőt alapvetően igényli is, így valóban szépen csendben elvan a kellemesen besötétített szobában, így ott mindig van fix 1,5 órám dolgozni.
Este is fix a fekvés, 20-21 között (nyáron), norma hétköznapokon ez 20 óra. És ekkor is van időm dolgozni 1,5 -2 órát.
Gyakran veszek igénybe segítséget, ha elhavazódok. akkor jön a nagymamám 1 hétre. Ez általában havi egy hét. Sajnos messze laknak szüleim, nagyszüleim….
és júliusban kezdek főállásban is, akkor új időmenedzsment naptárra lesz szükségem:)
Anett