Aki próbált közületek már akár egy kilót is leadni a testsúlyából, át fogja érezni ennek a mai bejegyzésnek a jelentőségét. Hogy kezd bele az ember a fogyókúrába? Nehezen. Olvasgat fogyókúrás cikkeket, hall egy csomó tippet, hogyan is kell, sikersztorikat, mások hogyan csinálták. Aztán belevág.
A fogyókúra mindig egy álommal kezdődik, az ember lánya elálmodozgaqt róla, milyen jó lenne karcsúbban, keskenyebb derékkal, rövidebb szoknyában és kétrészesebb fürdőruhában, aztán pedig következik a célkitűzés: „10 kilót szeretnék fogyni”.
Az egyetlen bökkenő, hogy általában a fogyókúra mindig holnap kezdődik. „Ma még megeszem ezt a szelet tortát, de holnap reggeltől aszkéta leszek” Aztán másnap délelőtt valahogy kibírod, de estére megéhezel, úgyhogy eldöntöd, inkább holnap kezded el a fogyást, mert mára már elrontottad az egészet.
És mit mondanak erre a szakemberek? ÉLETMÓDVÁLTÁS!
Hogyan is indul el egy vállalkozás? Olvasgatok, ötletelgetek, álmodozom, elképzelem magam nagyobb házban, nagyobb kocsiban, a tengerparti nyaralóban pihengetve. Aztán gondolkodom a részletekről: „Boltot nyissak vagy webáruházat?”, „Ki legyen a célcsoportom? Nők? Férfiak? Fiatalok? Idősek?” Elképzelem magam, ahogyan irányítgatom a munkatársaimat, kiszolgálom az ügyfeleket, működik a cég és áramlik be a számlámra a sok pénz…
Az álmodozás nagyon fontos, ha elképzelted, amire vágysz, máris félúton vagy. De aztán ébredj fel és vágj bele. Nem holnap. MOST. Akár 10 kilót szeretnél leadni, akár 10 milliót keresni, a következő lépés a NAGY TERV elkészítése lesz.
A fogyókúra és a vállalkozásindítás nálam analógiák egész sora:
- a fogyókúránál is probléma a sokféle módszer és tanács, azt se tudod melyiket válasszad
- a fogyókúrában is a tervezésig még csak-csak eljutsz valahogy, de a megvalósítás már elég nehezen szokott menni (azaz az első héten még nagy lendülettel koplalsz és jársz az edzésre, aztán jön a vasárnapi családi ebéd és megengedsz magadnak egy kis kilengést, hétfőn még egyet… aztán úgy döntesz, inkább jövő hétfőtől fogyózol. És egy másik módszerrel, mert ez nem volt annyira jó 🙂
- a fogyókúrában is csak az eleje a nehéz, amíg megszokod az új életmódot, amíg a gondolataid hozzászoknak az új étrendhez, a tévézés helyett az esti kocogáshoz
- a fogyókúra kimenetele is ismeretlen, nem tudhatod, hány kilót fogsz pontosan leadni, csak azt tudod, hogy jó úton haladsz a fogyás felé vagy pedig nem – a vállalkozásban azért nagyjából sejtheted mennyit fogsz keresni, de a pontos összegeket nem tudhatod előre
És még valami ami nagyon fontos, a dietetikusok kedvenc varázsszava az ÉLETMÓDVÁLTÁS. Ahogyan tartósan fogyni, úgy vállalkozni sem tudsz életmódváltás nélkül. Őszintén bevallom, nem gondolom azt, hogy mindenkinek vállalkozónak kell lennie ahhoz, hogy boldogulni tudjon az életben, viszont azt tudom, hogy vállakozói szemléletűnek kell lennie hozzá. Akár alkalmazott, akár mellékállásban vállalkozik, akár alvállalkozóként, vagy éppen cégvezetőként dolgozik, megfelelő szemléletmód nélkül nem fogja tudni megállni a helyét.
A legfontosabb talán az, hogy ne csak a kitaposott utat ismerjük. Tudod: diploma = jó állás = jó fizetés. Ez a képlet ma már egyáltalán nem fedi a valóságot. Azt látom magam körül, hogy a jó állásokat azok szerzik meg, a sikeres vállalkozásokat azok irányítják, akik eltértek a megszokott úttól, akik mertek próbálkozni, kockáztatni, újítani valamiben és nem ijedtek meg a kezdeti kudarcoktól sem.
Vigyázat! Komfortzóna!
Valójában a fogyókúrát azért nehéz elkezdeni, mert ki kell lépni a komfortzónánkból. Van egy testsúly, amit megszoktál, egy testkép, amit kialakítottál magadban, megszoktad a ruhaméretedet, vannak kedvenc nadrágjaid, és ezektől nehezen veszel búcsút. Ha pedig ideig-óráig mégis leadsz néhány kilót, akkor iparkodsz gyorsan magadra szedni – ez testi és lelki folyamat is egyben. Bármilyen más életmódváltással is ugyanígy van. Ha elhatározod, hogy márpedig ezután naponta fél órát a vállalkozásod építésére szánsz, 1-2 hét múltán minden porcikád elkezd tiltakozni ellene. Nem akarják, hogy üzleti dolgokon törd a fejed, megszokták már, hogy esténként a tévét nézed, nem akarják, hogy helyette a gép előtt ülj.
Ezt a komfortzónát kell megváltoztatnod. Mondhatni: magasabbra tenned a lécet. És ha mindig csak egy kicsit teszed magasabbra a végén azt veszed észre, világbajnok lettél 🙂
28 Comments
Susana
2009. június 08. hétfőKoszonom ezt az osszehasonlitast es a hozzaszolasokat is, nekem ez a motivalo videom: http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA&feature=PlayList&p=233500C48AA3BE3B&playnext=1&playnext_from=PL&index=34 – szamomra O azert kulonleges, mert azt csinalja amit mond, ezt csak az emberek 5%-a teszi. Susana 🙂
Zsú - a Csodanő
2009. június 06. szombatZoli,
az hogy a sakk mennyire mozgás, az csak némi kreativitás kérdése 😀
Mondjuk ha meg kell csinálnod 10 guggolást minden elvesztett paraszt után, és 10 fekvőtámaszt minden más elvesztett figura után, ráadásul a vesztes fut 10 kört a ház körül… Na így már nem is rossz :D:D
Örülök, hogy tetszett az oldalam… :))
Remélem én is nemsokára olyan sikekerkről számohatok be, mint Ti… Én még abban a szakaszban vagyok, amikor reggel 8-tól hajnali 4-ig csak csinálom, és csinálom. Főleg a videókkal van sok meló.
De egyébként a legjobb, hogy amíg sokan panaszkodnak arra, hogy ha otthon csinálnak egy online vállalkozást, kimarad a mozgás az életükből, nekem ezzel nincs gond, mert valakinek tesztelnie is kell a termékeimet. 🙂 És 40 fitnesz videót végicsinálni… Jót tesz. 😀
Többet mozgok, mint a vállalkozás előtt. :))
Miss Scotty
2009. június 06. szombatTeljesen egyet értek Csillával. Nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy egy vállalkozás beindulhasson. Tavaly augusztus elején kezdtem el írni a blogomat. Először csak arra gondoltam, hogy a magamnak és családomnak készített ruhákat, sapkákat stb. és ezek elkészítésének menetét mutatom be, ezzel is segítve a hobbivarrónők életét. Egyszer csak megcsináltam ez első táskát, amit továbbiak követtek. A blogom látogatottsága is mutatja, hogy nagy számú az érdeklődés. Múlt hónapban rekordot döntöttem (24599 volt a májusi oldalletöltés és 9126 látogatóval). Amikor elindítottam a blogot már annak örültem, hogy napi rendszerességgel voltak látogatóim. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek kíváncsiak arra, amit csinálok. Nagyon sokat dolgozom érte, rendszeresen új tartalommal kell szolgálni az érdeklődőket. Ha egy kicsit „pihenek”, azonnal érződik a visszaesés.
Csilla
2009. június 05. péntekSziasztok!
Kaptam ma az egyik üzlettársamtól egy levelet, benne egy videót azzal, hogy tegyem ki a weblapomra, s „terjesszem”, hogy minél több ember megnézhesse. Ez a videoklip egy nagyon szép és megható történet, mely tulajdonképpen az APAI SZERETET-ről szól, s arról, hogy ha IGAZÁN AKAROD, meg tudod valósítani az álmaidat:
http://lhnbusiness.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=697552
Hogy hogyan kapcsolódik ehhez az egész témához?!
Elárulom: úgy, hogy szerintem az elhatározáson kívül (lefogyok / internetes vállalkozásba kezdek) mindkét esetben szükség van bizonyos szakmai ismeretekre is. A fogyókúrák 99 %-át azért bukják el az emberek, mert ha a fogyókúrának vége (mint valami letelt fegyház-büntetésnek), akkor pár hét múlva szép lassan visszacsúszik a delikvens a komfortzónájába.
NEM ÉLETMÓDVÁLTOZTATÁSRA van szükség, hanem egy kis észre, vagyis megtalálni az elhízás okait (elárulom, táplálkozási hibákról van szó: naponta csak 1x, max. 2x eszik az ember, netán este 7-kor 8-kor vacsorázik, jól megpakolt pocakkal fekszik le. Napközben nassol, rapszodikusan eszik, ráadásul sok szemét kaját, „junkfood”-okat, meki, pizza, chips, kóla, csupa műanyag és haszontalan anyag, ami rettenetes mód elsavasítja a szervezetet. A szervezet a gyilkos savakat kristályokká alakítja, és ezeket zsírsejtekbe ágyazza, hogy ne tegyenek kárt bennünk (mert csodálatos és okos a mi testünk, bárcsak a „gazdája” is mindig ilyen okos lenne). Sok félkész kaja, kevés organikus, van olyan ismerősöm, aki hónapok óta nem evett se zöldséget, se gyümölcsöt… mert nem szereti. Bakker! :-O
Tehát kell a szakértelem, hogy mit kell (t)ennem, hogy a kiváltó okokat megszüntessem, hogy a kitűzött súlyvesztési/üzleti céljaimat elérjem.
És hogy miként kapcsolódik mindez a fenti videokliphez: KITARTÁS!!!
Szerintem mindenben ez a legkeményebb, elmaradhatatlan komponens, mert enélkül nincs siker. Aki türelmetlen, gyorsan akar sikereket elérni, pikk-pakk meggazdagodni, az eleve kudarcra van ítélve. A saját üzletemben az első kérdéseim közé szoktam felvenni azt az „elrettentőt”, hogy „Na és milyen áldozatokat vagy hajlandó meghozni a sikerért?” Mert sajnos azt tapasztalom, hogy mindenki mindent szeretne, de úgy, hogy semmin ne kelljen cserébe beáldoznia. Az pedig – s ezt már tudjuk egy páran – nem megy!
Én tavaly nyáron és kb. ősz végéig csak az üzletem beindításának éltem, meg akartam csinálni még a karácsonyi nagy hajcihő előtt. Fent voltam hajnali egyig (miként most is éppen), néha 2-ig. Ha pedig korán feküdtem, volt, hogy vasárnap hajnalban 5-kor v. 6-kor kidobott az ágy, s én mentem szorgalmasan dolgozni. Apa nagyon együttműködő volt, felfogta, hogy enélkül nem is menne. Vitte a gyereket uszodába, távirányítással tette fel főni a húslevest és teregette a kimosott ruhát. Mindnyájan áldozatot hoztunk, még a 4 éves kisfiam is, hisz szegényke 3-4 hónapig jószerivel hozzám se szólhatott. Tudta, hogy ha azt mondom, hogy csak pár hétig tart, akkor addig tart, ki kell bírnia. Amikor valaki megcsinál egy weblapot vagy elindít egy blogot, belekezd egy internetes üzletbe, akkor nem teheti meg, hogy csupán egy pár hetet ad magának, vagy hogy minden változatlanul maradjon körülötte. A sikerért mindig áldozatot kell hozni, hozzáteszem, utóbb általában megéri. De a komfort-zónánk képzeletbeli vonalát bizony nagyon nehéz átlépni. De valamit valamiért, nem igaz?! 🙂
Zoli
2009. június 05. péntekSzia Zsú,
kíváncsiságból megnéztem az oldaladat, a szöveges részekbe annyira nem mélyedtem bele, csak felületesen néztem, de nagyon tetszik a színösszeállítás, a szerkezet.
Kreatív, vidám személyiséget sugall, legalábbis számomra.
Egyébként igen, otthon kevés lehetőség van a mozgásra, sportra.
Várj, sportra azért van, ugyanis sakkozni otthon is lehet, akár az Interneten keresztül is.))))
Jó, ezt kicsit viccesen írtam,tudom, ez nem mozgás.
Képzeljétek itt Miskolcon van Lékó Péter és Anand, akik rapid párosmeccset játszanak.
Évente meghívnak egy híres sakkozót a legjobbak közül.
Zsú - a Csodanő
2009. június 04. csütörtökZoli, mindenben teljesen igazad van… 🙂
A gondok ott kezdődnek, ha az ember lányának van egy kisbabája… Mert onnantól a sportágválasztás nem akarat, hanem távolság kérdése lesz. Én korábban nagyon szerettem például úszni. Na de öltözéssal, utazással együtt 4 óra!!! Szóval le kellett róla mondani…
Amúgy meg szerintem mi nők (erősítsetek meg kérlek) sem azért akarunk fogyni, hogy csontsoványak legyünk a végén.
Egyszerűen van, ami már sok. Most én pl teljesen jól érzem magam a bőrömben, „pedig” van még rajtam kb 5-6 kiló fölösleg. De amikor 20-25 kilóról volt szó, az már egész más. Rossz közérzetet teremt.
Úgyhogy nem utálni kell magunkat, hanem megtalálni a szépet, a jót, és hozzáfejleszteni a többit. Ebben az esetben a külső szépséget a belső szépséghez. 😀
„Amit nem szeretsz magadban, arról tudnod kell, hogy azért nem jó, mert még nem hoztad ki magadból a maximumot!”
Nektek férfiaknak amúgy elég nehéz dolgotok van egészség téren, erre most jöttem rá. 🙂 Mert mondjuk Neked nincs is nagyon lehetőséged otthon mozogni. Max ha veszel valami fitneszgépet. Nekünk azért ott vannak a DVDk, és más megoldások. 🙂
Zoli
2009. június 04. csütörtökMég annyit javasolnék, hogy ne úgy próbáljatok lefogyni, hogy edzőterembe jártok, ahol egy kötelező tortúrán mentek keresztül, vagy kötelező futás.
Hanem:
Találjátok meg azt a sportágat, melyet szerettek csinálni, és van benne mozgás is.
Az ember ekkor nem figyel arra, hogy közben mozog ténylegesen és úgy érzi jól magát.
Találjatok valamilyen célt vagy játékot, időtöltést, illetve ne a lefogyás legyen az elsődleges, hanem a játék, a társaság, az időtöltés.
Sajnos nekem is többet kellene mozognom, mert sokat ülök számítógép előtt.
Zoli
2009. június 04. csütörtökSziasztok, lányok.
Minden férfinak más tetszik, sőt.
Egyáltalán nem baj, ha néhány kiló súlyfelesleg van valakin.
Sokszor éppen az a csúnya szerintem, ha valaki túl sovány és nem nőies.Hihetetlen, hogy sokszor a csontsovány modellek vannak a kifutón,ez ráadásul már nem is egészséges.
Úgyhogy higgyétek el, akkor is szépek vagytok, ha nem nádszálkarcsú a méretetek, szerintem ebben sok férfitársam egyetértene.
Fel a fejjel, bízzatok a kisugárzásotokban, kedvességetekben.
Üdv:Zoli
Zsú
2009. június 04. csütörtökReggel úgy fellelkesültem az itt olvasottaktól, hogy végre beindítottam a blogomat is. :)) Szóval mostantól kezdve a motivációról lesz szó, a mozgásra, fogyókúrára kihegyezve. De hát, mivel, mint már tudjuk, ugyanúgy életmód, szemléletmódváltásra van hozzá szükség, mint a vállalkozáshoz, ismerősek lesznek az ott olvasottak.
Csak a szempont az új.
Nézzétek, mit indítottatok el! :))) És ha tetszik, filózzunk közösen! 🙂
http://diakfitnesz.csodano.hu/?q=blog
(bocs, az aldomaint még le kell cserélni, az egy másik projekt volt).
Motivációban gazdag szép napokat! 🙂
Zsú – a Csodanő
http://www.csodano.hu
Szalkai Titi
2009. június 04. csütörtökKét dologhoz tennék hozzá.
Az egyik a gének.
Szerintem olyan sokan fogják a génekre azt, hogy nem mernek szembenézni a testsúllyal kapcsolatos, környezetüktől átvett félelmeikkel, hogy a gének már a hasukat fogják nevettükben. Nagyon sokszor az, amit a génekre fogunk, egyszerűen egészségtelen családi minták. Nekem is mondogatták otthon (nemtom milyen szándékkal), hogy majd meglátom az első gyerekem után, hogy hány kiló leszek, mert hogy a szülés meg a gének így meg úgy. És mi történt? Ugyanannyi kiló vagyok, sőt, kevesebb, mint a gyerek előtt. Mert nem eszek meg egy kiló fagyit egy ülésre, ellentétben a szüleimmel. És minden nap mozgok valamit. Ja, hogy ez is számít?
A másik a fegyelem és a kitartás.
Na ebből is rossz kép van a fejünkben. A fegyelem szükséges a fogyókúrához, meg úgy általában minden új dolog felépítéséhez, viszont nagyon gyengén állhatunk vele. Talán, ahogy egy okos szerzőtől olvastam, mert valami büntetés és fájdalom jut róla az eszünkbe. Pedig a saját céljaink elérését kell(ene) hogy szolgálja, és nem azt, hogy tartsuk a hátunkat olyan embereknek, akik szívják az energiánkat…
Egyébként én is sok ihletet merítettem a gazdagmami holnapról és a társairól, sokkal-sokkal stabilabb vagyok minden szempontból, mint pár hónappal ezelőtt… Köszi Ági!
dr.Rémay László
2009. június 04. csütörtökKedves Anyukák! Örültem az analógiának. Jó a hasonlat. Tizenöt éve fogyasztom a hölgyeket, jómagam 17 kilót fogytam 10 hét alatt. Végre megoldódni látszik az anyukák fogyásproblémája egy olyan lehetőséggel, ami most napvilágra került. Teljeskörű tanácsadás, ráadásul még pénzt is kap az anyuka azért, hogy használja ezt a wellness-portált. S miért?
Azért, hogy megszerezze a kellő tudást ebben a témában. Hihetetlen stáb áll a háttérben. Semmi más teendő nincs, mint: http://www.wellness-akademia.blogspot.com
Tisztelettel: dr.Rémay Roberto László
Fogyás-szakértő, IRONMAN
czgyongyi
2009. június 04. csütörtökSzerintem a legtöbb kismama életében probléma a felszedett kilók leadása.Tényleg kell hozzá a szemléleted megváltoztatása és a magadba vetett hit,hogy igenis sikerül.Én mindkét terhességemnél sokat szedtem fel,de az első után a fiatalos lendület és az eufória(anya lettem!)elég volt ahhoz,hogy elkezdjek sportolni ,figyeljek a táplálkozásomra.Pillanatok alatt leadtam a túlsúlyt.Igen ám,de most közel a negyvenhez kínkeservesen ment le rólam 3 kg és hónapokon át semmi.Aztán megnyugodtam,elfogadtam,hogy ez most nem megy olyan könnyen mint 8 évvel ezelőtt ,és szépen lassan elkezdtem máshogy.Továbbra is futok,de emeltem a távot,megnyújtottam az időtartamot és 38 évesen megtanultam hullahoppkarikázni.Mindenkinek csak ajánlani tudom,lemegy tőle a pocak.
Ezen keresztül azt is beláttam,hogy a munkában sem tudok váltani olyan könnyedén mint évekkel ezelőtt,de ha kitartó vagyok,sikerülni fog.
Mindenkinek sok sikert a fogyásban és az önmegvalósításban is!(Ehhez ajánlom a Motivátort is,nekem sokat segít!)
Krisztina
2009. június 04. csütörtökIgen, én is egyet értek a többiekkel… Tény, hogy fontos a belsőnkből jövő változtatás motivációja, az elhatározás és az első lépések ez irányban, de én úgy gondolom, hogy még fontosabb a környezetünk reakciója. Sokat számít , hogy elfogadják, megértik, és támogatnak abban amit mi szeretnénk elérni. Akár a fogyókúráról legyen szó, akár a munkáról …. Mert annál nincs rosszabb – és ez az első tényező, ami miatt abba hagyja az ember a vágyának a megvalósítását – hogy ha nincs aki egyet értsen hogy mi mit szeretnénk, nincs aki megértsen, tiszteletbe tartsa és segítsen ötletekkel , figyelmességgel az ő saját maguk módján. ( a párod figyelmességére gondoltam ,mert nekem a páron amikor elmegy vásárolni a 3/4 része, a szezonnak megfelelő zöldség és gyümölcs amit megvesz NEKEM ) és még nagyon sok olyat ami az én tervem elérésében segíteni tud. De mondhatnám a szüleimet akik szintén amikor találkozunk gyümölcsökkel és zöldségekkel lepnek meg amit a telkükön termesztenek, vagy a nagymamám , vagy a párom anyukája. Függetlenül attól , hogy imádok szinte minden gyümölcsöt és zöldséget – de a húst és a tejtermékeket is – az alakommal semmi gondom nincs, bár a csípőm és a combom kicsit problémás de az alkati dolog , öröklöttség – anyukám és a húgom is ilyen. És a mozgást sem a fogyókúrázás miatt teszem hanem a jó közérzetért ….
Szóval azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy kitartás és keressenek olyan embereket akiknek ugyan az a céljuk, tervük. ” Együtt minden sokkal könnyebb „.
Krisztina
Ildiko
2009. június 04. csütörtökSziasztok,
En 10 kg hiztam a terhesseg alatt. Nagyon hamar visszanyertem az eredeti sulyomat. Kislanyom nemsokara 2 eves lesz es meg mindig szopizik. Nem dietazom, csak odafigyelek az etrendemre es probalok hetente tobbszor idot szakitani a tornara is.
Szep napot mindenkinek!
Zsú, online fitneszterem vezető
2009. június 04. csütörtökÓóóóó 🙂
Kifejezetten nagy szeretettel, örömmel, és bólogatások között olvastam ezt a bejegyzést – mert kb 2-3 hete mást se csinálok, mint a vállalkozás-fogyókúra vonalhoz gyűjtök anyagokat, egy bloghoz.
Persze nekem erre a hasonlatra PONT FORDÍTVA van szükségem, mivel sport- és fogyókúra motivációs blogot fogok vezetni a vállalkozásom kiegészítéseként…
Már készen is van jó 6-7 bejegyzés tervezet, de csak pár nap múlva lesznek publikálva az elsők, úgyhogy megmutatni nem tudom még, csak összegezném a tapasztalataimat! 🙂
MINDEN vállalkozással kapcsolatos gondolatot, ötletet lehet alkalmazni arra, hogy hogyan tarts ki az otthoni tornázás közben, egyedül. És ez fantasztikus. Olyan eszközbázis áll a rendelkezésünkre, hogy megtámogassuk magunkat, hogy hihetetlen. Megnéztem a Titok c. filmet ezzel a szemmel. Végigjegyzeteltem. Minden szava kincs a fogyókúrázóknak IS!
Egy másik gondolat: én a kisfiam megszületése után rengeteget próbálkoztam a fogyással. Nem ment, de nagyon-nagyon-nagyon nem ment. Még híztam is, képzeljétek, pedig próbálkoztam.
És igazából akkor kezdtem el lefogyni, amikor a VÁLLALKOZÁS miatt bekövetkezett egy szemléletmód váltás az egész életemel kapcsolatban. Megtanultam célt kitűzni. Megtanultam átmenteni az energiáimat a nehéz napokon túlra. És UTÁNA kezdtem el ezeket alkalmazni a fogyókúrára. Leadtam 18 kilót 🙂 Megy a vállalkozás szekere. Hiszek benne, szeretem, boldogabb már nem is lehetnék. 🙂
Kedves Scotty, teljesen egyetértek. Kell a mozgás a mindennapokra! Az a legjobb, ha otthon, változatosan tudsz mozogni, és még húzóerő is van. Jajj most nagyon csábít az önreklám lehetősége. Én erre találtam ki megoldást.
moroandi, ismerem a blogod, és drukkolok neked! Egyébként ez az egyik legjobb módszer, ha motiválni szeretnéd magad mozgásra, fogyókúrára: BESZÉLJ RÓLA! Mondd el, hogy mi a célod. Ez segít, hogy kevésbé sumákolj. És mondd el, hogy mennyire szereted. Mert minél többször kimondod azt hogy élvezed, és akarod, annál jobban elhiszed te magad is. Mert mindig mindennel kapcsolatban vannak pozitív, és negatív érzéseink is. És mi magunk is meg tudjuk hazározni, hogy melyik legyen a tudatunkban, melyik befolyásolja a cselekedeteinket… Na de ha belemelegszem, abba se hagyom holnapig… 😛 Szóval hajrá!!! 🙂
És mindenkinek hajrá a nehéz napokra! Mind vállalkozásban, mind fogyókúrában, mind sportban. 😉
Zsú
Gabella
2009. június 04. csütörtökNekem most „kicsi” a cél, gyorsan 300 ezret kellene keresnem. De az ötlet ha megszakadok se jön! Lejárt a GYES is, ez most egy hullámvölgy, de nagyon mély!!!!!!!!!! 🙁
Miss Scotty
2009. június 04. csütörtökA mozgás elengedhetetlen a fogyókúra mellett. A vállalkozás mellett meg azért jó, hogy a naponta felgyülemlett felesleges energiát (ha maradt valami a gyereknevelés mellett persze) 🙂 levezesse az ember. Ha valaki nem szeret futni vagy esetleg nincs rá ideje, választhat más mozgásformát, mint pl. lift helyett gyalog menjen fel az emeletre. Ha a 10-en lakik, akkor szálljon ki a liftből az 5-en és onnan gyalogoljon. Csak a kezdet nehéz, egy idő után már meg sem fog kottyanni az a pár emelet. Ha már elég edzett az ember, akkor gyorsíthatja a tempót és futva is megteheti. Higgyétek el, meg lehet csinálni 🙂
A vállalkozás is ilyen. Ha az elején nem adja fel az ember, az idő múlásával visszanézve mosolyog magán, hogy nem merte elhinni, hogy képes előre vinni a dolgait. Tényleg nem könnyű, de mindig a pozitív dolgokból (legyenek azok bármennyire kicsik) kell erőt meríteni. Persze érik az embert néha olyan dolgok, amik egy kicsit lelombozzák, de felül lehet kerekedni.
Kovács Csabi
2009. június 03. szerdaHuhh Ági
Ez egy nagyon szuper bejegyzés. Abszolút egyetértek, mert én is fogyóztam, bár még fiatal vagyok a középsuliban sokat cinkeltek vele. Most elégedett vagyok az alakommal. Az online vállalkozásom is ebben a szellemben épül, szépen lassan, de biztosan. Én egy – manapság hiressé vált – sportnak köszönhetem az új életstílusomat, szemléletemet. A szabadfutásban megtanultam, hogy minden agyban dől el elsőként és, ha nagyon akarom bármilyen akadály leküzdhető. Minden elismerésem azoknak, akik már legyőzték az első akadályaikat.
OkosKismama
2009. június 03. szerdaSegítettem már lefogyni jó pár embernek, magamnak is 🙂 és volt néhány olyan is, akinek nem sikerült. A módszer pedig ugyanaz volt, csak a két fülük közti résszel volt a baj 🙂 Meg bizony elég nehéz az is, ha folyton azt hallgatod otthon, hogy „Anyukám, Te jó vagy így is, legalább van mit fogni rajtad”, meg hogy „Anyukám, keresek én eleget, inkább főzz valamit, ne a gép előtt ülj” vagy „Anyukám, ez az internetes/mlm-es (stb stb) dolog ez marhaság, a Pistinek/Jóskának (stb stb) sem sikerült, gyere inkább tévét nézni”.
Szóval tényleg úgy érzem, a pasiknak csak a saját komfortzónájukból kell kitörniük, amikor valami újba kezdenek, de mi, nők, többet adunk a környezetünk véleményére, igényeire, nekünk velük is „szembe kell szállnunk”, és ez nagyon megnehezíti a dolgunkat, különösen, ha mi magunk is amúgy is bizonytalanok vagyunk egy kicsit, hogy vajon fog-e ez nekünk menni. (Már nem is tudom, hogy a fogyásról vagy a vállalkozásról beszélek – mindkettőre igaz.)
(Egy nagyon jó rendszeren dolgozom egyébként a háttérben fogyásügyben, de nem illik szétoffolni Ági blogját, úgyhogy erről ennyit.)
Meaditt
2009. június 03. szerdaSziasztok!
Én LEFOGYTAM!
Igen, varázsszó: életmódváltás..de ennél sokkal többről van szó! Nem mindegy milyen az az életmódváltás, min alapszik..mert mindent lehet jól és rosszul is csinálni.
Én úgy fogytam le, hogy nem koplaltam, az egészségem javult, a bőröm pedig nem nyúlt meg.
Most mennem kell, mert már 11 óra lassan..
meaditti@gmail.com
admin
2009. június 03. szerdaMiss Scotty,érdekes amit írsz, pont mostanában nézegettem a régi képeket és anyukám, a nagymamám pont ugyanilyen alkatúak, mint én, mindig is ilyenek voltak… de azért csak motoszkál bennem a kisördög, hogy ha már tavaly leadtam 23 kilót ami a 2. babával jött fel, akkor le kéne adni azt a 10-et is, ami meg az elsőnél jött fel és fent is maradt 🙂
Olgi
2009. június 03. szerdaHát én a fogyókúrázást jobban átlátom, mint a vállalkozást. Jó pár év tapasztalata van mögöttem. A terhességem végén cukros lettem, aztán a bébim tejérzékeny, így igencsak oda kellett figyelnem az evéste. Karácsony környékén semmi szaloncukor, bejgli, sütemény, semmi. Rossz volt, de kibírtam. Világ életemben azt hittem, nagyon el fogok hízni a szülés miatt, de nem így lett, sőt kevesebb lettem , mint előtte, de valószínűleg a tudatos táplálkozás miatt, amire végre maximálisan odafigyeltem. Ha nem gondolsz rá, meg lehet lenni nasi nélkül ha nem bírod ki egyél pl. pudingot, az nem vészes. Táplálkozni sokszor kevest kell, hogy a szervezeted ne álljon takarékra, mert a koplalással csak azt éred el. Lelassul az anyagcseréd, ájuldozol az éhségtől és semmi értelme. Edd meg az ebéded 2 részben, este meg 0 kenyér.A szénhidrátok közül a rizs a legkevésbé hizlaló, üdítőben igyál Top JOy lightot, vagy vizet, csokiban pedig étcsokit, persze ritkán.
Vacsorára csináltam olyan kis tálakat, hogy felkockáztam sajtot, felvágottat vagy virslit, sajtot, uborkát, paradicsomot, paprikát. Ez nem hízlal, finom és éhen sem maradsz.
Dióhéjban ennyi.
( A fogyókurában az a baj, hogy egész nap az evésen jár az eszed, és úgy tuti, hogy vagy feladod vagy szenvedsz, ezért egyél sokszor kevest odafigyelve, aztán ha még többet akarsz fogyni, akkor foglalkozz a mennyiséggel, addig inkább a minőség legyen az első.)
Bárcsak a vállakozás beindítása is ilyen egyszerű lenne!
Balogh Anett
2009. június 03. szerdaNagyon jó a párhuzam! Minden a megszokott dolgokon és életvitelen múlik.A megszokás nagy úr. És néha könnyebbnek is tűnik, látszólag a megszokottat művelni. Hosszú távon persze nem gyümölcsöző.
Moroandi
2009. június 03. szerdaÉn a múlt héten kezdtem a fogyókúrát, és ezzel együtt elindítottam erről egy blogot is. Talán így a fogyókúra és a vállalkozás is jobban fog menni. http://www.fittmami.blog.hu
Szilvia
2009. június 03. szerdaTetszik ez a fogyókúrás analógia, dietetikus vagyok. Így talán könnyebben megy a vállalkozás-rész is.
Kiss Ida
2009. június 03. szerdaAz hagyján, hogy NEKEM ki kell lépnem a komfortzónámból. De az egész KÖRNYEZETEMNEK is!
Több barátnőm megsértődött, mert nem járok el az összejöveteleikre, hanem itthon ülök a gép előtt. Aggodalmaskodnak, hogy ez nem jó, nem egészséges. A pszichológus barátnőm depressziót emleget. Csak azt nem értik, hogy én ezt NAGYON szeretem csinálni, és hogy nagyon fontos nekem. Mivel a netet csak mélezésre, meg bájos, vicces PowerPointok küldözgetésére használják, nem értik, mit csinálok.
A férjem is bepróbálkozik még néha, hogy talán mégis kellene keresni egy egyetemi óraadó állást… Hát egy frászt! A hideg ráz, ha az egyetemi (meg egyáltalán, munkahelyi) intrikákra visszaemlékszem. Meg arra a rengeteg üresjáratra. Nekem arra nincs időm! Dolgoznom kell!
ANi
2009. június 03. szerdaTeljesen egyetértek. Vannak olyan öröklött, alkati dolgok, amelyeket „megerőszakolni” irreális (főleg rövid időn belül irreális), esetenként „pánikos” elvárásokkal nemcsak hogy nem lehet, de egyenesen önpusztító dolog, és a legbölcsebb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk magunkat kívül-belül olyannak, amilyenek MOST vagyunk. DE NEM MINT ÖRÖK TÉNYT, hanem mint PILLANATNYI tényt, amelyen bölcs célkitűzésekkel és több-kevesebb kitartással, fejlődni, változni akarással változtatni lehet.
Nekem mondjuk a súlyommal inkább úgy volt problémám, hogy világ életemben egy igen sovány kislány voltam, – mikor férjhez mentem, akkor is csak kb. 45 kiló, és a terhességeim alatt (6 gyermeket szültem) is max. 10 kilót szedtem fel, – amit aztán, ahogy megszületett a baba, 1-2 hónap alatt ugyanúgy le is adtam. Minden harc és erőlködés nélkül.
De nem mindenki ilyen szerencsés, mint én, ezzel tisztában vagyok. 🙂
A belső változni akarásra ugyanez vonatkozik, – csak lépésenként, és ami még fontosabb, nálunk okosabbaktól tanuljunk! Olyanokra figyeljünk, olyanokat keressünk, akik legalább néhány dologban hasonlóak hozzánk, hasonló problémákkal küszködtek, mint most mi, és sikeresen megoldották azt. Vak vezet világtalant módjára nem lehet semmit elérni, – illetve biztosan el lehet valamit, csak az nem biztos, hogy a kívánatos eredmény lesz. 🙂
Köszönöm ezt a tanulmányt Áginak és a nagyon jó hozzászólást Scottynak, sokat merítettem mindkét írásból!
A legjobbakat mindenben, sok szeretettel: ANi.
Miss Scotty
2009. június 03. szerdaÉn úgy gondolom, hogy előbb tisztában kell lennie egy nőnek (anyának), hogy a testalkata öröklött, vagy a súlyfelesleget annak köszönheti, hogy nem étkezik megfelelően. Minden odafigyelés kérdése. Lehet szépítgetni, hogy ezért meg azért nem tud lefogyni a kívánt méretre. A legtöbb csak kifogás. Én szerencsés alkat vagyok mert szülés után pikk-pakk lement rólam az a közel 30kg, ami a 40 hét alatt rám jött. És még azért is szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyszerű családom van (kiemelt helyen a férjemmel), aki mindenben támogat ahhoz, hogy szeptemberben beindíthassam a vállalkozásomat, aminek beindításán már jó ideje dolgozunk. Én úgy gondolom, hogy a többek között nagyon fontos dolog, hogy egy nő meg legyen elégedve önmagával, elégedett legyen a körülötte zajló világgal és nem utolsó sorban a munkával, amit végez.
További szép napot!
Scotty