A világ rendje az, hogy új dolgok létrejönnek, aztán növekszenek, vagy ha nem nőnek meg, akkor elhalnak. Nincs stagnálás. Most talán még csak annyit szeretnél, hogy egy kicsivel több pénzed legyen, mellékállásra tegyél szert, vagy gyorsan teremts valamilyen kis bevételi forrást magadnak, de a szíved mélyén te is többre vágysz ennél, ugye?
„Szeretném megváltani a világot, de most először a sárga csekkeket kéne befizetni” – mondják a legtöbben, ha álmokról esik szó.
A legtöbb ember élete tűzoltásból áll: keresnek egy kis pénzt, aztán befizetik belőle, amit muszáj, felkelnek reggel és megteszik, amit nagyon muszáj, mindig pont annyit tesznek meg, mint amit kötelező, soha sem többet, így aztán végül a világ megváltása elmarad, csak a sárga csekkek kerülnek befizetésre.
Pedig mennyivel többet lehet elérni csak akkor, ha a muszájnál kicsit többet lépsz meg: mondjuk minden hónapban félreteszel 10.000 Forintot. Van, aki ezt lehetetlennek tartja. De, ha holnap ennyivel megemelkedne a villanyszámlád, akkor valahonnan biztosan elő tudnád teremteni a pénzt, mert akkor már nem opcionális lehetőség, hanem muszáj.
Ugyanez vonatkozik arra a kifogásra is, hogy: „Nincs rá időm…” Ismertem egy 3 gyerekes anyukát, akinek az idejét nagyon lekötötték a gyerekek. Igazából úgy tervezte, a GYET teljes idejére otthon marad, mert ennyi gyerek mellett úgysem tudna rendesen dolgozni járni. Aztán a férje tartósan beteg lett és amellett, hogy őt kellett ápolnia még a munkába is vissza kellett térnie és ott voltak a gyerekek is… Meg tudta oldani, mert muszáj volt.
Szóval: amikor vállalkozásban gondolkodsz, próbálj meg egy kicsit tovább látni a „muszájnál”. Mennyivel jobb arra gondolni, hogy egyszer lesz egy szép éttermed hófehér abroszokkal és elegáns pincérekkel, mint arra, hogy egy alagsori kiskocsmád lesz 2 asztallal és pecsétes terítővel… Az első alkalommal talán még csak az alagsori pince sikerül, de ha a fehér abroszos éttermet tartod szem előtt, akkor meg fogod találni a felfelé vezető utat.
Lehetnek-e buktatók az úton? Hát persze, hogy lesznek! És ez így van rendjén. Kellenek hibák ahhoz, hogy tanuljunk és egyre jobbá és jobbá tudjunk válni. Kellenek a kerülőutak is. Nem indíthatsz mindjárt tökéletes lépésekkel. Lehet, hogy az elején valami egészen másba fogsz, mint amit álmaidban elképzeltél, vagy elkezded, de még sokat kell javítganod rajta – na, és?!
Magyarországon most nagyon jellemző a „rettenetesen óvatos vagyok”- típusú gondolkodás. Mindent tízszer meggondolnak az emberek, keresik az arany középutakat, a „mindenkinek jobb lesz úgy” megoldásokat – és ez azt eredményezi, hogy középszerűek is maradnak. Mert kicsit többre eljutni, kicsit magasabbra érni, ez mindenképpen rizikós dolog. Vagy sikerül, vagy nem.
Kapásból tudnék mondani vagy 20 dolgot az elmúlt évből, ami nem sikerült – és 5 olyat, ami fontos volt, rajta volt a céljaim listáján és sikerült, akkor most legyek elkeseredve, mert 20 esetben mellélőttem? 🙂 Neeeem. Inkább megjegyeztem azokat az eseteket és legközelebb tudom, mit kell elkerülni. És biztosan lesznek olyan hibák is, amikbe újra meg újra bele fogok esni, mert mindenkinek van olyan hibája, amit nem tud elégszer elkövetni 🙂
Ha meg akarod építeni a világ legnagyobb felhőkarcolóját, akkor ott nem lehet kompromisszumokat kötni:
„Nem lehetne egy kicsit kevesebb téglából? És mi lenne, ha mégsem lenne olyan magas? Még az is egy nagyon magas torony lenne…” 🙂
Merned kell magadban sokkal nagyobbat álmodni, mint amennyit most el tudsz érni (sőt: azt javaslom írd le magadnak nagyon pontosan ezt az álmot, a legkisebb részletekig), és tudd, hogy az a helyzet, amiben most vagy, az az oda vezető út része. Mondjuk az első vagy a második, esetleg már a sokadik állomás, de már úton vagy.
Vajon, ha most nem lennének akadályok előtted, akkor milyen vállalkozást álmodnál magadnak? Na, ezt a vállalkozást tűzd ki célul magadnak – és figyeld meg, sokkal könnyebb lesz keresztüllépni az akadályokon.
33 Comments
Marosi Móni
2011. március 03. csütörtökKedves Ági és Lányok,
én is rendszeresen olvasom Ági írásait,és tényleg mindig elindít bennem valamit (amit aztán előbb vagy utóbb meg is teszek:-).
De amiért igazán várom a hírleveleket az a többi hozzászólás.
Mert abból is nagyon sok ötletet lehet meríteni .A másik dolog ami nagyon tetszik ebben az online közösségbe, ahogy mindenki drukkol a másiknak.Ennek így kéne lenni mindenhol, nem csak ezen a női vállalkozókat segítő oldalon.
Köszönöm Ági,Köszönöm Lányok:-)))
Erdei Zita
2011. március 01. keddÜdvözlet mindenkinek!
Nagyon jó a cikk Ági, választ ad a kimondatlan kérdéseimre, meg nem fogalmazott nyugtalanságomra. Az elmúlt évben a kisfiammal „építettük „fel a honlapomat, mely a születésével egy vállalkozás ötletét is magával hozta. Most állok azon a ponton, hogy a terv meg akar születni.:)
eszti
2011. március 01. keddmegnéznéd, mit szólsz??
a legrosszabb a csekkes cuccban az, amikor bepróbálkozik a szolgáltató, hogy hmm, ezt még nem fizetted be…s ha nincs meg a kis sárga, akkor újra fizetheted…na ilyenkor…ááá
VKati
2011. március 01. keddSziasztok!
Csak ötletként mondom, nem akarom osztani az észt: Nekem van egy cipősdobozom, amit szépen beborítottam színes csomagolópapírba (már lejött néhol:-))
Ebben pont elfér egy fekvő boríték. Mindegyik szolgálatónak van egy borítékja, ráírtam, melyik van benne. Ebbe szépen belerakom minden hónapban a befizetett csekket rátűzve a számlára, a legfrissebbet legelőre. Így át is tudom nézni, hogy volt-e esetleg olyan hónap, aminek az összege kilóg a sorból.
Ne nevessetek ki, de van egy kockás füzetem is, ahol minden hónapban beírom a bevételeket és a kiadásokat. És mikor vmit kifizettem, kipipálom. (Ez a legjobb része!!!) Mióta ez a rendszer van, azóta nem szokott olyan előfordulni, hogy valami kimarad, és utólag jönnek a reklamációk. És azt is jobban lehet látni, merre áll a mérleg nyelve…
Vida Agi
2011. március 02. szerdaKati, ezt én is pontosan így csinálom évek óta: kockás füzet, azóta nem felejtek el semmit, ha mégis, akkor vissza tudom nézni, hogy tényleg úgy volt-e.
Bernadett
2011. március 02. szerdaÉn is hasonlóan csinálom, de nekem csíkos füzetem van 🙂 😉
eszti
2011. március 01. keddSzia Ági!
Bár még én is az út elején,de nagyon lelekesen:):)
2011-a vállalkozások éve Nekem:):) És babával vagyok, aki
ráadásul nagyon nagy huncut, és mindenféle rosszaságokon
töri a fejét, amíg én dolgoznék:):)de akkor kivárom, amíg elalszik..
Estére pedig hindu istennőként nyújtogatom a karjaimat a 6évesem, a 2évesem, a férjem, a mosogató, a fürdetés, a pakolás felé..de a párom is segít:)rendes:)
Most az Egyesület az első, de nyáron beröffentek mégvalamit, kiváncsi leszek azzal kapcsolatosan is a véleményedre, de azt majd később…Addig is, nézdd meg kérlek a honlapot, már kicsit tunningoltuk azóta!
üdv, eszti
Molnár Klára
2011. február 28. hétfőÁgi! Ismét egy nagyon jó cikk 🙂
„Lassan egy éve lesz,hogy egyáltalán felfogtam, hogy az internetes vállalkozás, és a marketing az nem valami felső tízezer kiváltsága.”
VKati! Ez bizony így van, nagyon jó lett ez a mondat 🙂
Polgár Zsuzsi
2011. február 28. hétfőNekem csak az a bajom, hogy a „sárga csekkekből” én is próbálok kitörni a „minden hónapban félreteszek ….e ft-ot elvvel”, mondván, ha másnak sikerült, akkor nekem is fog. Aztán, amikor kezdhetnék örülni, hogy kezdhetek álmodni, akkor jön valamilyen nem várt kiadás, ami valahogy mindig kb pont annyi…sosem tudom, hogy nevessek, vagy sírjak…
VKati
2011. február 28. hétfőSziasztok!
Csak megerősíteni tudom, hogy álmodni és nagy terveket szőni érdemes!
Nagyon sokat köszönhetek az Ágitól kapott ismereteknek és bátorításoknak! Ezt a segítséget is köszi, Ági!
Lassan egy éve lesz,hogy egyáltalán felfogtam, hogy az internetes vállalkozás, és a marketing az nem valami felső tízezer kiváltsága.
Először azt hittem, valami nagyon újat kell kitalálnom, aztán rájöttem, a lehetőség a lábam előtt hever, és elkezdtem a férjem már meglévő vállakozásába fektetni az energiáimat és a kreativitásomat. Nyáron fogtam hozzá a honlap gyártásnak. Nehéz volt az eleje nagyon, és még most is sokat kell tanulnom.
De!!!!!!! Ami akkor még merész álom volt csak, most valóság:
Két hónapja már nem kell munkahelyen dolgoznom, és megélünk! És sokkal többet lehetek a férjemmel és a 3 lányunkkal, amit minden élvezünk!
Rendkívül erősíti a kapcsolatunkat a közös sikerélmény!
Egyre több vásárlónk van a honlapról, és kívánom,hogy ti is tapasztaljatok meg sikereket, mint pl. én, amikor azzal jön haza a férjem, hogy: „ma is vásárolt valaki aki a honlapról talált,és azt mondta, milyen szép az oldal”.
Pedig még nem is teljesen olyan, mint amilyennek szeretném. 🙂
Sok sikert mindenkinek!
Vida Agi
2011. március 01. keddGratulálok, Kati, jól csinálod! 🙂
VKati
2011. március 01. keddKöszi!
Sokat segítettél benne!
Manianyu
2011. március 01. keddGratulálok az oldalhoz, nagyon tetszik! 🙂
VKati
2011. március 01. keddHaha!
Most jöttem rá, én is egy virtuális titkárő vagyok! (Csak az én alkalmazásom nem túl költségkímélő…)
Viszont így nem érvényesül az a jó tulajdonságom, hogy nagyon finom habos kávét tudok főzni!
🙂
Manianyu
2011. március 01. kedd🙂 de Neked legalább van megbízásod… 🙂
Tanó Móni
2011. február 28. hétfőÁgi! Megint nagyon inspiráló volt az írásod, most jól átgondolom a dolgaimat és tovább lépek. Köszönöm:-))
Patak Cs. Gyöngyvér
2011. február 28. hétfőEgyszer már írtam itt valahol, de nagyon idepasszol: A statisztika szerint 10 vállalkozásból 2 marad életben. A legtöbb ember csinál egy vállalkozást, és azon imádkozik, hogy benne legyen a kettőben. A sikeres ember csinál 10 vállalkozást, és abból 2 biztosan sikeres lesz! 🙂
Hajrá mindenki! 🙂
Barczáné Görgei Bea
2011. február 28. hétfőEz jó, ez tetszik! 🙂
Süli Mónika
2011. február 28. hétfőÁgi!
Milyen igazad van!
Ha az ember nagyon akarja, akkor nem gyárt magának kifogásokat, hanem a lehetőségeket keresi.
Egy órája már én is a gép előtt ülök. Remélem hamarosan meglesz az 1 éves munkám termése.
Mindenkinek sok sikert! Kitartást! Támogató családot!
Beáta
2011. február 28. hétfőKedves Ági!
Nagyon sok erőt merítek az írásaidból! Bennem már nagyon régóta érik a gondolat, hogy online vállalkozásba kezdek, de mindig lebeszéltem magam róla, mert hát igazán semmi tapasztalatom nincs ezen a téren, meg ki veszi meg az Én termékeimet stb. Tehát mindig volt egy kifogásom,de a múlt héten elhatároztam, hogy a tettek mezejére lépek, ez az elhatározás tegnap este még erősebb lett amikor kiszámoltam, hogy az új munkahelyemen mennyi fizetést kapok és az kb. semmire sem elég. Akkor döntöttem ebből elég és tényleg a saját kezembe veszem a sorsomat! És akkor jött ez az írásod…:)))
Csodálatos napot mindenkinek!
Tóth Adrienn
2011. február 28. hétfőSziaztok!
Szuper egy ilyen buzdító írással indítani a hetet. Olvadjon a hó, jöjjön a tavasz! 🙂
Én külföldröl figyelem és olvasom munkáidat, sok köszönet érte! Itt sincs kolbászból a kerítés, ahogyan sokan elképzelik :-), és mindenképpen szükség van kreatív ötletekre, nagy álmokra és a kivitelezéshez humorra vagy más segítö eszközre.
Amikor 5 hónapja megnyitottam KATICA nevü üzletemet(félállasban), többen próbáltak lebeszélni a névröl, mondván senki nem érti majd, csak a magyarok, nem fognak tudni hová tenni az emberek, nem fognak megkeresni és megtalálni és így majd nem jön a pénz sem…
Egy vállalkozásnak egy klassz név csak hab a tortán, ámde fontos HAB, hiszen hab nélkül nem olyan finom a torta.
Nem változtattam meg a nevet, gondoltam, ha az alapötlet jó (és egy piaci „hézagot” zárok vele),a kivitelezése egyedi, akkor menni fog.
És müködik!! KATICÁról beszél a fél város, mindenki tudja, hogy magyar szó és hogy mit jelent. Szeretik a hangzását és hogy bátor voltam „ilyen nevet” adni az üzletemnek, ami egy játékokat-gyermek használati tárgyakat áruló second hand üzlet.
Sokszor bátorság kell egy-egy akcióhoz, vállalni önmagadat és a megérzéseidre hallgatni.
Ha meg mégsem sikerül valami, „egye-a-fene”, nem döl össze a világ, megpróbálom mégegyszer, vagy máshogy, vagy máskor, vagy más ötlettel.
Köszönöm Ági az eddig segítségedet a tanulmányokon keresztül.
Üdvözlettel a bóden tó partjáról: Adrienn
Barczáné Görgei Bea
2011. február 28. hétfőJa, és valamit elfelejtettem: nekem a felismerés, hogy hol a hiba, egy fodrász székében történt, miközben éppen mosta a fejemről a festéket. :-)… biztos számított a jóleső masszázs is, de szerintem inkább az, hogy akkor nem voltam épp erre rágörcsölve, és tudtam kicsit hátralépve, lazán szemlélni globálisan a vállalkozásomat, a céljaimat.
Barczáné Görgei Bea
2011. február 28. hétfőÉpp egy „megrekedtem… valamit nem csinálok jól… mélypont… csináljam-e tovább… majd megvilágosodás” időszakában vagyok. Az elmúlt pár hétben felmértem, hogy valamit nem csinálok jól, lassan (későn érő típus vagyok :-P) rájöttem, hogy mi is az egyik legnagyobb hiba, és most dolgozom ennek a kijavításán. Remélem, ez hamarosan óriási változást fog hozni, illetve szinte 100%-osan biztos vagyok benne.
Úgyhogy nagyon igaz, amiket írsz.
Azt hiszem, mindenki a saját tempójában, a saját egyéniségéhez illően tud előrébb lépni – nagyon nem mellékes a kudarctűrő képesség sem, illetve hogy mennyire tudunk hinni valamiben – nem jó azt olvasni minden felé, hogy az elején MINDENKInek lesznek kudarcai, az ember szeretné azt hinni, hogy ez vele máshogy fog történni… de szerintem ebben nincs kivétel – amit viszont néha vígasztaló lehet tudni, hogy ez így „normális”, mindenki más is megküzd a sikerért, még Te is! 🙂
Én például nagyon hamar feladom, ami már rutinból most is egy-egy gondolat erejéig jött bennem, hogy megtenném… de most kivételesen annyira hiszek abban, amit hosszú távon el akarok érni, hogy azt hiszem képtelen lennék feladni! – legyen ez a végszó…)
Halász Noémi
2011. február 28. hétfőAz álom kifejezés helyett inkább azt mondanám: vízió a jövőről – azaz többlépcsős tervezés. Ezt Fereczi Zoli magyarázta el egy január végi konferencián: nem kis lépésekben kell gondolkodni, hogy mindig csak egy lépést látunk előre, hanem egy 10-15 éves tervet érdemes készíteni és azt visszabontani az egyes lépésekre. Mit akarok az eljövendő 10 évben, mik a távlati céljaim? Ez a fő kérdés, és ez vezet el a napi konkrét feladatokhoz. Nekem ez olyan megvilágosodás volt, ami egyből beindította a motorokat, és már tudtam is, mi a következő lépés, ami kicsi, de elvezet a távolságba. Persze sokszor kell megállni, újratervezni, elemezni, új stratégiát alkotni.
Akik most indulnak, pl azoknak alkottuk meg a Pályázatot női vállalkozóknak, de a cél az, hogy a honlapukkal a jövő felé induljanak.
Manianyu
2011. február 28. hétfőSzámomra eddig volt a tűzoltás, most jön az építés és az úttörés…
Az első lépés megtétele a legnehezebb, de már túl vagyok rajta.
Az alapozásnál nem kis szerep jutott Ági buzdító írásainak… 🙂
Tina
2011. február 27. vasárnap„Vajon, ha most nem lennének akadályok előtted, akkor milyen vállalkozást álmodnál magadnak?”
Hát pontosan olyat, amilyet éppen most csinálok!:-) Mert valami egészen újba fogtam bele, akadályok ide vagy oda, sokat máris legyőztem a kezdetekig és a héten indul élesben – aztán pedig kíváncsian várom az eredményeket. Nincs is ennél izgalmasabb…!:-)))
Patak Cs. Gyöngyvér
2011. február 28. hétfőTina! Épp itt tartok én is! Tegnapelőtt élesítettünk, a kampány ezután indul:) Neked innen is gratulálok, szeretem, amit csinálsz! 🙂
Ez valóban nagyon izgalmas időszak – főleg, mert már most látszik, hogy megérte! Nagyon jók a visszajelzések, persze kaptam már negatív kritikát is. 🙂 Azok biztosan el is vennék a kedvem, ha nem lebegne a szemem előtt a cél, és nem tudatosítanám magamban azt, amiről Ági ír.
Köszönöm az újabb megerősítést!
Király Enikő
2011. február 27. vasárnapBocsi azt nem írtam, hogy a tűzoltásból nekem már elegem van.Az alkalmazotti fizetés, az enyém legalábbis általában egy napos, mert sárga csekkeket fizetek belőle, vagy utalok.Az építkezés célszerűbb sokkal !
Király Enikő
2011. február 27. vasárnapKedves Ágika ! Én is tervezgetek, igaz én főállás mellett egyenlőre. Azonban sok szó esik nálunk a Vida Ági névről, mert tervezem tanfolyami anyagaid megvásárlását is.Nem rég bővítettem az alvó vállalkozásomat és tettre készen állunk. Azért állunk, mert szeretném fiamnak is megmutatni a honlapod és érdeklődését a saját munkahely teremtés felé irányítani.Ugyanis nincs állása , igaz 22 éves és fél éve van még a suliból, de ez már esti.Ma épp stratégiai terven dolgoztam és még az eszköz tár kiegészítésén.Őszinte leszek nekem vennem kell eredeti dolgokat is a gépre, tárhelyet kell bérelnem és így tovább.Az itthoni kis irodai szolgáltatásomat már elkezdtem, még ezekhez is szükséges egy-két program ami lerövidíti a munkámat. Magát a vállalkozást pedig én 5-6 ágúra tervezem.
A pontról, pontra való tervezés folyik és mi is szeretnénk élni a Te általad nyújtott értékes tudományokkal.Nagyon szeretnék elválni a 28 éve tartó életem első munkahelyétől.Ezért fordítom tettekre összegyűjtött információimat!Tanulni, önképezni viszont elkerülhetetlen folytonosság úgy látom. Köszönöm, hogy itt lehetek én is.Igaz én már nem kismama , hanem lassan nagymama korú leszek ! Szerintem ez nem akadály!
Horváth Judit
2011. február 27. vasárnapÖrülök, hogy elkezdtem és bele mertem vágni, igaz még „csak” az út elején tartok:)
Ági jól jönnek a támogatásaid, mindig túllendítenek azokon a bizonyos elakadásokon. Köszönöm!
Vida Agi
2011. február 27. vasárnapJudit, te már nem az út elején vagy. Nézd meg, milyen rövid idő alatt honnan hova jutottál… Ehhez gratulálok! 🙂 Más kérdés, hogy milyen messzire tudsz még eljutni 😉
Horváth Judit
2011. március 01. keddÁgi, köszönöm a megerősítést:)
Heni
2011. február 27. vasárnapEz aztán a motiváló hókezdet! Egyből én is lelkesebb lettem tőle – köszönet érte!