Tornádó rombolt le egy amerikai kisvárost – Igaz történet az újrakezdésről

2007-ben a kansasi Greensburg városát egy tornádó 95%-ban romba döntötte. A tornádó kiterjedése pont olyan széles volt, mint a város és teljes széltében végigsöpört rajta. A tornádó után a lakosság elmenekült a területről, az üzletek romba dőltek, olybá tűnt, a tornádóval együtt a város maga is megszűnt létezni.

Néhány boltos szerencsésnek mondhatta magát, mert megmaradt az üzlete – ám vásárlók nem voltak, akik vásárolhattak volna. Másoknak romba dőlt az üzlete és nem volt pénze az újrakezdésre. A helyzet reménytelennek tűnt.

Így nézett ki a város a tornádó után:

Te mit tennél?

Mit tennél, ha holnap a vállalkozásodat elvinné a tornádó? Vagy ha megszűnne az internet és a honlapod nem hozná tovább a vevőket? Mit teszel, ha látszólag nincs kiút egy helyzetből?

A legtöbben feladják. Múlt héten olvastam a világ egyik legjobb metalbandájának a System of a Down-nak a történetét, akiket minden egyes olyan helyről elzavartak, ahol egy zenekar egyáltalán megkezdheti a pályafutását. Mégsem ment vissza egyikük sem banktisztviselőnek és nem kezdtek emiatt másként játszani, ragaszkodtak hozzá, hogy a zenéjüket szeretnék sok emberhez eljuttatni – és a türelmük idővel beérett. De hány zenekar van, akik az első kudarc után feladják?

Sok embert ismerek, aki kihullott a Színművészeti Főiskolán az első vagy a második felvételi rostán és soha nem lett színész. De olyan barátom is van, aki középiskolás korában minden egyes nap 4 órát gyakorolt a zongorán és soha nem sikerült bekerülnie a Zeneakadémiára, végül bölcsész lett és ma már nem is zenél. És ezek a szűrők inkább csak lelkileg vágják oda az embert, a tornádó viszont fizikai valóságában csapott le.

Mi történt a tornádó után?

Az első ijedtség után a lakosok egy része visszatért a városba, azonban az 500 lakos még így is meglehetősen kis vásárlóerőt jelentett, áttörésre volt szükség. Annak ellenére, hogy ebben a helyzetben reménytelennek tűnt újra vállalkozást indítani, az egyik korábbi boltos a romok tetején ülve meglátta a napot: „Valójában nem szerettem méterárut árulni, mindig is azt terveztem, hogy valami kreatív tevékenységbe fogok.”

És így is tett. A városka boltosai, vállalkozói és vezetői közösen megálmodták a város jövőjét és kitalálták, mivel lehetne lakosokat, vállalkozókat és turistákat hozni a rombadöntött városba. Mivel a tornádók egyik oka a klímaváltozás, zöld várost alakítottak ki szélturbinákkal, napelemekkel és -ami a legfontosabb- megépítettek egy vállalkozói inkubátorházat, ahol a vidék induló vagy újrakezdő vállalkozásai a kritikus első 5 évben irodákat, üzlethelyiségeket bérelhetnek és üzletvezetési ismereteket, tanácsadást kapnak minimális összegért. Ezzel új lakosokat és vállalkozókat sikerült a városba hozni, valamint sokan ökoturista is érkezik, mert a városban számos környezetbarát megoldással oldották meg az áramellátást, a kisebb energiafogyasztást (például a déli irányba eső ablakok minden házon nagyobbak, így nem kell lámpát kapcsolni), a klimatizálást (gépek helyett nagy fákat és növényeket telepítettek a házak megfelelő oldalához és a falak vastagságára is odafigyeltek).

Halott városból Greensburg 3 év alatt zöld város lett nyüzsgő élettel – ezt pedig a maroknyi ottmaradt vállalkozó hitének köszönheti:

Inkább a járt utat választod?

Vajon minek köszönhető, hogy néhányan felállnak a kudarcok után, még akkor is, ha egy tornádó söpört végig az életükön? És miért lehet az, hogy mások egy sikertelen versenyen vagy egy rosszul sikerült értékesítési próbálkozáson is képesek évekig rágódni? Vajon miért van az, hogy sokan képesek órákig sorolni a kifogásokat miért nem érték el az álmaikat, mások pedig kitartóan munkálkodnak rajtuk akkor is, amikor mások már feladnák?

Feladni sokkal egyszerűbb, mint megrázni magad egy kudarc után és folytatni. Őszintén: miért adnád fel egy kis kritika miatt az álmaidat, amikor mások még egy tornádó után sem adják fel és választanak egy egyszerűbb utat. Az egyszerűbb utak azok, amik lelkiismeretfurdalást okoznak, amik állandó elégedetlenséget keltenek benned, „ezt sem csináltam meg”, „erre sem vagyok képes”, „pedig meg tudtam volna csinálni”.

Az emberek többsége mégis inkább a megalkuvást választja, a lemondást az álmairól, a céljairól. Ugye te nem tartozol közéjük?

És, hogy miért írok minderről: az egyik helyi boltos internetes vállalkozást indított és a kötött sapkáit, takaróit a világ minden tájáról rendelik – így az ő „boltját” már nem tudja lerombolni a tornádó.