Tökéletes anya – létezik?

A macskának 9 élete van, és egy anyának? Számoljuk csak össze, anyaként hány szerepben kell(ene) tökéleteset alakítanod:

Jó anya: türelmes, nyugodt, mosolygós, gondoskodó, mindig van egy kis ideje beszélgetni

Jó munkaerő: pontos, szorgalmas, jól teljesít, nem riad vissza egy kis túlórától

Jó feleség: gondoskodik a férjéről, helytáll a párkapcsolatban is.

Jó háziasszony: főz, mos, takarít, bevásárol és közben még jó képet is vág hozzá

Jó szervező: nem felejti el a kutya oltását és hogy holnap zsírkrétát kell vinni az iskolába, sőt még a születésnapokra is emlékszik.

Jó bankár: úgy zsonglőrködik a pénzzel, hogy jusson a számlákra, bevásárlásra és félretesz a nyaralásra is

Jó nő: mindig csinos, ad magára

Te ismersz ilyen anyukát?

Én egyet sem, és ennek az az oka, hogy ennyiféle szerepnek képtelenség tökéletesen megfelelni.

De melyik szerepben teljesítsek gyengébben a másik érdekében? Ez nem egyszerű kérdés.
Mint ahogyan azt is nehéz elfogadni, hogy ne akarjunk mindig tökéletesek lenni és megfelelni mindenki elvárásának.

Te hogyan valósítod ezt meg?

(két szerepet mindenképpen meg tudok könnyíteni neked: ha nem vagy alkalmazott, felszabadul az időd nagy része, ha pedig jó kereseted van, könnyebben megy a bankár szerep betöltése is: STARTolj velünk most >>)

30 Comments

  • Valentina

    2010. március 31. szerda

    Ági elolvastam a „Rólam” menupont „beszeljenek a tenyek” bekezdeset… hu Te nagyon gazdag lehetsz! 🙂 De megerdemled, legalabbis szerintem.

  • Hős Katalin

    2009. november 13. péntek

    Sziasztok!

    Csak egyet mondhatok. Kár hogy 24 órából áll a nap és nem 48-ból. 🙂
    Olyan sokmindent kéne még csinálni.
    Lóránt fiam most lett 6 hónapos és egy örökmozgó :)) még éjjel is szeret azért kelegetni szóval azért nem alszom olyan túl sokat. Kb 4-5 órát, de nem vagyok egyáltalán fáradt. Úgy vettem észre, hogy pontosan az ad energiát, hogy folyamatosan van valami csinálnivaló. Főzés, mosás, takarítás, kineziológiai oldások (munka), weblap, olvasás, férjezés, babakocsitologatás, babázás… és még olyan sokmindent lehet csinálni és kell is.

    Szerintem nagyon kevés ez a 24 óra 🙂 és ez az egy élet is. Igyekszem kihozni a maximumot és szerencsére van egy szuper férjem is aki támogat ebben, aki egy Tökéletes Apuka! 🙂

  • Mankovics Regina

    2009. november 09. hétfő

    A maximalizmus, úgy vélem, mindannyiunk „hibája”. Mármint mindannyiunké, akik úgy éljük az életünket, hogy nem elégszünk meg a „csak” családanya, feleség szerepével. Magam 4 gyereket nevelek, elvált vagyok, vállalkozom, főiskolára járok. Igyekszem a maximumot kihozni magamból, néha megy, néha nem. Célok, részcélok, tervezés, időbeosztás a legfontosabbak. Meg kreativitás, ha kihagytál valamit 🙂 Akinek van segítsége, az használja ki. De tapasztalataim szerint mindent meg tudsz csinálni egyedül is, ha megtervezed a dolgaidat és ötletes vagy.

  • Kriszta

    2009. november 07. szombat

    Köszönöm, gondoltam humorral jobban rálehet világítani a tökéletlenségünkre.

    Vagyis mindkét fél akarata szükséges, hogy tökéletesebbre törekedjünk.

  • admin

    2009. november 07. szombat

    Kriszta, ez nagyon jó 😀

  • Kriszta

    2009. november 07. szombat

    A fiam szerint létezik,mert ő nem cserélne le.
    Viszont a pénz előteremtése szerinte a férfiak feladata.

    Tőkéletes feleség biztos már ezután sem leszek mert képtelen vagyok a következő mondatokra:

    Példamondatok azoknak, akik tökéletes feleséggé akarnak válni

    „Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!”

    „Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről.”
    „Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a videó távirányítójában!”

    „Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol.”

    „Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott még édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat.”

    „Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni.”

    „Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz amióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!”

    „Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki….”

    „Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!”

    „Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.”

    „Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!”

    „Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál!”

    „Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni.”

    „Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni.”

    „Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollégáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom.”

  • Gyömbi

    2009. november 07. szombat

    Tetszik Ida felvetése. Lássuk, milyen a:
    Tökéletes apa – létezik?

    Jó apa: türelmes, nyugodt, mosolygós, gondoskodó, mindig van egy kis ideje beszélgetni (és hancúrozni)

    Jó munkaerő: pontos, szorgalmas, jól teljesít, nem riad vissza egy kis túlórától

    Jó férj: gondoskodik a feleségéről, helytáll a párkapcsolatban is.

    Jó házigazda: megjavít, felfúr, összeszerel, bevásárol és közben még jó képet is vág hozzá

    Jó szervező: nem felejti el a kutya oltását és hogy holnap edzésre kell vinni a gyereket iskola után, sőt még a házassági évfordulóra is emlékszik.

    Jó bankár: úgy zsonglőrködik a pénzzel, hogy jusson a számlákra, bevásárlásra és félretesz a nyaralásra is

    Jó pasi: izmos, sportosan elegáns, ad magára

    Ezek volnának a mi elvárásaink…
    Vagy mégsem? Hiszen szeretjük a mi kedves „Mackónkat”, vagy kétbalkezes, de annál romantikusabb párunkat, szórakozott, de hűséges és gyerekimádó választottunkat…

    Lehet, hogy ők sem várnak tökéleteset tőlünk. Csak mi, magunktól. Mert a nők már csak ilyenek. A férfiak mernek elégedettek lenni önmagukkal. Miért?:)

  • Bezzeg Szilvia

    2009. november 06. péntek

    Mitől tekinthetó tökéletesnek valaki? Attól, ha minden szerepének meg tud felelni, vagy ha nyugodt lelkiismerettel fekszik le este? 🙂

  • Szalkai Titi

    2009. november 06. péntek

    Tényleg, a férfiak szerepeit hasonlóképpen miért nem boncolgatja senki? 🙂

    Szerintem az anyai szerepekben az első a lelki béke. De úgy istenigazából, nem csak tudatos szinten, hanem tudat alatt, lelki szinten is. Hogy ne kelljen folyamatosan a rossz érzéseinkkel küzdenünk, miközben a tudatunk megmagyarázza a lelkünknek, hogy „Á, ne érezz bűntudatot azért, mert van egy ránc a ruhán vasalást követően, hiszen ez szőrszálhasogatás.” És akkor eltűnik a megfelelési kényszer belőlünk, elszáll az a belső mumusunk, hogy minden szerepben maximálisat nyújtsunk. Mert addig csak színészek vagyunk, akik próbálnak az előadáson brillírozni, miközben a hátuk közepére nem kívánják az egész nyűgöt.

  • Molnár Andi

    2009. november 06. péntek

    Imádom Ági témáit. Mindig olyan jó témákat hozol fel. Amik külön-külön is megérnek egy könyvnyi anyagot.

    Nekem 3 évembe tellett, mire takarító segítséget fogadtam. Azt gondoltam, hogy ha más takarítja a házat, akkor én kevésbé vagyok nő. Merthogy anyukámnak nincs segítsége és mégis mindenhol helyt áll. Igen ám, nincs is ideje magára. Önmagának ő az utolsó a sorban. És látom, hogy ez akár egy boldogtalannak megélt élethez is vezethet.
    Az új generációs nők már tudják, hogy nem kintről indulunk befelé, hanem bentről kifelé. És ami végtelenül fontos. Ez nem egyenlő az önzéssel.

    Jó hallani, hogy olyan férfiak is vannak, mint András, aki nem elvár, hanem támogat. Ebben szerintem az a fontos, hogy mindkét fél elismerje a másikat és ki is mutassa ezt.

  • Sándor

    2009. november 06. péntek

    Szép napot kívánok!
    Hogy létezik e tökéletes anya?
    Szerintem, ha van tökéletes apa akkor van tökéletes anya!
    Ha ők párban járnak, akkor valami hihetetlenre képesek együtt!
    Én a harmonikus párkapcsolatokról, a tökéletes apáról és anyáról beszélnék!

    Jó hír!
    Gondolom, megosztom veletek, hétfőn délelőtt103,-11 óra között a Kossuth rádióban hallhatsz!
    Sándor

  • Kukac Konrád

    2009. november 06. péntek

    A tökéleteseket egyébként sem szeretjük. A hibáink tesznek emberivé.
    Én azt az elvet követem, hogy „Ma csak egy kicsivel legyél jobb, mint tegnap voltál.”

  • Laura

    2009. november 06. péntek

    Mi az hogy tökéletes?Szerintem pont az a jó az életben,hogy mindenki számára mást jelent a szó.Az ember legyen maximalista magával szemben,de csak abban a mértékben ami még elégedettséget jelent számára és feltölti.Én is két pici mellől irányítok egy vállalkozást,most készítem elő a 2.at,van házimunka(sajnos az enyém az összes,itt még nem értem el a férjemnél operatívsággal sem semmit:(( de más területen egy angyal:)),egyetemre járok és szerintem nem a legrosszabb anya vagyok a világon(bár nem is a legjobb),de a gyerekeimmel leülök foglalkozni,nem halnak éhen,mindig tisztán és mosolygósan tudnak egy újabb nap elé nézni-mert ez az én felelősségem,elvégre minden szerepet mi választunk saját magunknak,nem kényszerítik Ránk(feleség,gyerekvállalás,munkaválasztás…stb).Ha mindenki megtalálja az egyensúlyt saját magával és a körülötte lévő világgal,akkor több energiája lesz a MAGA ÁLTAL VÁLASZTOTT feladatait ellátni és a környezete is tolerálni fogja az esetleges hiányosságokat.Hiszen emberből vagyunk,mindegy hogy férfi v. nő,a tökéletesség pedig szerintem unalmas és megvalósíthatlan,és az erre való törekvés csak felesleges időpocsékolás.Ha TE elégedett vagy magaddal és szerinted tőled telhető legjobbat hozod ki a feladataidból és az életedből,akkor ez a LÉNYEG!!!!!

  • Nagy Eszter

    2009. november 06. péntek

    @Andris Ezt olyan szépen leírtad! 🙂

  • Vera

    2009. november 06. péntek

    Szerintem tökéletes anya nincs, csak tökéletes férj, aki nem várja el az embertől, hogy egy skatulyából előrántott szupermutter legyen az ember. 🙂
    Szerintem néha mindenki veheti a bátorságot, hogy rendetlen legyen, hogy kinyúlt mackóban legyen egész nap, és elege legyen mindenből. A szétesésből lehet összerakni valami újat, ami esetleg jobb, mint a régi…csak tudni kell felállni.
    Csúnya zsákutca az, ha azért csinálunk valamit, mert azt gondoljuk, hogy ezt várják el mások, az nem visz sehová, nem fogsz tőle fejlődni. (legyen akárki is a mások)
    Én szeretek anya és feleség és nő lenni. Nekem nem teher főzni, mosni, csinosnak lenni ha kell, mert szeretem azokat akiknek főzök-mosok. És jól érzem magam amikor csinos vagyok 😉 A munkámról nem is beszélve!

  • Niki

    2009. november 05. csütörtök

    Szerintem ezek a szerepek időben eltérnek egymástól. A tűzhely előtt nem kell csinosnak lenni, és a munkahelyen nem kell a párkapcsolatban helytállni.

    Mindennek az alapja az időbeosztás. Szerintem egy jó nőnek – anyának az idővel kell jól zsonglőrködnie. Na az viszont már feladja a leckét!

  • Vida Ági

    2009. november 05. csütörtök

    Tünde, nem vagyok folyton a neten, csak úgy látszik 🙂 Valójában a hatékonyság híve vagyok, amikor leülök valamit megcsinálni, akkor azt teljes figyelemmel csinálom, így sokkal kevesebb idő is elég a munkára. De egyébként a főzésben és a házimunkában is ilyen vagyok 🙂
    És Ida jól mondja, tényleg van nálunk munkamegosztás: a férjem porszívóz, felmos, mosogat, én mosok, főzök, törölgetek. Néhány hónapja pedig teljesen átvette tőlem a cégben az operatív feladatokat, így én teljes erővel a szakmai feladatokkal, marketinggel, termékfejlesztéssel foglalkozhatok.

  • Andris

    2009. november 05. csütörtök

    Mi az hogy nincs ilyen anya?!?!?

    Hülyeség!

    Az én párom:

    Jó anya: viszi a gyerekeket úszni, külön programokra – ovisok. És még a lányom versenyeire is eljár szurkolni.

    Jó munkaerő: 2 munkahelyen dolgozik napi 4 órában. (Ebben az a nagy szám, hogy be tudta vonzani az életébe. Elismerik és szeretik.) Ja és munkába menet előtt vasal és a gyerekeket öltözteti induláskor, én viszem őket oviba 🙂

    Jó feleség: öltöztet és szól, ha valami nem illik össze. És nem helytáll a párkapcsolatban, hanem adja magát és jól érezzük magunkat. Ez asszem különbség.

    Jó háziasszony: Nem takarít: bejárónőt fogad, hogy legyen ránk ideje. Remekül főzünk együtt. Mosni én mosok. És nem kell hozzá jó képet vágni. Néha ott marad a csetres. És???

    Jó szervező: Nem felejti el a gyerekek judos ruháját kimosni, kutyánk nincs :-), születésnapra külön készül. De ez mind triviális.

    Jó bankár: Nem zsonglőrködik a pénzzel, hanem annyit keres, amennyire szüksége van. Nyaralásra, telelésre, ruhára, gyógyszerre, Nők lapjára, Nasira, kajra, mindenre

    Jó nő: mindig csinos, ad magára. Naná… 🙂

    Azt hiszem ez egy kis koncentrálás, elismerés, szeretet és akarat kérdése…
    Nem????

  • Timea

    2009. november 05. csütörtök

    Szerintem minden anyuka minden feltetelnek megfelel, csak nem egyszerre egy idoben, az szinte lehetettlen!!!Es szerintem az a fontos, hogy az onmagunk elvarasainak feleljunk meg nem annak amit elvarnak tolunk anyaink, anyosaink akar a ferjunk!
    Akinek meg nem eteszik valami mutassa meg, hogyan kell jobban es szebben de egyebkent is minden relativ es nezopont kerdese! 21 szazadban elunk es lassan meg fogjuk azt is elni, hogy a szamitogep mogul iranyitunk mindent:-)))
    Fel a fejjel Anyukak!!!

  • Piros

    2009. november 05. csütörtök

    Szerintem nem létezik tökéletes nő. De férfi sem!
    Régebben én is maximalista voltam. Elég sok stresszel járt…
    Ma már fontosabb számomra az, hogy jól érezzem magam a bőrömben, – ahogy Nóra is írta – hiszen, akkor többet is tudok teljesíteni minden területen, és ezt a körülöttem élők is észre veszik!

  • Borbényiné Nóra

    2009. november 05. csütörtök

    Kedves Ida!

    Ezen mondat résszel nem tudok egyetérteni: „de még egyedül is inkább, mintha bárki is akadályozónk lenne.”

    Gondolom, azért írsz ilyet, mert ahogy máshol mondottad, te egyedül szárnyalsz.

    Én jobban örülök annak, hogy nem vagyok egyedül, még akkor is, ha bizonyos mértékben ez akadályokat jelent. Legfeljebb egy kicsit másfelé szárnyal az ember!

  • Borbényiné Nóra

    2009. november 05. csütörtök

    Szerintem nincs értelme a tökéletességre törekedni, csak sok kudarc és depresszió származik belőle. Én inkább vagyok vidám tökéletlen, mint depressziós tökéletes. Érezd jól magad az a lényeg, a hiányosságok meg majd befedeződnek valahogy 😀

  • Chi*** Csapó Ida

    2009. november 05. csütörtök

    Még eszembe jutott valami: a napokban belenéztem egy kutatási anyagba, amiben a nők egészségét vizsgálták a munkavégzésükkel összefüggésben.

    És kiderült, hogy a legrosszabb egészségi állapotban a háztartásbeli nőket találták, akik ingyen munkát végeznek. És a munkájukban agyon stresszelt nők egészsége sem volt enyhén szólva tökéletes. Az arany középút azoknál volt, akik dolgoztak is, de olyan volt a munkájuk, ami nem járt ezer tulórával, töméntelen stresszel, és a házi tündérkedésnél, a hagyományos női szerepeknél többet akartak.

    Én sokszor érzem, hogy mintha el lenne felejtve, hogy a házimunka az nem női alanyi jog. Gondolom, Ágiéknél is van munkamegosztás, és nemcsak az övé a házimunka, a gyereknevelés – ezértt is tud annyi mindent megcsinálni. Illetve a férje – tudtommal – erőteljesen részt vesz a vállalkozásban, tehát közös, afféle családi vállalkozás. Támogató közegben jól lehet szárnyalni… de még egyedül is inkább, mintha bárki is akadályozónk lenne.

    Dettó szeretettel :-):
    Ida ***

  • Chi*** Csapó Ida

    2009. november 05. csütörtök

    Elég jónak kell lenni a szerepeinkben – ez igy jó megoldás lehet.
    Nekem időbe telt, nem is kevésbe, leadni a maximalizmusaimat.

    És szívesen látnám ezeket a szerepeket férfi szerepekre is felsorolva. 😉 Hogy nézne ki? Valaki megírja?
    Őszintén érdekelne, hogy férfi szemmel tényleg hogy néznének ki ezek, v. hasonló szerepek. GazdagMami férfi olvasók? 🙂

    Szeretettel: Ida ***

  • Fehér Viktória

    2009. november 05. csütörtök

    Szerintem egy anya akkor tökéletes, ha a maximumot hozza ki magából – legalábbis törekszik rá. Persze nem azt, ami mások szemében tökéletes és ideális. Ha nem akar az összes többi közt a legjobb lenni. A tökéletes anyuka tele van hibákkal és vállalja azokat, mert emberből gyúrta a természet. . . Ja, s mindezt tudja a szomszéd anyukáról is :-).

  • Szilva

    2009. november 05. csütörtök

    És akkor ezt még spékeljük meg azzal, ha az ember egyedül neveli a gyerekét/gyerekeit…

    Nem csak ugyanúgy kell mosni, főzni, szervezni, bankárkodni, odafigyelni, törődni és csinosnak lenni – elvégre néha emberek közé is megyünk -, de mindezt úgy kell tenni, hogy nincs hozzá logisztikai segítség. Lehet viszont focizni menni a gyerekkel, egyedül szerelni a mosógépet, és este kilenckor kezdeni a második műszakot, mire mindenki lefeküdt aludni.

    Tökéletesnek nem lehet lenni. Nem érdekel, mit szól a tanító néni, hogy nem én vagyok a szülői munkaközösség legoszloposabb (semmilyen) tagja, amíg a játszóra is laptopot viszek mobilnettel, hogy el tudjam végezni a munkám. És nem érdekel, ha a gyerek nem eszik mindig egészséges dolgokat, amíg együtt süthetjük a palacsintát, és a sarj ettől boldog. És az sem érdekel, ha nem tudok mindig türelmes és megértő lenni, mert nem ohm-jellel a homlokom sétálok, hanem hibákkal sújtott homo sapiens vagyok, ahogy mások is.

    Az én anyukám sem volt tökéletes. Mégis szerettük mindannyian, nem álltunk meg a fejlődésben, jól tanultunk, és szép, okos, ügyes lányokká cseperedtünk. Szerintem nem kell magunkat annyit ostorozni, egyből nagyobb lesz a béke odabent 🙂

  • Monika

    2009. november 05. csütörtök

    Nàlunk a jelszo : munkamegosztàs, ami azt is jelenti, hogy ha egy anya szervezoképessége jo, akkor minden szerepében egyszerre helyt tud àllni. Nincs két egyforma nap sem, képtelenség minden nap mindenre egyformàn koncentràlni. Ettöl izgalmas az élet és vàltozatosak a hétköznapok. Nem szabad tùlzott elvàràsokat tàplàlnunk magunkkal szemben, ne becsüljük alul magunkat. Arany középut? Jànossal is egyetértek 😉 Es az is fontos még, hogy a férjünk ne legyen rest sem mosogatni néha sem az ingjeit kivasalni.

  • Kovács János

    2009. november 05. csütörtök

    A szerepek összemosodhatnak.
    Egy dögös anya mosogatás közben beszélget a gyerekkel, miközben a megjelenése a férjéhez igazodik.

  • Tünde

    2009. november 05. csütörtök

    Hát Ági, már a múltkor épp meg akartam kérdezni, hogy hogy a fenébe van neked ennyi időd!? 8)
    Annyit vagy a neten, itt írsz, ott előadsz, amott társszerzel, a TV-ben szerepelsz, szervezed a vállalkozásod, agyalsz a továbbiakon, mindemellett 2 gyermekes családanya vagy házimunkával, bevásárlással, férjpátyolgatással…
    Szerintem te nem is alszol, vagy szedsz valami jó serkentőt. 8))

  • Ildiki

    2009. november 05. csütörtök

    Szerintem Te is, én is és mi mind, egyenként mindegyik szerepünkben tökéletesek vagyunk. Egyszerre egy szerepből mindig igyekszünk kihozni a maximumot. Ez a MOST-ban élés.
    Minden anya tökéletes. Abban a szerepkörben, amit választott, abban a családban, akiket maga mellé választott. Ha ezt megértenénk, elfogadnánk, sokkal boldogabbak lehetnénk. (De mi mindig többet akarunk annál, ami van. Néha leragadunk a tegnapnál, néha a holnap felé rohanunk.)