…amitől jobban, hatékonyabban és sikeresebben működhetnek a cégek? Milyen a helyzetük a családban, a munkaerőpiacon? Létezik-e hátrányos megkülönböztetés a kiválasztáskor és az előrelépéskor a nőkkel kapcsolatban? Koncz Katalin (a Corvinus Egyetem professzora), Fodor István (az Ericsson Magyarország alapítója, volt vezérigazgatója), Pogány Éda (a Coca-Cola Magyarország kommunikációs igazgatója) és jómagam erről beszélgettünk tegnap a Bajor Gizi Színészmúzeumban a sajtó képviselőinek tartott kerekasztalbeszélgetésen.
A www.mittudnakanok.hu által szervezett beszélgetés a kályhától indult: vajon milyen sztereotípiák vannak a nőkkel kapcsolatban, rosszak-e ezek a sztereotípiák, kell-e küzdeni ellenük? Koncz Katalin szerint a sztereotípiák nem rosszak, hanem semlegesek, és egy svéd kísérletet hozott fel példának, amelyben a tankönyvekből kivették a megszokott családmodellt ábrázoló képeket (anya főz, apa szerel) és helyette olyan képeket tettek, amiken a szülők megosztoznak a házimunkán. Ennek ellenére mégsem változott meg a gyerekek gondolkodásmódja a családi szerepekről, mert otthon továbbra is a hagyományos szerepekkel találkoztak. Ez is azt bizonyítja, hogy a nőkről alkotott hagyományos gondolkodásmódba nem szabad kívülről (pl. kormányzati szinten) belenyúlni és átalakítani.
Fodor István szerint nem számít a nem, amikor megítéljük, hogy valaki alkalmas-e egy vezetői posztra, sokkal inkább a személyes teljesítmény a fontos. Koncz Katalin szerint azonban a teljesítménynek több dimenziója van, és ugyan sok területen a nők hasonlóan teljesítenek, mint a férfiak, a rendelkezésre állás tekintetében azonban a nők nem tudják ugyanazt teljesíteni, például családanyaként már nem tudják vállalni a túlórákat, az este 7-ig tartó munkaidőt, ez pedig hátrányt jelenthet a számukra.
Felmerült az is, kell-e és lehet-e minél több nőt juttatni a vezető poziciókba, a politikába, egyáltalán: akarnak-e a nők vezetők lenni? Hiszen van, akinek nem a karrier a fő szempont az életében, hanem a család. Pogány Éda szerint nem feltétlenül az a jó női vezető, aki erőszakos és szinte férfias, inkább az, aki tisztában van a céljaival és pontosan tudja, mi a helye, a szerepe a családban és a munkahelyén is. Harmóniában van mindegyik szerepében.
Magam is egyetértettem vele, hogy az önismeret a legfontosabb, így nem fordulhat elő, hogy egy nő olyan munkára jelentkezik, ami nem való neki, olyan pozícióba szeretne kerülni, amihez nincsenek meg a képességei, vagy nem meri felvállalni azokat a feladatokat, amikre pedig kellőképpen rátermett lenne.
Konklúzióként arra jutottunk, hogy elsősorban az egyéneknek maguknak kell tenniük azért, hogy a régi tradicionális gondolkodás megváltozzék, hiszen ha egyre több olyan nő lesz, aki önállóan, felelősen gondolkodik a sorsáról és a családja sorsáról, akik elégedettek az életükkel és boldogok, akkor a munkahelyeken és a teljes társadalomban is megváltozik a nők helyzete.
És te mit gondolsz: mit tudnak a nők, amivel többet tudnak hozzátenni egy céghez? És mit gondolsz a nők munkaerőpiaci helyzetéről? Te hogyan látod a saját helyzetedet nőként: érzed hátrányát a saját életedben annak, hogy nő vagy?
15 Comments
Nagy Eszter
2009. október 05. hétfőElméletben nem fontos az, hogy egy munkahelyen valaki férfi vagy nő. Persze vannak kivételek, vannak olyan főnökök, akik ezt másképp képzelik el. Rengeteg jó képességű nő van, aki remekül el tudja látni a család mellett a munkahelyi tevékenységeit is és, akár kisgyerekes anyaként is, képes vezető pozíciót betölteni. Szóval általánosítani ezen a téren nem érdemes.
A kérdés inkább az, hogy mit akar az illető nő és saját magához képest mennyire tud fejlődni a megvalósítás érdekében. Szerintem minél pontosabban körvonalazódik valakiben (legyen az férfi vagy nő), hogy mit akar elérni, annál nagyobb az esélye, hogy megvalósítja.
Mindannyian sikeresek vagyunk, mindannyian értünk már el sikereket az élet különböző területein, így egy új cél érdekében az eddigi tapasztalatokat kell felhasználni: kiválasztani azokat a módszereket, ami eddig sikerre vitt és adaptálni az új helyzetre. Így nőként, kismamaként is helyt tudunk majd állni ott ahol szükséges.
Mikor megvan a cél, a világ összefog értünk és a segítség is megérkezik. Ez a tapasztalatom és boldog vagyok, hogy így van. Ez esetben a feladat a pontos, világos célállítás.
C
2009. október 04. vasárnapEgyetértek BB-vel azzal kapcsolatban, hogy az számít, ki kit ismer. Én is állami cégnél dolgoztam, a honvédségnél, és borzasztó volt abban a tekintetben hogy olyan volt, mint egy óriás családi vállalkozás. Ha a „rokonsághoz” tartoztál vagy benyaltál, OK bármit megtehetsz, de ha nem akkor annyi. Ez a következetlenség enyhén röhejes fegyveres erőknél. Amikor külföldiekkel dolgoztam együtt, meglepődtem, mennyire profik voltak, ahogy egymással bántak. Mindenki tartotta magát a szabályokhoz, nem aszerint osztogatták nyíltan a koncot, ki kit ismer.
Kriszta
2009. október 02. péntekÉn úgy gondolom, hogy érdemes az állatvilágtól tanulni, bizony ott a legerősebb legrátermettebb a „főnök”. Ugyanis,ha nem így lenne elpusztulna a csapat.Egy cég is akkor kezd tönkre menni,amikor nem hatékony a vezetés.Akkor amikor nemhozzáértők vannak vezető pozicióban.
Tulajdonképpen nekem mindegy,hogy férfi vagy nő,csak min. 180-as legyen az IQ-ja.
Különben meg, egy vizsgálat szerint a neandervölgyi ember azért pusztult ki, mert a nőstény egyedeket küldte vadászatra a hím, pontosabban nem osztotta meg a hím a nősténnyel a zsákmányt, így a nőstények a fizikai sérülések miatt és mivel gyengébb testalkatuk volt előbb elpusztultak.
Szerintem minden nő,legyen igazi nő és a férfiak pedig viselkedjenek férfiként!!!! Persze ehhez gyerekkorba látni kellene a példaadást a környezetből.És a mai átlag szülőknek nem napi hét percet kellene a gyerekükkel beszélgetni.
Nágel Zsuzsi
2009. október 02. péntekSzerintem egy nő, mikor anyává válik, annyi pluszt kap és tud ezáltal adni, amit mindenképpen ki kéne aknázni. Szervezőkészség, időgazdálkodás, kreatív véna, rengeteg minden, ami ilyenkor szökken igazán szárba.
Amúgy egy jó főnök nem nélküli, szerintem 🙂 úgy értem, nem érezteti a nemi szerepét se férfiasan, se nőiesen.
Suzymka
2009. október 02. péntekSziaszok
Olvasgattam a véleményeket és úgy döntöttem én is leírom az enyémet!
Szerintem egy nő használja a nőiességét is ha már egyszer megáldotta vele a sors.Ez ugyanis a férfiaknak nincs.Egy okos nő ha tehetséges akkor igenis érje el a célját.És akkor épp úgy mint a szerelemben küzdjön meg érte.Én sem vagyok cicababa, de a munkában mindíg elértem amit akartam.Nem azért mert voltak kapcsolataim , /ilyenekkel nem rendelkeztem/ de a munkámban mindig kimagaslóan teljesítettem, és próbltam plussz dolgokat is bevinni.És igyekeztem a kollégáimmal is jól kijönni.Itt nem csak a felettesekre kell gondolni.A takarítónőtől elkezdve a közvetlen főnökig mindenkivel jól kilehet jönni.Csak tudni kell bánni az emberekkel.Egy cég akkor tud csak jól működni, ha mindenki teszi a saját dolgát és jól csinálja azt.Itt is csapatként kell dolgozni.Mert ha egymás ellen acsarkodik mindenki akkor nem tud a munkájára figyelni , hibázni fog sokszor……Aminek tudjuk hogy a mai világban mi a vége. 🙁
És legyünk őszinték.Nem minden nő és nem minden férfi alkalmas vezetőnek.De hogy ki az arra már nagyon sok teszt van amivel ki lehet szűrni.És nem árt ha van emberismeretünk is. Vannak cégek én -ilyet is ismerek- akik ebből élnek.Megkeresnek cégeket, az ajánlatuk hogy tesztekkel kiszűrik ki milyen területen nyujthatja a legjobb eredményt!És a cégek ez alapján átszerveződhetnek.
Szerintem a nők épp úgy alkalmassak a vezetésre mint a férfiak!
Gondoljuk végig.A nők a családot összetartják, irányítják,szervezik a család ügyeit.Mindeközben a lelki életre is van erejük, idejük.És még mellette dolgoznak, és nőnek kell maradniuk.Egyszerre feleség , anya, nő, dolgozó nő, „pszihiáter” :D, háztartási alkalmazott……
ÉS ne felejsük el hogy minden sikeres férfi mögött egy csodálatos asszony áll/állt.
Igaz amikor anyává válik egy nő sokminden megváltozik benne.De ezek a tulajdonságok még értékesebbé kell hogy tegyék,mint embert és még mint vezetőt is.
Csak sajnos sokan félnek ezektől az asszonyoktól.
Én is szembesültem már ezzel.Mivel kicsi gyermekem van a párom több műszakos munkarendben dolgozik így nem tudok elvállalni olyan munkát amely mellett nem tudom a kicsit ellátni.Sajnos nekünk nagymama segítségre nincs lehetőségünk.Ezért döntöttem úgy hogy itthoni munkába kezdek és szép lassan felépítem a saját üzletemet. 🙂
Köszönettel és tisztelettel Suzymka
G. Ágnes
2009. október 01. csütörtökSziasztok!
Nagyon nehéz általánosítva egy nemről beszélni. De a munkaerőpiacon és családi szinten is komoly sztereotípiákat húznak a nőkre is. Ma már egy férfi nem feltétlen szerel, és egy nő nem feltétlen főz. De kritika inkább a nőket éri szerintem, ezen a szinten.
Egy cég működésében egy fiatal nőt találhatnak hasznosnak, de mindig ott lebeg a cég és a nő kapcsolatában, hogy vajon mikor jön a gyerek. És a cégek életében tényleg óriási teher egy kieső munkaerő. És akár sok pénzbe is kerülhet. Komoly törvényi változásokra lenne szükség, hogy ez a helyzet ne hozza a nőket hátrányos helyzetbe. A cégeket is valahogyan motiválni kéne. Egy nőnek, ha családot is szeretne, készülnie kell a szünetre, amíg csak a gyerekekre koncentrál. Személy szerint jelenleg próbáltam gyes alatt vissza menni dolgozni, de már nem volt meg a helyem. Szerencsémre nem akartak átvágni, és aktív állományban tartanak, amíg védettnek számítok. Magyarul nem kell ahhoz dolgoznom, hogy utalják a fizetésem. Akár azt is mondhatom, hogy most előny volt nőnek lenni? Igen erre az évre. De később erre a munkahelyre nem sok esély, hogy visszavesznek. Vehetem úgy, hogy leírtak, listáról kihúzva. Ha a munka szemszögéből nézem, ebben az esetben hátrány volt szülni, de természetesen a családi örömök miatt ezt nem élem meg így. Szerencsére remélem nem ez a munkahely az egyetlen út a túlélésre…
Nagyon le vagyunk maradva az alternatív munkák területén. Igenis egy nőnek saját időbeosztással gyerekek mellett nagyszerű lenne a távmunka. De ez még nem működik itt. Sok nő nagyon hatékonyan tudna otthonról dolgozni. Ez a 8 óra erőltetett irodázás csak vicc. Ki nem látott még egész nap a munkahelyén unatkozó embereket? Sajnos a rendszer túl rugalmatlan. Hatékonyságról nincs szó, csak munkaidőről.
Ha egy munkahelyen azt hallják, hogy egy nő már öt éve otthon van a gyerekekkel, hát bizony az sem előny. Nem elég, hogy kiesett a munkából, hogyan tud visszailleszkedni, és hány napot lesz otthon a beteg gyerekeivel? Egy családos nő nem összeegyeztethető egy széthajtott alkalmazottakra épülő világban, viszont egy családos férfi igen. Kár, hogy így a férfi nem találkozik a gyerekeivel, és a nő pedig otthon lesz túlterhelt. Ha pedig mindkét fél túlterhelt, akkor szinte elkerülhetetlen a kapcsolat kudarca is.
Azt sem értem egy férfinak miért nagyon „ciki” gyerekkel otthon maradni például gyesen. Sok fáradt idegroncs anyukánál lehet jobban teljesítenének otthon! (-:
Üdv
Petz Teri
2009. október 01. csütörtökAnnak, hogy no vagyok vannak elonyei es hatranyai. Ha hatrany egy uzleti lehetosegben, akkor jobb, ha nem lesz belole semmi, mert ha netan alakulna is valami fele lehetoseg, akkor valoszinu nem lenne elonyos senkinek.
Egy optimalis kapcsolat, legyen az uzleti, szemelyes stb. mindig kolcsonos tiszteleten alapszik. Ha az hianyzik, mert en no vagyok, akkor allando surlodas es eroharc lesz, annak pedig semmi ertelme. Ha valaki meghallgat, egyuttmukodik velem, nememtol fuggelten akkor minden lehetseges. Ahhoz, hogy egy ferfi egyutt tudjon mukodni velem, szuksege van onbizalomra es hogy tisztaban legyen ertekeivel. Ha ez meg van nala, akkor nincs szuksege arra, hogy csatazzon velem, mert en no vagyok. Akkor kepes arra, hogy felmerje sajat es az en erossegeimet es a kettobol a legjobbat hozzuk ki egyutt es kulon-kulon is. Akkor eltunnek a nemek kozti hatarok. Persze, hogy ez a fele kapcsolat legyen ferfi es no kozott a dominans, ahhoz el kell teljen egy kis ido es a szemleleteknek kicsit valtoznia kell.
Ha egy no nem kiegyensulyozott, es tulsagosan rivalis, akkor viszont borzalmas a vele valo egyuttmukodes, mert mindent megtesz azert, hogy masoknak nehez legyen. Ha kiegyensulyozott, rugalmas es van benne egyutterzes es torodes, akkor viszont orom es aldas vele lenni es dolgozni. Hala Istennek, az utobbi 10 evben ezt tapasztaltam es az ilyen emberekkel dolgozom ossze es veszem korbe magam.
Teri
Bani
2009. október 01. csütörtökKedves János!
Egyetértek Veled, igen ennek így kellene lennie, de sokszor mégsem ez történik. Tisztelet a kivételnek,de sok férfiban mükődik az a fajta a „férfi hordja a nadrágot” szemlélet. Sok esetben kimondatlanul is.
Aki otthon is ezt teszi nem fogja külön választani a munkahelytől. Sok rendes, jóindulatú férfit ismerek, de amikor a nőnek is van véleménye és netán ötlete, jó ötlete akkor már gáz van.
HCsilla
2009. október 01. csütörtökSziasztok!
Kedves Kriszta! Az, hogy Te eddig csak alkalmatlan női vezetőkkel találkoztál, az nem jelenti azt, hogy a férfiak alkalmasabbak a vezetésre. Csak azt, hogy az Általad ismert női vezetők mint személyek nem voltak megfelelőek a posztjukra, és nem azért, mert nők voltak. Férfinál is, nőnél is meg kellenek legyenek azok a tulajdonságok, amelyekkel egy vezetőnek muszáj rendelkeznie. Manapság a vezetőt egyre inkább szervező, koordináló erőnek tekintik, akinek minimum a következő tulajdonságokkal rendelkeznie kell:
asszertivitás, kommunikációs készségek, megosztott figyelem, kompromisszumkészség, kreativitás (egy problémára adható többféle válasz kimunkálásának képessége), csapatépítés képessége, szabályok szerint és csapatban való játék képessége, motiválás képessége, határozottság, és ezt tükröző fellépés, belátás képessége (pl. annak belátási képessége, hogy a vezető sem csalhatatlan, mert az csak a pápa lehet – sőt, ha jól tudom, most már ő sem!, ill. hogy nem biztos, hogy mindig csak az ő ötlete lehet az egyedül jó).
Még ezerféle tulajdonságot lehet persze felsorolni, amelynek az ideális vezető meg kellene, hogy feleljen, de mivel ez csak ideális esetben valósul meg, hát tudható, hogy ilyen nincs is. Ha jobban megnézed azonban az itt felsorolt tulajdonságokat, nem tudom, hogy hány olyat találsz, amit a közvélekedés a tipikus férfival azonosítana… Általában – és itt hangsúlyozom, hogy általában! – ezeken a területeken a nők jobbak. Ki tehetségesebb az egyikben, ki inkább a másikban, de nagy átlagban ezeknek a területeknek a zömében jobbak vagyunk. Hogy aztán nőként ki van annyira elszánt, hogy ezt ki is tudja hozni magából, és érvényre is tudja juttatni, na, abból lehet jó női vezető.
Tehát szerintem igenis komoly hozzáadott értéket képviselhetnek a nők egy cég vezetésében, ha a megfelelő személyeket választják ki. Itt inkább az a probléma, hogy a meggyökeresedett beidegződések miatt azok sem kapnak lehetőséget, akikben meglennének ezek a tulajdonságok, így felszínre sem tud kerülni az igazi tehetség.
Üdv:
🙂 Csilla 🙂
U.I.: Én is dolgoztam már multinál, nem is egynél, tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb pasik voltak a főnökeim, de volt közülük kettő, aki jó volt. Az egyik szakmai szinten, ő a tipikus férfi főnök, nem mellesleg karrierista. A másik meg az a főnök, akiről tudom, hogy még egy ilyen nem lesz az életben sem többet, mert ő volt olyan, mint amiről fentebb írtam… Azóta már ennél a cégnél is vannak női vezetők, legalább már középszinten, a probléma csak az, hogy őket meg a tehetségtelen pasik választották ki… tehát hasonlóan tehetségteleneket. Na, miattuk gondolhatod azt, hogy neked csak férfi főnök való.
Kovács János
2009. október 01. csütörtökSzerintem nem az fontos, hogy férfi vagy nő az illető, hanem hogy mit tud a cég vagy vállalkozó hasznosítani belőle. Egyéniségre kell menni, nem pedig a nemre.
Aki meg nem így tesz, az az ő baja. Értékes emberektől eshet el.
Angel
2009. október 01. csütörtökSziasztok!
Az, hogy a nő a munkavállalásban, életben mennyire van hátrányban az sok dolog függvénye. Függ attól, hogy hol élünk, hol dolgozunk, mi a szakmánk és kikkel vagyunk körbe véve. De szerintem a legnagyobb dolog mint ezis mindig a fejben dől el. Ha én nem akarom, hogy hátrányt szenvedjek, akkor nem is fogok. Meg kell találni mindnekinek az adottságaihoz megfelelő közeget és akkor nem érzi magát semmiben hátrányosan.
Tenni kell önmagunkért, merni kell változtatni még akkor is ha a szokások rabjai vagyunk. Merni kell újba kezdeni és ha kell egy életen át tanulni. Mindennek meg lesz az oka, miértje. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, sose panaszkodjon, a rosszban is van jo, és meg kell érteni az összefüggéseket. Tanulni mindig mindenütt, mindenből lehet és kell is!
Mindenkinek szép jövőt! Angel
Bani
2009. október 01. csütörtökA nők bármit tudhatnak, természetesen vannak készségek amik külön jellemzik a férfiakat és a nőket.
De miután egy nő anya lesz „átrendeződik” az idegrendszere és nem biztos, hogy már úgyanúgy alkalmas arra amit a szülés előtt csinált hiszen számtalan más élethelyzet, meglátás lépett be az életébe. Természetesen ez pozitív is lehet hiszen az anyasággal egyfajta érzelmi átalakuláson megy keresztül
Nem minden nő és nem minden helyen alkalmas főnöknek.
Ettől függetlenül minden nőnek jár a lehetőség, hogy bizonyítson.
A női férfi szerepben pedig az lenne a megfelelő, hogy mindenki azt a szerepet élhesse amire alkalmas, ne a régi bebetonozott elvárások alakítsák tőlünk függetlenül az életünket.
Szerintem ami a legjobban hiányzik az egészből az az egymás az ember iránti tisztelet annak a felismerése, hogy egymással is jól tudunk élni nem csak egymás ellen.
Az már egy másik téma lenne, hogy ahányan vagyunk annyi féle útmutatást kaptunk a szerepekről.
BB
2009. október 01. csütörtökSziasztok!
Jómagam nem a versenyszférában dolgozom, így nekem más a tapasztalatom. Nem a nemed, hanem a kapcsolataid számítanak.
Amit az egyiknek tilos, „megrovás” fizetéscsökkentés jár – pl: bölcsödés korú beteg gyerekkel otthon lenni – az a másiknak szabad -pl: munkaidöben napi 4-6 órában mukahelyről eltűnve – középiskolás „gyereknek” valamint – saját ügyeinek intézése.
És a szakmaiségnak sincs köze, az egészhez. A kapcsolatokkal rendelkezőnek mindív pozitív a véleményezést kap – kapcsolódóan fizetése is növekszik, bár munkáját a többiek végzik – amíg a többieké jó ha nem csökken.
Kriszta
2009. október 01. csütörtökAmióta csak külföldi munkaadóm van, nem veszem észre a hátrányt. Mégpedig azért,mert ők elsősorban az EMBER-t nézik, nem azt, hogy nő vagy férfi az illető.
Úgy,hogy többet nem lesz magyar fönököm.
Egyébként én a férfi fönők párti vagyok.
Összesen kettő jó női felsővezetővel találkoztam, akikkel szívesen dolgoztam együtt.A többi hölgyről csak az maradt meg bennem, hogy frusztrált,idegbeteg fönők,olyan mint akinek hetente van nőibaja.
anyahajó
2009. október 01. csütörtökBiztos van hátránya is, előnye is. De mert ez egy olyan vonás, amelyen változtatni nem tudok, inkább megpróbálom a helyzetből a legtöbbet kihozni. Közben nem feltétlenül kell listázni, hogy ezt azért tudom jobban, mert nő vagyok, ez meg ugyanezért rosszabbul. Szerintem aki szeret nőnek lenni, az kisugároz valamit, ami miatt mások is természetesnek veszik, hogy azt a munkát ő csinálja meg. Nem azért vagy annak ellenére, mert nő, hanem mert ért hozzá.