Kedves Ági!

Mi is írtunk az általános iskola 8. osztályában egy fogalmazást arról, hogy hova szeretnénk eljutni 5 és 10 év mulva. Nagyon érdekes, hogy a mai napig emlékszem rá, hogy mit írtam akkor, és hogy abból szinte minden teljesült. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a leírt szónak igen nagy jelentősége van. Amikor dolgozni kezdtem, néhány hónap múlva megállapítottam, hogy a kötött munkaidejű irodai munkát nem nekem találták ki. Minden erőmmel és minden gondolatommal arra koncentráltam, hogy vállalkozó lehessek és én magam oszthassam be az időmet. Egy év múlva ez sikerült is, és tart a mai napig (mostmár 20 éve). Kellenek a célok és kell hozzá az akarat és a kitartás, akkor sikerülni fog.

Ági Kedves!

Az így igaz, kell a cél, de van amikor úgy érzi az ember,hogy szinte karnyújtásnyira van a céltól és az úgy eltávolodik tőle, meg mikor az ember nagyon dolgozik és úgy érzi még sem halad annyira előre mint kellene. Ez miért van?

Végigolvasgattam a hsz-kat. Rákattintgattam a nevekre és látom, elég sok blog már nem működik, vagy le is állt még azonmód, frissiben. Nekem a bejegyzésből hiányzik valami, ami még nagyon fontos a sikerhez: az, hogy arra amit eladsz, igény is legyen a piacon!! Enélkül írhatjuk az álomlistát, mert nem fog menni. Ági, Ida és Vidi olyasmit árulnak, ami mindenkinek kell! Ki ne akarna gazdag, szabad és sikeres lenni? Gratulálok nekik különben, imádom az ösztönző írásaikat! DE..! A nagy szárnyalás előtt fel kell azt is mérni: a mi szolgáltatásunkra, termékünkre van-e valós igény most és itt a piacon? Hogy lehet azt olyanná tenni, hogy minél több embernek kelljen? Na itt van a kutya elásva:)

Kedves Dóra!

Sajnos mások is küzdenek ezzel az érzéskáosszal, hogy szeretnének tenni ötletük is van mégsem történik semmi vagy ha igen az is félresiklik.
Az első lépés előtt érdemes a nulladikkal kezdeni.
Fogadd el azt ahol most vagy (nem hadakozom)
Tisztítsd le gondolataidat, szabadulj meg a káosztól ami a fejedben kering (erre külön technikák léteznek)
Amíg negatív gondolatok keringenek a fejünkben nincs helye a pozitív gondolatoknak nem lehet lelkesedni, tervezni, elindulni.
Az elkeseredett gondolatokkal mindig úgyanoda érünk vissza.
Ha ezt sikerül tisztába tenni utána utána jöjjön az első lépés az Ági jobbnál jobb tárházából, tanácsaiból.

Kedves Mindenki! /hosszu lenne mindenkit nevén nevezni, lévén hogy vagyunk egy páran/

Most hogy mindenkit végig olvastam, látom, hogy sokan vannak abban a fázisban amit már nekem sikerült meglépni, s saját meglátásom, tapasztalatom az, hogy amit ti küldtök információt a környezetnek arra a környezet sokféle képpen válaszol. Ha ti változtok , de a közeg, környezet amelyben éltek nem ruggalmas a változásra akkor ki kell lépni, keersni kell azt a lehetőséget, helyet , ahol ha nem is ért midnenki egyet s nem is akar mindenki veled fejlődni, de legaláb hagyják hogy ezt te megtehesd!
Nekem is volt tapasztalatom abban, milyen amikor az ember elkezd kinyilni, olvas, tanul, ujra gondolja az addigi életét, összeirja a listát, megcsinálja a célfalat, elkezdi alkalmazni a hétköznapokban az új dolgokat. Sokan teljesen hülyének néztek, mikor kitettem a falra a céljaim, mások nem értették mit csinálok, volt aki közölte , hogy egyenesen a vesztembe rohanok. Akadtak azonban olyanok akiket érdekelt, s most Ági leveleit forditom nekik, s amit nekem sikerült eddig összeszednem, megtanulnom azt adom nekik át.
Nagyon nehéz megtenni az első lépéseket, kilépni a „megszokott helyről, monotonitásbol, biztonságból”, de szükséges , hogy végre mind Önmagunk lehessünk!
Én vagyok az egyik legjobb példa, felmondtam, eljöttem, s a laptopomba temetkeztem éjjelente. Megérte! Ennek köszönhetem , hoyg itt avgyok veletek. Ennek köszönhetem, hogy a 6 éve kényszerből elviselt alakom lassan újra az amilyennek eddig kellett volna lennie! Ennek köszönhetem, hogy tanulok, hogy kinyilt a világ, hogy új nemzetközi kapcsolataim vanank, hogy megtanultam webprogramozni, hogy évek óta dédelgetett álmaim épp megszületőben vannak( ha már elérhető lesz jelzem). Ági: nagyon köszönöm , hogy vagy nekem, s szeretném, ha ez a közösség továbbra is fejlődne, növekedne! Ha valaki , akkor Te segithetsz minden hezitálónak! És végül, de enm utolsó sorban:
Kedves férfiak, kik eme közösséget választottátok! A legjobbkor vagytok a legjobb helyen! 🙂
Még egyszer Üdv mindnekinek!
Angel

Sziasztok!

Ági, nagyon belelátsz az én vesémbe is 🙂 nagyon szuper amit írtál. Ezek az álomképek, videók itt lebegnek a fejem felett szinte non-stop. A tengerparti házikó, a hullámok és a sirályok hangja maga a mennyország lenne számomra is. Élnék-halnék érte. Most ezt próbálom megvalósítani és persze a jólétet és a függetlenséget.
Az Adsense reklámot én is megpróbálom, hátha:) Köszönöm, hogy vagy. Nagyon sok erőt adsz, így virtuálisan is:)

Üdv:
Ági

Kedves Ági!

Annyira egyszerű és lényegre törő a stílusod, ahogy írsz és ezt annyira irigylem tőled, mert azt a magabiztos, érett, leülepedett tudást tükrözi, ami benned megvan és belőlem hiányzik – mert szerintem ez a lényeg.
Amiket mondtál, akár én is mondhattam volna, de sajnos nem én mondtam, mert bár úgy érzem belőlem beszélsz, mégsem tudom ugyanezt önállóan, magamtól megfogalmazni, bizonyára, mert énbennem legbelül még nincs ilyen összeszedettség. És ez a titka az egésznek!
Ahogy írtad (végtelenül egyszerűen, a „gyakorló” mégis tudja milyen kétségbeejtően nehéz ez),nagyon fontos pontosan megfogalmazni a vágyainkat. Mert mindig AZ valósul meg – és sokszor rácsodálkozunk – tényleg ezt akartuk?
És nem is olyan könnyű megfogalmazni a kívánságokat. Hisz, ha belegondolunk, ez óriási felelősség.
Nekem gyakran az a gondom, hogy nem tudom, igazán mit is akarok. Néha csak úgy szeretném, ha másképpen lenne. Nem tudom hogyan, csak ne így, de amíg nem tudom megfogalmazni, hogy hogyan is szeretném pontosan, addig nem adok irányt (és célt) a vágyaimnak, nem indítom útjára azt a nyílvesszőt, amivel majd célba kell találnom. Mert én úgy képzelem a vágy egy nyílvessző, amit aztán az íjba teszünk és ahogy megfeszítjük, az maga az elhatározás, elszántság és minél jobban koncentrálunk a célkereszt közepébe, annál pontosabban valósítjuk meg a célt, amit el kívánunk érni.
Máskor meg elképesztő egyszerűséggel teremtek, spontán, minden görcs nélkül, akár nagy dolgokat is. És ez az, amit az ember szüntelenül gyakorol, hogy hogyan kerüljön teremtő állapotba. És ez az, ami nekem sem megy csettintésre.
Engem egyébként szintén a szabadság illata visz.

Éjjel fél 3 van, pár nap múlva telihold, ülök a teraszon ahonnan látni a holdat, beszívom, amit az illatozó fák éjszaka kilélegeznek és minden úgy jó, ahogy van. Igaz, hogy hamarosan elköltözöm erről a jó helyről, de ebben a pillanatban bizonyosság van bennem, hogy kapok cserébe más szépet. Na, ezt az érzést lenne jó megőrizni!
Mindenkinek hasonló szép estét és békességet kívánok!
Timi

Dóra, az a jó, ha már annyit tudsz, hogy úgy érzed, nem tudsz semmit 🙂 Az internet, mint ahogyan bármelyik másik biznisz is, úgy hoz pénzt, ha valamit eladsz (vannak más megoldások is, de azok korántsem olyan hatékonyak) A legegyszerűbb: elindítasz egy blogot és kiteszel rá egy Adsense reklámot, ez kb. 1 órás munka kezdőknek is, és már el is indultál. Persze a java csak ezután jön, de elindulni mindössze ennyi.
A másik: sokan vannak, akik pénzt keresnek a weben, nézd meg, ők hogyan csinálják, többféle megoldás van erre is (egyébként a héten fogok írni erről)

Kedves Ági!
Nagyon hasonlóan képzelem el én is a jövőmet. Sokfelé próbálkoztam már, és bár szerettek a munkahelyemen, és én is (a legtöbb esetben) szerettem ott lenni, már tudom, hogy a S Z A B A D S Á G hiányzott. Tudom, hogy mit szeretnék, tudom, hogy mi kell hozzá, csináltam „álomnaplót” és el is indítottam a dolgot. Csakhogy nem történik semmi. (Igaz, nem internetes vállalkozás.) Azt hittem értek (kicsit) a számítógéphez, és a net – hez, de fogalmam sincs,hogy vágjak bele. És főleg, hogy hoz ez nekem pénzt. Rendszeresen elolvasom a leveleidet, és a könyvet is elolvastam, de úgy érzem, egyre nagyobb a homály idebent. Először totál lelkes voltam, és „ide nekem az oroszlánt is!” felkiáltással elkezdtem tervezni. Aztán jött az a kisördög, aki sokszor beleszól a dolgaimba, és maradtam a tervek nézegetésénél.
A másik dolog, amit elindítottam, nagyon nem csak tőlem függ.
Szóval ennyi az én történetem. Lehet, hogy sokan most le fognak tolni, hogy ne sajnáltassam magam, hanem tegyek valamit.(Én nem akarom,hogy sajnáljon bárki is.) És én tennék is, ha tudnám, hogy mit, hogyan, ….
Azért mindenkinek szép napot!

Én sem vagyok kismama, de azért remélem, nem zártok ki emiatt.)))

Tényleg Ági, mit gondolsz akkor, amikor látod, hogy a kismamáknak írsz főleg, ők a célcsoportod, és 1-2 férfi is idetéved.

Jó babázást és tanulást mindenkinek.

Sziasztok!

Az álmok, az álmodozás nagyon jó, csak általában nem válik valóra. Azonban, ha konkrét időpontot tűzünk ki a megvalósítására, Ági is ezt javasolta, akkor cél lesz belőle, amiért érdemes mindennap dolgozni, és nap mint nap emlékeztetni tudjuk magunkat arra, hogy miért ülünk újra a számítógép elé. Nekem a következő céljaim vannak:
1 év múlva annyi pénzt keresni az online vállalkozásomból, hogy ne kelljen visszamenni a munkahelyemre, és a 2 éves lányomat bölcsibe adni,
5 év múlva egy tengerparti apartmant szeretnék, na nem odaköltözni, csak ha kedvem tartja, odautazni, és reggel a tenger zúgására ébredni.
10 év múlva pedig annyi tartalékot szeretnék különböző befektetésekben, hogy ne legyen muszáj dolgoznom, csak ha kedvem tartja.

Mindenkinek sok sikert kívánok céljai eléréséhez.

Tessék kiszállni a fejemből! 🙂 3 napja kisértetiesen hasonló témában adtam le egy cikket.

Ez a szinkronicitás.

Bárcsak az iskolában már megtanítanák ezt a gyerekeinknek a matematika, történelem, olvasás, írás mellett.

Vagy mi tanultuk volna gyerekkorba.

De semmi vész, még idejében vagyunk. S legfeljebb majd mi tanítjuk meg a saját gyerekeinknek mindezt.

Szárnyaljatok csajok! Álmodozzatok, tervezzetek. És álmodozásotok közbe ne kontroljátok magatokat azzal, hogy az álmotok reális-e vagy sem, megvalósítható-e vagy sem, megérdemlitek-e vagy sem. Egyszer végre merjetek álmodozni a saját életetekről!

Kemény témák ezek.
Sok hasznosat olvastam a cikkben és a hozzászólások között is. Köszönöm!
Szoktam azt a szókombinációt ízlelgetni, hogy „nem engedhetem meg magamnak”. No nem azért, mert a híve vagyok, hanem mert megbotránkoztat. Vajon miért és hogyan alakult ki ez, hogy az embernek ennyire nem engedi meg valami titokzatos mumus, hogy szeresse önmagát (is), miért várja el tőle, hogy megvonjon magától az életéhez szükséges dolgokat, ráadásul úgy, hogy közben mások malmára azért gallonszámra hajtja a vizet?
Aki ezt a másik fejébe próbálja sugallni, az vajon szereti a másikat? Mert szerintem nem, rosszat akar neki!
Úgyhogy ezt így kell kezelni…

A változtatás nagyon nehéz. Nem csak abban, hogy milyen életet szeretne az ember. Véleményem szerint, először az emberekhez való hozzá álláson kell változtatni annak, akire ráférne az ilyen.
Világ életemben az álmodozó típushoz tartoztam. Valahol mindig éreztem, hogy mit szeretnék csinálni, de valahogy soha nem tudtam elindulni az afelé vezető úton. Csak pár hónapja döbbentem rá, hogy mindig is azt szerettem volna csinálni, amit most csinálok. Igen, vannak irigy emberek, akik nem látnak a részletekbe, hogy mennyit melózik az ember ahhoz, hogy sikeres legyen. De nem baj, a lényeg, hogy én boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Ebből adódóan a gyerekeim is elégedettek és az apjukkal együtt normális családi légkörben tudjuk őket nevelni.

Sziasztok!

Nagyon tetszett a bejegyzés, alig várom a folytatást. Egyetértek azzal a fenti hozzászólásokban, hogy sajnos jellemzően itthon akinek sikerül elérnie az álmait és meg is tud jól élni belőle, arra egyből azt mondják hogy nem tisztességes úton tette. Én is sok ilyen beszólással találkozok, sőt én is volt hogy így gondoltam. Ez kb. 1,5 éve változott meg, amióta az online marketinggel megismerkedtem, és el is végeztem a gazdagmami tanfolyamot tavaly nyáron. Most indítom be első blogomat(sajna én is megrágós típus vagyok, meg kicsit lassú)és bár nem kis munka de élvezetes. Célom nekem is az, hogy itthonról dolgozva ebből éljek meg. A video készítés a vágyainkról és céljainkról az nekem be fog válni, mert ahogy mondtam megrágom a dolgokat, és többször érdemes valamin átrágnom magam hogy beérjen a számomra.
Mostanában érzem a gondolataim megváltozását pozitív irányba, amiben pl Vidi Rita által is fémjelzett http://www.hosnok.hu lapja is nagy hatással volt.Mikor rátaláltam egy ajánlat kapcsán, egy fél napig csak azt olvastam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. De említhetném Chapó Ida számos jó tanácsait a pénzügyekkel kapcsolatban. Itt is rengeteg hasznos és gyakorlatias tanácsot kaphatunk.
Örülök hogy rátaláltam erre a közösségre, és az Ági tanfolyamait is csak ajánlani tudom tapasztalatból. Most is számtalanszor előveszem, és mindig tud újat mondani, meg persze nagy segítség ha elakadok.
Még csak annyit, hogy tavaly egy hivatásos jósnő is azt jósolta nekem, hogy otthonról fogok dolgozni. Ez mostanában be szokott villani néha. Amúgy nagyon érti a dolgát, mert semmit nem tudott rólam, és teljesen belém látott más vonatkozásokban is. És nem fizettem érte, mert érdekel a cigánykártya, és úgy kerültem vele kapcsolatba. Csak érdekesnek találom ezt az összefüggést is. Úgy legyen!
Mindenkinek sok sikert a vágyaihoz! 🙂

Kedves Ági!
Nagyon hasznos anyagot olvastam! Gratulálok a gondolat menet leírásához! Tudomásul kell venni! Álmodj nagyban és valósítsd meg az álmaid. Tökéletesítsd a terveidet és a végrehajtást is. A terv ha nem teljesül 100%-ban akkor is mi történik? A főnök nem rúg ki, mert ezt én vállaltam. A javaslatom tanulni, gyakorolni, értékelni és ha működik, akkor bátran vállalni a tanítást és oktatást.Mindenkinek javaslom olvasson könyvet havonta, legalább egyet ami a változást biztosítja. Nagyon sok negativ jött össze az évek során. Sok sikert és eredményes munkát! Fiataloké a jövő és az internetes otthoni munkának!

Szia Ági! Köszi a jó tanácsokat, le is fogom írni a céljaimat, hátha nagyobb sikerrel járok. Apró dolgokat már be tudtam vonzani, miért ne sikerülne nagyobbal is. 🙂 Nekem most az a legnagyobb célom, hogy a kisfiamat 2 éves korában ne kelljen bölcsibe adnom, tudjak annyi pénzt keresni itthon, hogy a GYES-t kiegészítsem vele. Bár ha jobban belegondolok, a GYES lejárta után is szívesen itthon maradnék.
Nagyon várom a folytatást.