A magad útján

Sokáig nem volt számomra tudatos, de valahol mindigis éreztem a különbséget a két típus között. Jómagam a reaktív típusba tartoztam. A legtöbb reaktív ember öntudatlan arra, hogy ő reaktív. Valahol ez neveltetés kérdése is, mert azt a hozzáállást másoljuk, amit a környezetünkön látunk, és a proaktív emberek esetleg túlságosan tolakodónak, strébernek, irritálónak tűnhetnek a reaktív emberek szemében. Vagy egyszerűen csak annyit látnak ebből, hogy: szerencsések.
Mifelénk az volt a divat, hogy a gyereknek az a dolga, hogy tanuljon. Itt véget is ért a történet. A csapból is az folyt, hogy jól kell tanulni és akkor minden rendben lesz. De a világ valahogy nem így működik, rájöttem felnőttként. Abban a hitben nőttem fel, hogy mindig azt kell csinálni, amit a tanítónéni mond. Meg kell tanulni az anyagot, el kell végezni az iskolát, majd felvesznek egy munkahelyre és ott fogok dolgozni. A cél csak annyi volt, hogy jól kell keresni. 18 évesen az ember még nem tudja, hogy milyen pályát is szeretne igazán, mert nincs tisztában az élettel. Csak az befolyásolja a döntésében, amit másoktól hall. Ha a környezet reaktívan állt a munkavállaláshoz, ő is úgy fog hozzáállni.
Kevés olyan 18 éves van, aki határozottan tudná, mi érdekli. Akik meg tudják, általában gyerekkoruk óta vágynak erre. Tucatjával jelentkeznek az emberek a divatszakmákra, és általában az határozza meg, melyik divatszakmára jelentkezünk, hogy melyik tantárgyból voltunk jók. Volt olyan pályaválasztó tanácsadónk a suliban, aki szintén csak azt tesztelte, hogy mik az erősségeink, de hogy miben vagyunk igazán motiváltak, arra nem.
Ha nincs elég motiváció, az ember könnyebben válik reaktívvá. Amikor rájön az ember, hogy „nem is ezt akarom csinálni az életben”, és elkezd gondolkodni azon, hogy mire is vágyik, egyszercsak ott találja magát, hogy proaktívan kezdi el alakítani az életét.
Az egyetemen emlékszem, volt néhány ember, aki már 8-10 éve járta a szakot. Nem hinném, hogy valóban erre vágyott volna, máskülönben összeszedné magát. Sajnos még mindig az a fontos, hogy „a lényeg, hogy legyen egy jól fizető szakmád”, de a pénz nem elég a boldogsághoz. Ott találjuk magunkat, hogy a pénzzel próbáljuk kompenzálni a kihagyott dolgokat az életből. Mondjuk fordíthatjuk önképzésre is, így könnyebb kimászni a slamasztikából…

Kedves Ági!

Nagyon örülök hogy megtaláltalak! (Ne haragudj a tegezmegszólításért,de internetes körökben általában ez a megszokott.)
Nekem 2001-től nem sikerül munkát találni.Közben megváltozott munkaképességű lettem, és így még nehezebb. Az utóbbi közel negyven
évben a magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozom. Sok verset, mesét írok gyerekeknek, felnőttek körében pedig a borversenyeket látogatom és szavalom bordalaimat.Kérlek írj az email címemre,ha sikerül irodalmi munkát találni, és keresd meg a honlapomat!Email:zizizuza@freemail.hu

Szia Ági!

Újonnan kerültem ide, és nagyon hasznosnak és érdekesnek tartom a gondolataid, ötleteid. Gondolkodom a tanfolyamon is, de felmerültek bizonyos kérdések, amiket mindenképpen még a vásárlás előtt szeretnék megbeszélni veled:

+ Többször hangsúlyozod, hogy nagyon kemény munkával lehet felépíteni a sikeres vállalkozást, de másrészt azt mondod, már napi 10 perc – fél óra is elegendő, hogy működjön a dolog. A kettő nekem kicsit üti egymást, úgy gondolom, a kemény munka napi sokkal több idő- és energia-befektetést igényel…
+ Ahhoz, hogy bizonyos jellegű vállalkozásokat indítsak, pl nyelvoktatás, fordítás, korrepetálás, igazolnom kell a végzettségemet, mint nyelvvizsga, tanári diploma. Hogyan tudnám ezt mégis legálisan csinálni, ha nekem teljesen más jellegű végzettségem van?

Válaszod előre is köszönöm!
Gwen

Érdekes az interjú. 🙂 2 éve, amikor állást kerestem, proaktív és reaktív módon is kerestem. Azonban a proaktív nem volt hatékony, általában az a válasz jött vissza, hogy jelenleg nem keresnek új munkatársat, vagy az, hogy tárolják a jelentkezésemet, és ha lesz a végzettségnek megfelelő állás, akkor szólnak – de nem szóltak. Akik viszont kerestek munkatársat, és a hirdetésükre jelentkeztem, ott sokkal nagyobb arányban kaptam visszajelzéseket, és végül ilyen állásra is vettek fel akkor.
Kinek mi a tapasztalata?
Egyébként egy anyagi függetlenségről szóló könyv valóban nagyon hasznos lenne, főleg a mai világban, azt gondolom.