Babazsúron jártam

Születésnapi bulin jártunk a hétvégén, ahol egy csapat óvodást és totyogót terelgettünk és persze közben az anyukák cseverésztek. Gyors statisztikát csináltam magamban: a jelenlevő anyukák többsége nem tudott visszamenni a munkahelyére, néhányan a családi vállalkozásban helyezkedtek el, a többiek még keresgélnek. Ahogy a környezetemben végignézem az anyukákat, bizony azt látom, hogy csak 1-1 embernek sikerül egyáltalán visszamennie az eredeti munkahelyére, a többségnek addigra lesz kialakult helye, mire a gyerek már iskolás lesz.

Éppen pár órával korábban olvastam a Nők Lapja cikkjét a munkanélküliség utáni visszailleszkedésről, illetve arról, hogy több otthon töltött év után milyen nehéz újra munkába állni, hogy hány olyan állás van, amit meghirdetnek, de nem találnak rá jelentkezőt, mert gyümölcsszedésre meg más könnyű fizikai munkára nehezebb delikvenst találni, mint adminisztratív irodai munkára.

Ha egy anyuka otthon tölt 2-3-5-6 évet gyakorlatilag teljesen előlről kezdheti a karrierjét, a régi helyre már csak keveseknek sikerül visszamenni, marad hát az új állás keresése, ahova ennyi kihagyás után már igen kis esélye van a korábbi pozíciójában és bérezésben elhelyezkedni.
Ráadásul egy kisgyermekes anyával csak gond van: a gyerek beteg, időre érte kell menni az óvodába, nyári-téli-őszi szünete van, egy kisgyermekes anyát nem lehet korlátlanul kizsákmányolni, és ez itt a vadkapitalizmus közepén gondot okoz.

Ezzel szemben a Working Mother magazinban arról olvasok, hogy egyes munkahelyek bölcsődét szerveznek, megengedik a szülésre készülő anyának, hogy hazavigye a munkát és az első 6 hónapban távmunkában dolgozzon, hogy léteznek 4-6 órás munkahelyek – a tengerentúlon, mert nálunk az ilyesmi egyelőre csak álom.

S, hogy mit tehetünk? Nem, most nem arra akarok mindenkit ösztönözni, hogy vállalkozzon, hiszen mindenki nem lehet vállalkozó. Viszont ahhoz, hogy változtassunk, vannak más eszközök is. Sokan az állásukat féltik, ezért rá se mernek kérdezni, hogy ha a munka jellegéből úgy adódik, nem lehetne-e részben távmunkában vagy kötetlen munkaidőben végezni azt.
Ha vissza akarunk menni a munkahelyre, akkor nem lehetne-e 4 vagy 6 órában dolgozni.

Sok helyen fel sem merül, hogy valaki részmunkaidőben vagy távmunkában dolgozzon a cégnél, ezért nincs kifejezetten ilyen állásra kínálat, de kérdezni nem kerül semmibe. Vegyél elő észérveket! Mi történik, ha ugyanazt a munkát rövidebb idő alatt végzed el? Mi történik, ha otthonról dolgozol és rendszeresen, kár napi szinten referálsz a munkáid állásáról a főnöködnek? Miért gond az, ha nem kávészünetekkel és ebédidővel megy el a munkaidőd 50-60%-a, hanem ehelyett azt csinálod, amit szeretnél, a fennmaradó időben pedig rendesen dolgozol?

Sőt! Ha nagyon ügyes vagy alkalmazhatod Tim Ferris módszerét a 4 órás munkahét c. könyvből, ahol azt írja le, hogyan lehet a főnöködet rávenni arra, hogy távmunkában dolgozhass. A projekt valahol ott kezdődik, hogy elmész szabadságra, de közben néhány napig távmunkában végzed a teendőidet és ezzel bebizonyítod, sokkal hatékonyabb vagy otthonról 🙂

Persze lehet, hogy a szakmád nem végezhető távmunkában, de vajon ha kötetlen munkaidőben vagy 4-6 órában dolgoznál, akkor mennyire tudnál hatékony lenni? Mennyit számít a munka hatékonysága szempontjából az, ha tudod, hogy véges az időd és azt, akkor csinálhatod, amit szeretnél? Tapasztalatból tudom, hogy ha 1-2 órát koncentráltan dolgozom, anélkül, hogy a kollégáim közben beszélgetnének, kérdezgetnének, e-mailekre válaszolgatnék, telefonokat felkapkodnék közben, akkor sokkal többet tudok végezni, mint ha úgy veszem, hogy az egész nap a rendelkezésemre áll, „hej ráérünk arra még…” 🙂

Ha nincsenek lehetőségek, nem árt, ha tudunk teremteni magunknak – nagyjából ennyiben foglalnám össze a mai post üzenetét.