Mostanában annyi lelkes levelet kapok olyanoktól, akiknek van valami szuper ötlete és nagyon szeretnék megvalósítani, csak éppen maguk sem tudják valóban jó-e. A kérdés általában az, hogy vajon szerintem is olyan jó-e az ő ötletük és életképes lesz-e ez a piacon. Az ötletelőknek két csoportja létezik, a „Szerelmesek” és az „Örök ötletelők”, mindkét variációból van kiút 🙂
A „Szerelmeseknek” mondhatok én bármit, észérveket, tapasztalatokat, számokat, ők bele vannak szeretve az ötletbe és nem valódi érveket akarnak hallani, csak megerősítést arról, hogy tényleg zseniális az elképzelésük. Gyakran nem is a teljes üzleti ötlet iránt lelkesednek, hanem annak egy részlete vonzza őket: „Végre azt csinálhatnám, amit igazán szeretek”, „A nemszeretem munkákat majd kiadom másnak”
Az érveik között általában olyanok szerepelnek, hogy „Ilyen még nincs a piacon”, „Ez egy egészen egyedi ötlet”, „Még senki nem csinált ilyet” és „Óriási dobás lesz, imádni fogják”
Ha érzed magadon, hogy téged is elkap az újabb ötleteddel kapcsolatban, dugd a fejed pár percre hidegvíz alá, aztán kezdj el buzgón piackutatni. Ne csak azt nézd meg, mit szólnának hozzá, hanem, hogy van-e a dologra valós igény és hogy valóban képes leszel-e azt A-tól Z-ig megvalósítani. Ha másokat is bevonsz, kik lesznek azok? Ha egyedül csinálod, biztosan képes leszel rá?
Egy teljesen új terméknél mindig felmerül az is, vajon hogyan fogod elmagyarázni ezt a potenciális vásárlóknak? Ha túl sok energiába és időbe telik elmondani nekik, miért van szükségük a találmányodra, vagy ha nem elégítesz ki a termékeddel valós igényt és keresletet, akkor meglehetősen költséges dolog ilyen vállalkozásba belefogni.
A másik csoport az „Örök ötletelők” csoportja, akik egész életükben egyik hatalmas ötlettől mennek a másikig. Mindig kigondolnak valamit, de csak kutyafuttában, hiszen mire megmelegedne az egyik vállalkozás gondolata, már készül is a következőé. Ők azok, akiktől háromoldalas listákat kapok ötletekről, már mindegyiket próbálták egy kicsit, ezért szkeptikusak és bármelyikre mondom azt, hogy szerintem azon a vonalon érdemes lenne piackutatni, rögtön el tudják mondani, hogy azt már próbálták és miért nem jó.
A legérdekesebb, amikor a két tulajdonság egyesül és valaki folyton más ötletébe nagyon szerelmes. Van egy ilyen barátom, kamaszkorunk óta ismerjük egymást, azóta az egyik szuper lehetőségtől a másikig rohan. Gyakorlatilag minden területtel foglalkozott már, amire azt mondják „ebből jól meg lehet élni” és „aki itt dolgozik az mind gazdag és sikeres”. Hát ennyit érnek az ilyen általánosítások 🙂
De akkor most hogy is van ez? Ne szeressem az ötletet, amit kitaláltam? És nem jó, ha sok ötletem van? Szó sincs róla!
Nagyon jó, ha van sok ötleted (hiszen mennyi embert ismerek, akinek egy sincs, aki minden ötletet a takaró alá söpör valamilyen ellenérvvel) és nagyon jó ha szereted, amit csinálsz (sőt: KÖTELEZŐ SZERETNI, AMIT CSINÁLSZ!)
De mindeközben látnod kell a fától az erdőt:
- fel kell mérned objektíven a terepet, meg kell nézned a piacot, ahol vállalkozni akarsz és ha az az eredmény, hogy nem érdemes vállalkozni, akkor tudnod kell elengedni a rossz ötletet
- tudnod kell könnyek nélkül megválnod az ötlettől akkor is, ha belekezdtél, de mégse sikerült (interneten ez könnyebb, hiszen nem igényel olyan sok befektetést egy új vállalkozás indítása)
- és a legfontosabb talán, ami miatt ez az egész post megszületett: kell, hogy legyenek céljaid! Egy életforma, amit élni szeretnél, egy pontosan definiált dolog, amihez hozzá szeretnél jutni. nem lehetnek bizonytalan, körvonalazatlan elképzeléseid, amik csak időszakosan léteznek. Az nem cél, hogy „most kicsit megpróbálom, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle” és az sem cél, hogy „jó lenne 3-400 ezer Forintot keresni havonta”.
Tudatosnak kell lenned a céljaid tekintetében, ha sikerre akarod vinni az elképzeléseidet. Ha van egy nagyobb célod és azon belül le tudsz írni magadnak kisebb célokat is, akkor még közepes ötlettel is nagy sikereket érhetsz el. De hiába találtál ki valami zseniálisat, ha nincs motivációd a megvalósításra.
Az „utca embere” azt gondolja, a sikeres vállalkozás egy különlegesen jó ötlettel kezdődik. A valóságban azonban jól körvonalazott célokkal kezdődik, az ötletek pedig csak eszközök a kezedben annak elérésére.
7 Comments
Zoli
2009. május 16. szombatSzia Móni!
Itt vagyunk, jelen.
Csodálom azon kismamákat, akik tényleg még a gyerekekkel való foglalkozás és a munka után is elég kitartóak és szeretnének valamit elérni.
A 101 Sikerakadémiát én is ismerem, talán néhány név neked is ismerős lesz:
Egri Kati, Kovács Gábor, Bódis Krisztián, Nagy Norbi, Almási Gergely.
Érdekes módon a befektetésektől eljutottam a sportfogadásig, azon belül is főleg a Betting Exchange-ig, fogadótőzsdéig.
Főként valószínűségszámítási, matematikai alapokon nézem ezt, és mint a tőzsdén, fundamentális és technikai elemzéseket alkalmazok.
Ha a nevemre kattintasz, meg tudod nézni a weblapomat.
Sok sikert, minden jót, jó tanulást kívánok neked és mindenkinek és persze a végén magamnak is ))
Üdv:
Zoli
Zsolti
2009. május 15. péntekVagyok! 🙂 És nem is egyedül, láttam már Csaba és Zoli aláírással is hozzászólást. A cél ugyanaz, csak másképp van megfogalmazva. Nem gyerek mellett akarok plusz pénzt, azt szeretném, hogy amikor jelenlegi munkahelyemet „elveszítem”, az legyen eddigi életem legboldogabb napja. A befektetések, pénzügyi blogok felől érkeztem (Fa Kinga), rengeteget tanultam online vállalkozás terén ezekből a blogokból. Régóta érdekel, hogy lehet megélni a hobbimból, az internetezésből, csak eddig nem körvonalazódott semmi. Hiába, itt is hat a vonzás törvénye :-). Alig pár napja olvasok ilyen blogokat, máris kezd körvonalazódni a kép. Végzettségemet tekintve rendszerinformatikus és webtervező vagyok, sajnos egyik téren sem rendelkezem nagy tapasztalattal, csak elhivatottsággal és tanulási vággyal.
Móni
2008. szeptember 26. péntekLányok! Fiúk! (- ha vagytok!)
Köszönöm, hogy olyan sokan átugrottatok megnézni mit csináltam eddig. Tudjátok (főleg lányok) ha az embernek gyerekei vannak és munkája, akkor fokozottan igaz az Ági gondolatmenete. Fejben tervezni, próbálni hatékonyan felhasználni az időt.
Én nem vagyok még olyan rutinos. Sok alap kérdésem van. De csinálom, és kérdezek nálam tapasztaltabbakat, h megértsem és alkalmazni tudjam. Nem rohanok (ez egyáltalán nem igaz. 🙂 Igenis türelmetlen vagyok, bár megpróbálom megbeszélni magammal, h ne rohanjak. Én nem pacsirta vagyok, hanem bagoly. Éjjel tudok foglalkozni a dolgaimmal, amikor már túl vagyunk a fürdetésen, vacsorán, esti mesén. Élvezem, h alkothatok, h írhatok, interjúzhatok a munka-interjúkon túl.
Amikor pár éve a Magyar Robihoz jártam a 101 Sikerakadémiára, volt a Robinak egy fantasztikus képi beszéde. Ha nem tudod a hegyet arrébb vinni, ne keseredj el, talicskánként told arrébb!
Szerintem heti, havi és negyedéves célok az elején bőven elegendőek. Bár az is igaz, hogy a V mítoszt fontos olvasni és rászánni két-három napot vagy még többet, h a struktúrákat is megtervezzük. De talicskánként is lehet végrehajtani az álmainkat!
Én legalábbis ebben hiszek és ezt tudom megvalósítani.
Esetleg, ha van vlmelyikőtöknek oldala, én is szívesen megnézném mire jutottatok! ?
Csináljátok! Itt vagyunk egymásnak! Ki ha mi nem? Mikor, ha nem most?
Jókedvet holnapra!
Móni
Nagy Eszter
2008. szeptember 25. csütörtökSzívemből beszélsz Ági!
Igaz, egyelelőre csak kisebb célokat sikerült így véghezvigyek, de messzemenően működik a dolog. Tapasztalatból mondom, hogy ha szemed előtt lebeg a cél, szinte maguktól jönnek az ötletek és a heletőségek a megvalósításra.
Nagyobb céloknál több kitartásra van szükség.
Vida Ági
2008. szeptember 24. szerdaMariann, itt kezdődik a hatékonyság kérdése. Nekem is nehéz volt anno összeegyeztetni a két pici gyereket és a vállalkozósdit, hiszen az embernek van egy csomó kötelessége. Most se ülök naphosszat a gép előtt, habár úgy tűnhet 🙂 Meg kell tanulni kreatívan és hatékonyan kihasználni azokat a lyukakat, amiket a család enged. Én pl. reggel vagyok a leghatékonyabb, így amikor még az elején voltam, volt időszak, hogy hajnal 5-kor felkeltem, hogy reggel fél8-8-ig, amíg még ők alszanak, tudjak dolgozni.
Tananyagokat gyakran főzés és házimunka közben hallgatok és mindenhova viszem a noteszt, mert néha a játszótéren ugranak be a legjobb ötletek 🙂 Szóval azt hiszem, hogy az embernek kevés ideje van a konkrét munkára, akkor fontos, hogy az agya azért még járjon máskor is, írja az ötleteit, kérdéseit, teendőit, tervezzen fejben, és amikor végre le tud ülni, akkor nagyon hatékonyan dolgozzon.
Móni, igen láttam a blogodat és nagyon jól alakul!
Móni
2008. szeptember 23. keddMesszemenőkig egyetértek! Nemrégen tértem vissza ugyanis ismét a piackutatáshoz (3x), más szempontokra is figyelek, olyanokra, amik a nagy hév miatt elsikkadtak az elején. Menet közben rájöttem, hogy a készülő weboldalt nem tudom egyedül csinálni. Ezért a honlap szerkezetét megrajzoltam, de a technikai kivitelezést másra bíztam.
Céljaimat összeszedtem, kezdem próbálgatni azt is, hogy a kisebb célokat is megfogalmazzam. Bár még mindig nem azt az utat követtem, amit tanultam, de most már látom, hogy a következő öteletemnél azt fogom. 🙂 Bár az is igaz, hogy menet közben jöttem rá, csak akkor tudok továbblépni, ha az elméleti tudást megkísérlem megvalósítani. Ugyanis gyakorlat közben derül ki, mi az, amit megértettem, és mi az, amiről halvány dunsztom sincs.
Egyenlőre az eszköz formálásának csínyját-bínyját tanulom és a hangnemet próbálgatom.
Hogy mire jutottam eddig? nézzétek meg egyenlőre a http://www.mamijolalszik.blog.hu -n.
Ti hol tartotok?
Lászlóné Plichta Mariann
2008. szeptember 23. keddSzia Ági!
Isteni amit írtál, egyetértek veled, és tényleg klassz amikor a nagy célok mellett vannak kis célok, és tényleg jó érzés amikor a kicsi is teljesül, de lenne egy kérdésem.
Mit tegyen az ember ha céljai vannak, ötletei is és még szerelmes is belé, csak az a fránya időbeosztás nem működik? / Naptáram is van/
Nagyon szerettem volna a tanfolyamon alkotni egy észbontóan nekem tetsző dolgot, mert már működik, hát de jó lenne akkor gyorsítani…
De az internetes vállalkozás baromi nehéz, sokat kell a gép előtt ülni, hogy tanulj, kutass, látogasd a többieket. Ez annyi időt elvon, hogy nem tudom teljesíteni, 3 család mellett nem egyszerű.
Ilyenkor mit tegyen az ember!
„Lassan járj tovább érsz!”
De megvár az internet?
Lné P. Mariann