Négy kisgyerek mellett egy anyának elég sok mindenre kell odafigyelni, és sokszor nem jut idő valamire.
Kitaláltam, hogy egy lapra felírjuk a „feladatokat” mint pl. ha hazajössz az óvodából iskolából akkor a táskát, kabátot stb. helyére tesszük, fogmosás, (hogy véletlenül se maradjon el), saját szobában vigyázni a rendre …. Apró feladatok, de ha 4 kisgyerek van, akkor nehéz mindig mindent ellenőrizni, és egy anya csak pakol, takarít, és ha még vállalkozást is vezet, akkor sokszor kicsúszik az időből.
Ezért a feladatokat felírtuk közösen egy papírra, amit kitettünk a hűtőre, és mindenki ha elvégezte az aznapi feladatait kapott egy-egy piros pontot, amiket majd be lehetett váltani valamire.
Ettől a naptól kezdve nem nagyon kellett őket ellenőrizni, hogy mindent megcsináltak e, mert ők jöttek szólni, hogy írjam be a piros pontot. Örültek a rendszernek, és amikor abbahagytuk egy idő után követelték, hogy vezessük be újra.

Kislányom 3 éves. Nálunk a mese a megoldások kulcsa. Ha nem akar enni, nem akar öltözni stb elkezdek mondani egy mesét (szólhat Róla, vagy egy másik szófogadó kislányról, vagy bármiről), s akkor máris engedelmes bárányka lesz.
A könyveket is nagyon szereti. Mikor már egyedül járt, s nem ült meg a bevásárló kocsiban, nem szerettem Vele vásárolni menni, mert mindig rohangált a polcok között. (Illetve csak kétszer fordult ez elő, mert inkább nem vittük magunkkal ilyenkor) Egyszer aztán megnézegettük a könyveket is a boltban. S azóta vihetjük magunkkal. Először megvesszük amit kell, aztán megyünk könyveket nézegetni. (vagy apa/anya vásárol, a másik pedig nézegeti vele a könyveket)

Fiam 3 éves, többnyire együttműködő, ha elmagyarázzuk, miért szeretnénk, hogy adott dolgot megtegyen, viszont vannak olyan napjai, amikor minden NEM, lényeg, hogy ellentmondjon. Fogmosással volt huzavona, el is olvastuk a fognyűvő manócskák történetét, ami nem győzte meg arról, hogy fogat kellene mosni…viszont amikor határozottan, éles hangon közölte, hogy ő nem mos fogat, azt találtam válaszolni, hogy ne is mosson, hadd költözzenek be a manók és különben is, itt várnak már az ajtó előtt és ők is azt kántálják, hogy „Balázs ne moss fogat, ne moss fogat, engedj be minket, hadd lakjunk a szádban!” Nagyon meglepődött és elkezdett kiabálni a manókkal, hogy de ő igenis megmossa a fogát és már futott is…később elgondolkodtam, nem volt e ez ijesztő számára. Meglepetésemre másnap kérte, hogy jöjjenek a manók, hadd küldje el őket megint. Azóta szinte minden kérdésben, ha dacol, megkérdezi tőlem, hogy mit mondanak erre a manók? Válaszolom neki, hogy „ne is tegye meg (öltözködés, fürdés, pakolás, evés stb), hadd legyen … a következménye”. Gyorsan elkezd kiabálni a manókkal, hogy de igenis megteszi és legnagyobb elégedettséggel áll neki. Este pedig, amikor kiderül, hogy a manók nem tudták belevinni őt semmiféle „rosszalkodásba” és elkullogtak haza, megkér, hogy jöjjenek vissza és maradjanak éjszakára 🙂

Lassan érő típusú gyerek, mindenhez idő kell nála, de utána zökkenőmentes együttműködés.
Óvodai beszoktatás egy hetes nehézséggel indult, de utána könnyedén járt, de csak délig, nem volt hajlandó bentalvásról még beszélni sem.
Ettől függetlenül igyekeztem neki mesélni arról, milyen jó, ha valaki bentalvós ovis, igértem neki fűt-fát, nem volt foganatja.
Van egy kedvenc kabalája, amit mindenhova hurcol magával, oviba nem, mert oda csak alvótársak mehetnek be a csoportszobába.
Egyik nap azt mondtam neki, hogy a kis orrszarvúja azt mondta nekem délelőtt, hogy ő már nagyon kíváncsi arra, hogy hol van a Levi napközben és úgy szeretné megnézni az ovit, óvónénit, de mondtam neki, hogy sajnos Ő nem mehet, mert oda csak alvótársként lehet bemenni.
A válasz: „Anya, holnaptól bent alszok és az orrszarvút is magammal viszem”.

Áprilisban kezdte meg a bentalvást, 7 hónapos küzdelem után, az Ő döntése volt, Ő mondta ki, és azóta ( 3 hete ) roppant büszke magára és az orrszarvújára, aki mehet oviba.

Nálunk Thomas, kakaós keksz és a röfi a nyerő 😉
Általában a nap kényes pontja déli alvás. Ha nem akar aludni, akkor jön a ” anya, nézni Thomas” vagy „Enni kakaós keksz”. Ezek szoktak lenni az időhúzásos dolgok. Ekkor jön a kompromisszumos ajánlatom. Hogy, ha alszol egy nagyot, utána nézhetsz Thomast, kapsz kakaós kekszet vagy elmegyünk röfit nézni. A röfi szinte mindig győz. Imádja a sarki háznál az állatokat nézni.
Ja, 2,5 éves lesz a fiam, s mindig megpróbálom elmagyarázni neki, hogy mi miért van, s ajánlatot tenni neki, hogy kedve legyen megtenni azt is , amit nem szeretne.
Olyan ajánlatot nem tudtam neki tenni, amiért hagyta volna a szemcseppet belecseppenteni a szemébe. Sajnos ott erőszak kellett….. Tudom ezt marketingben nem ajánlatos alkalmazni 😉
De remélem a többi miatt azért bekerülök a kalapba ..;)

Két lányom van egyik elmúlt 1 éves és a nagyobbik már 4 éves.
nagyobbik lányomat Lindát játszótérből haza ugy szoktam meggyőzni,hogy hamar hazaérjünk és ne huza-vona legyen hogy nincs kedvem menni anya én már fáradt vagyok,hogy azt mondom neki ki ér haza hamarabb ki az ügyesebb ki lesz a győztes?Ez használ nála és ilyenkor még futni is képes:)
Alvásnál hogy azért időben ágyban legyünk azt alkalmazom,hogy füzetben piros pontot gyűjt,majd 5 piros pont után 1 matrica és 3 matrica után lehet valami kis meglepetés.lányom szereti,imádja beírni magának a piros pontot no és izgatottan várja hogy milyen matricát kap meg mi lesz a meglepi.

2,5 éves kisfiam bölcsődébe menet nagy élvezettel kereste meg az éppen fellelhető pocsolyákat.Hogy elvonjam a figyelmét erről a fantasztikus lehetőségről, felhívtam a figyelmét arra, hogy én sajnos nem tudok vigyázni magamra, mert rövidlátó vagyok, így nem látom a lábam előtti gödröket, buckákat, ezért segítségre szorulok. A kisfiam ezután felelősségteljesen kézen fogott minden reggel és vezetett úgy, hogy kikerüljem az akadályokat „Anya majd én vigyázok rád” megnyugtató szavakkal.Így Ő sem lépett bele a pocsolyába ,természetesen.

Mivel nagyon gyorsan bújtak ki a fogacskái és ugyanilyen gyorsan szuvasodtak is, nagyon korán megismerkedett a fogorvossal. Az egyik oka a korai fogbetegségnek a rendszeres cumisüveg használat volt. Amikor az első végleges foga kibújt, megbeszéltük, hogy a gyönyörű egészséges fogát úgy óvhatjuk meg a romlástól, ha a cumisüveget tovább nem használja. A Kisfiam a következő naptól önként lemondott erről a rossz szokásáról, és soha többé nem kérte.

Nálunk a lefekvés a nehéz ügy, mert az alvásnál ugye sokkal érdekesebb dolgok is vannak, ezt minden kétéves tudja. Kivéve akkor, amikor másnap úszás van, mert akkor elég annyit mondani, hogy „most alszunk egyet, és amikor felébredsz, akkor megyünk az usziba, és még a Thomasos karúszót is felveheted”. Ilyenkor az én gyerkőcöm villámsebesen indul az ágyába, és elmarad az alvás előtti minimum fél órás alibizés is.

3 gyermekem van, mivel kezdjem 🙂

1. Legkisebbnél a kompromisszum legtöbbbször működik, ma pl a bölcsibe akarta vinni az új izgő-mozgó hörcsögét, én meg féltem, hogy el fog tűnni, tönkremegy stb. Jó, hozhatod, de aztán hazajön velem a hörcsi a táskámban. Elfogadta, de amikor sor került volna a búcsúra, kezdte volna a hisztit érte.
Jó, akkor megmutathatod Ildikó néninek, és utána elviszem. -kevés
Mutasd meg a gyerekeknek is, és ha jövök érted délután, újra elhozom és Te hozod haza. -ez elegendő volt már 🙂

2. A legnagyobbnál (7 éves) a részletes magyarázat és a dönteni hagyás szokott beválni, például reggelente nem igyekszik öltözni, mert még játszik stb. A szigor és a fenyegetés nem vált be, ehelyett elmondtam egyik reggel, hogy milyen feladatokat várok el tőle (öltözés, hol a ruha, táska ellenőrzés), valamint hogy 7.10-kor indulunk, addigra legyen készen ezekkel, ha nem, abban az állapotban viszem suliba, ahogy éppen van 🙂 Ha még csak bugyiban van, akkor úgy… Az esti fekvésre ugyanez igaz. Így megtanulja beosztani az idejét, miközben ő dönt, mikor mit csinál.

3. A középső (6 éves) nehéz eset, nála egyedül az jön be, ha átölelem, akármilyen mérges is vagyok rá. Ez részemről nehéz, de rá nem hatnak észérvek, sem kompromisszum, se az önállósodás lehetősége. Bármiért is hisztizik (újabb játékot akaroooook), lecsillapodni csak akkor tud, ha érzi, így is szeretjük 🙂 És csak így tudja elfogadni, ha valamit nem lehet.

Üzleti nyelvre fordítsa le, aki tudja!

Kicsit elgondolkoztam ezen a témán marketing szempontból is. Szerintem a meggyőzésnél sokkal jobb taktika, hogy az „ügyfél”-ben fogalmazódjon meg az igény, hogy szüksége van szolgáltatásodra/termékedre, és már csak lehetővé kell tenned a számára. Pl.: – Anya, hadd kapcsoljam én be a mosógépet!
– Anya, segíthetek gyúrni a tésztát? (kenyérsütéskor felváltva gyúrják a tésztát nagy lelkesen) – Anya, hozhatom én a szatyrot? (persze általában nem bírják el, csak pár lépésre, de ha könnyű, szinte repülnek vele hazáig örömükben) stb. Erre már csak azt kell mondani az „ügyfélnek”, hogy: na jó!
Ha el tudod érni a valódi ügyfeleidnél is, hogy megfogalmazódjon bennük az igény a terméked iránt, nyert ügyed van, már csak megfelelően ki kell elégíteni az igényüket. Ezzel mindkét fél nyert: neked könnyebb dolgod van, az ügyfél pedig elégedett, mert azt kapta, amire éppen szüksége volt: megoldottad egy problémáját.

Nálunk egy 5 éves fiú és egy 7 éves lány okoz néha fejtörést 🙂
Mivel egészséges életmódra próbálom őket nevelni, kezdetektől mértékkel ehetnek édességet, tehát ez nálunk olyan jutalomféle – de persze nem kaphatják akármikor! Akkor szoktam bevetni, hogy választhatnak egy dolgot a mikulás/nyuszicsomag maradékából, amikor nemízlik ebéd vagy vacsora van: így lelkesen fogyasztják el a „szörnyű” spenótot, kelbimbót és tökfőzeléket 🙂

Régebben, amikor még délutánonként aludtak, és persze nem volt kedvük időben lefeküdni, cselre volt szükség, hogy hamar elaludjanak, különben 5-7-ig kidőltek, utána pedig este nem akartak aludni. Szóval az volt a taktika, hogy csak délutáni alvás után lehet mesét nézni – bejött.

Mióta egyre nagyobbak, bevezettük, hogy csak akkor fújunk lufit, ha kisöpörtek a szobájukban, különben piszkos lesz a lufi: hip-hop tisztaság lesz!!!

Ha pedig a kicsi nem hagyja délután a nagyot tanulni, akkor először megkérem, hogy rajzoljon nekem valami szépet, ha nincs kedve, akkor elővesszük az ovis foglalkoztató füzeteit, amik hasonlítanak a tesó könyveire, és abban old meg egy-egy feladatot, és persze, ha ügyes volt, kaphat ár NAPOCSKÁT jutalomként a piros „napocska rajzoló tollammal”.

Jutalmazásként másik bevált módszerem a matricaosztás: vettem több ív fiús és lányom matricát, és ha valamiért nagyon ügyesek voltak aznap, akkor kaphatnak egyet a gyűjtőalbumukba.

Viszont vigyázni kell ezekkel az apró trükkökkel, mert ha túl gyakran vetjük be őket, elvesztik a varázsukat!

Na, most abba kell hagynom, mert hirtelen annyi jutott eszembe, hogy oldalakat tudnék írni :)))

Az én fiam még csak 10 hónapos, azt hinnénk, hogy nincsenek ilyen trükkök….
Pedig elég, ha csak leülünk enni 🙂 Szeret enni, de ahogy múlik a farkaséhség, győz a játék utáni vágy….de, ha kisautón érkezik a falat, vagy táncol az itatóspohár, rögtön finomabb minden! Játék is, evés is…
A másik a tornára való motiváció….az amúgy kényelmesen elnézegető fiam képes átkúszni a szobán (amit én szeretnék amúgy elérni), ha a kedvenc porszívója zörög ott. Így lehet összekötni a takarítást és a gyerek tornáját 🙂 🙂

Én általában két utat szoktam megpróbálni: Az egyik, hogy választási lehetőséget adok gyermekemnek. Pl.: a piros sapkát vegyük fel vagy a zőldet? Mondjuk erre még miondig mondhat nemet, de nagy valószínűséggel tetszeni fog neki, hogy ő dönthet. A másik út pedig a játék! Játszva minden könnyen megy! Két olyan „játékötletet” idéznék a blogomról, amik igazából arra jók, hogy a „nemakarom” dolgokat megtegye gyerekünk. Az egyik a pakolós játék: Ha este nagyon nem akaródzik a fiúknak segíteni a játékok elpakolásában, akkor szoktuk ezt a játékot játszani. Megnézem, milyen játékok vannak szanaszét a szobában és e szerint felrajzolom papírfecnikre a különböző játéktípusokat (pl.: kisautók, építőkockák stb.) Mindenki húz magának egy papírt és azokat kell elpakolnia, ami a rajzon van. A végén együtt körülnézünk, hogy nem maradt-e elől valami játék még. Az a győztes (illetve győztesek) aki mindent el tudott pakolni a saját játéktípusából.
A másik pedig öltözésnél segíthet: Egyik reggel 2,5 éves kisfiamnak nagyon nem akaródzott felöltözni, pedig sietnünk kellett. El akartam kezdeni öltöztetni, de a szája sírásra görbült, és hevesen tiltakozni kezdett. Gondolom mindannyian tapasztaltátok már, hogy egy rángatózó, kapálódzó gyereket felöltöztetni kb. olyan, mintha egy polipra próbálnál egy csini ruhát rábiggyeszteni. Ezért inkább gyorsan előkaptam a szekrényből 3-3 rövidujjú trikót, hosszú ujjú trikót és nadrágot, és megnyitottam a ruhaboltot. Vegyük komolyan az eladó szerepét és akkor biztosan elfeledkezik az előbbi tiltakozásáról a gyermek: Köszönjünk neki, magázzuk, kínáljuk portékánkat! Ha választott, javasoljuk neki, hogy próbálja fel, nehogy túl nagy, vagy kicsi legyen, vezessük a tükörhöz, hogy megnézze magát, jó kereskedőhöz híven dicsérjük, hogy milyen jól áll neki, milyen nagyfiús benne… Végül fizettessük ki vele az árut és köszönjük meg a vásárlást. Lehet, hogy így leírva túl időigényesnek tűnik ahhoz, hogy a reggeli rohanásba bevessük ezt a játékot, de szerintem a rángatózó gyerek öltöztetéséhez is kell legalább ennyi idő, és akkor még a kedvünk is rossz lesz.

Az 1. számú jól bevált stratégia nálunk, ha hatunk a büszkeségére.
Így sikerült megszabadulni 1,5 éves korában a cumitól -mivel ő már nagyfiú, felajánlottuk a cumit egy picibabának, akinek még szüksége van rá. Rettentő büszke volt magára, hogy ő adta a picinek, utána még néhány napig emlegettük és dícsértük, hogy milyen ügyes. Többé nem kereste.

Óvónőként dolgozom, és már az egészen kicsiknél is látom, hogy sokkal több önbizalommal kezdenek neki az egyébként nem könnyű tevékenységeknek, ha meg tudjuk győzni őket arról, hogy ez nem is nehéz .Különösen a fiúknál gyakori, hogy nem akarnak festeni, rajzolni, félnek attól, hogy nem sikerül jól majd a „remekmű” Ha megmutatjuk, hogy az ecsetet fogni milyen gyerekjáték, hogy a festék könnyen fog a papírra és hogy ha netán elfolyik a festék az is érdekes, mert ki tudja milyen különleges alakzat lesz belőle, már nem szoronganak tovább. Nincs mitől félni, minden: az öltözködés, a sütés-főzés stb csak játék. Amíg szorong a kicsi az eredmény miatt nagyobb az esélye, hogy elszúrja és az ismétléshez sem lesz kedve. Az igazi cél az, hogy próbálkozzon örömmel.

A gyerekeknek a legnagyobb jutalom, ha a felnőtt közelében lehet, sétánál foghatja a kezét, mellette ülhet uzsonnánál, dalos játéknál őt választja majd , vagyis a felnőttnek megkülönböztetett figyelme irányul rá . Minden ember vágyik arra, hogy értékesnek tartsák, szeressenek vele lenni, megkülönböztetett figyelmet kapjon attól, aki számára fontos és irányadó személy. A legnagyobb büntetés egy kicsi számára nem az ha sarokba állítják, vagy valamilyen kedvelt tevékenységet megvonnak tőle, hanem az, ha anyuka azt mondja, menj el tőlem, most nem ölelhetsz meg, mert amit csináltál szomorúvá tett.

Ahhoz, hogy a kicsi elhiggye nekünk, hogy amit meg akarunk vele etetni, el akarunk fogadtatni, valóban a legjobb neki, mindenképpen szükséges, hogy mi felnőttek 100%-osan meg legyünk győződve róla, hogy így van. Ha mi biztosak vagyunk benne, az érveink hatásosak lesznek, mert a meggyőződés átsüt a szavainkon. Az eladással is így van, nekünk tudni kell, hogy amit ajánlunk, a másik számára kincs, azért mert…

A gyerekek mindent megcsinálnak amit szeretnénk, ha ők is akarják. Azonnal akarják, ha azt érezhetik, ez az ő ötletük. Pl tele a szőnyeg játékokkal, anya szeretné, ha el lenne pakolva. Anya: de régen játszottunk célba gurítóst a kis labdákkal, kár, hogy most nincs hely hozzá, mert tele a szőnyeg.Pedig most kedvem is lenne hozzá meg egy kis időm még a vacsora készítésig. Gyerek:( jutalom, hogy anya szeretne vele komoly kedvelt játékot játszani) ha elpakolunk lesz hely.

Sziasztok!

Nekem egy eléggé akaratos, de tündéri kicsi kétévesem van.
Egy időben úgy gondolta, hogy Őt aztán NEM KELL tisztába tenni. Bárhogy is próbálkoztam „anya nem” volt a válasz.
Van egy csörgös- sipolós kicsi labdánk fogtam és beraktam a pici pólója alá és elkezdtem nyomogatni.”Nézd milyen hangot ad Kata hasa? Sípol? Csörög? Hol a labda?”…
Amig a lányom elcsodálta a „sipoló hasát” addig én már tisztába is tettem.:-)
Hát ilyen és ehhez hasonló kompromisszumokkal „működünk” mi.

További szép napot:
Judit

A kislányom két és fél éves és nálunk nagyon jól működik az, ha elmagyarázom, hogy miért is jó neki az, ha azt teszi, amit kérek. Pl. ha lefekszel aludni napközben, akkor délután sokkal többet tudunk játszani, mert nem lesz fáradt, de ugyan ez érvényes az ételre, italra is. Egy kis ideig gondolkozik rajta és utána már mehet is a dolog 🙂

Üdv. 🙂
Melinda

Igen, és hogy teljes legyen a nevezés:

Himer Csilla
himer.csilla@chello.hu

Hű, ezt nem tudom kihagyni! (Ha megnézitek a blogom címét, akkor érteni fogjátok, hogy miért… 🙂 )

Legkisebb gyerekem, Julcsi, még nincs öt éves, és meglehetősen határozott egyéniség (már az anyaméhben is az volt!), tehát néha nehéz legyűrni. Példák:

„Nem akarok lefeküdni!” Nem mindig akaródzik akkor elmenni, amikor már tudom, hogy fáradt, tehát ideje, hogy aludjon. Ilyenkor vetem be a cselt, hogy fejből mondok mesét. Akkor már süvít be a szobába, mert tudja, hogy a mese mindig így kezdődik: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány úgy hívták, hogy Julcsi…” Imádja, hogy róla szól, hogy a mesében mindent megtehet, hogy hercegnő lehet, vagy tündér, hogy varázsolni tud, hogy ő a legszebb, a legjobb.

„Ezt nem akarom megenni!” Kitalálós, szembekötős, barkochba – ahogy Bán Annamari mondaná: élvezetes érzékelés – játékkal megoldható. Vagy becsukja a szemét, vagy bekötöm neki, aztán mindig teszek egy-egy falat kaját a szájába, mindig másból, ő meg megpróbálja kitalálni, mit evett. Ha nagyon makacskodik, akkor persze egyet neki, egyet nekem alapon én is beszállok a játékba, de általában már az „alapszakaszban” győz a kíváncsisága, és végülis csak jól lakik.

„Ezt nem veszem fel!” Nálunk ez csak addig volt probléma, amíg minden áron én akartam kiválasztani a ruháit. Ma már ott tartunk, hogy önállóan kiválasztja a rucikat, én csak akkor szólok bele, ha esetleg fürdőruhát akar felvenni a mínusz tíz fokban. Ilyenkor meg viccel tüöm el a dolgot, hogy pl. „Képzeld el, ha ilyen hidegben a hóemberre nem kalapot, meg nagy kabátot (imitáló gombsort) adnánk, hanem fürdőruhát!” A lányom meglehetősen vizuális alkat, úgyhogy ilyenkor gurul a nevetéstől, hogy milyen hülyén néz ki egy ilyen hóember. Aztán az oviban meg persze lerajzolja a fürdőruhás hóembert, az óvónéni meg teljesen lefárad… 🙂

„De én most a tesóval akarok játszani!” (Természetesen olyankor, amikor az igencsak kamasz nagytesóknak tanulni kéne, vagy éppen vendégeik vannak.) Ilyenkor a következőkkel lehet elcsábítani:
1. Gyere megyünk kirándulni a kishegyre/a patakhoz kavicsot dobálni! (a Mátra alján, rögtön a hegyek alatt lakom egy kis faluban.)
2. Gyere, segíts nekem vacsorát/sütit csinálni! (Nagyon szeret velem főzni, mert az olyan nagylányos.)
3. Gyere, kimegyünk a kertbe fára mászni! (Slágerjáték No.1)
4. Gyere, kimegyünk, megszámoljuk a pocsolyákat! (Slágerjáték No.2)
5. Gyere, rajzolunk a járdára, sőt ugróiskolázhatunk is! (Slágerjáték No.3)
Ebből mindig elő lehet halászni egy olyat, ami érdekli.

Üdv:

🙂 Csilla 🙂

Mindenkinek a tudom ajálani Benyamin Spock könyvét ami a másálapotról a gyereknevelésig, miden benne van. Én csak hejeseltem a megállapításokat és tanácsokat. Mindig a valós dolgokra készítettem fel a fiaimat és a jutalmakat mindig érzelmi alapokra helyeztem. Amit igértem azt meg is tartottam, de ha ez nem sikerült akkor az ő észjárásával megmagyaráztam miért történt másképpen.

Tipikus jelenség a kicsiknél, hogy esténként nem akkor akarnak fürdeni menni, mikor mi kérjük. (aztán pedig nem akarnak kiszállni a kádból)
Kitaláltam, hogy esténként van egy titkos verseny, amin minden gyerek részt vesz: „Ki fürdik meg előbb” címszóval. Attól kezdve hangos sportközvetítést tartottam fürdés közben, ki hol tart éppen, ki vezet, és ki kit előz meg a képzeletbeli versenyen. Működött.

Másik, nagyon aranyos történet unokaöcsémmel.
Két éves volt, amikor már kettőig tudott számolni és mindenből kettőt kért. Testvéremnél volt egy darab csoki, mire ő követelni kezdte:
„Tettőt, tettőt”. Erre anyukája kettétörte a csokoládét. Tökéletesen megfelelt így is, megkapta amit akart: a kettő csokoládét. 🙂

Sajnos óvódás lányom nem szeretett különösebben zöldséget enni, így az egészségesebb étrend érdekében a szüleim által korábban rám alkalmazott trükköt vetettem be. Sokat fütyörésztem elötte, és „elárultam” a titkot, hogy a sok nyers répától tudok ilyen jól fütyülni. Azóta ö is rágcsálja arépát nyersen, söt uzsonnára is kell vinnünk belöle az oviba. Ráadásul tényleg egyre jobban fütyül… 🙂

Sikerült Meggyőznöm

Egy gyerek esetében nagyon nagy szükség van a humorra-mesére. Ahogy azt Ági is írta, más aspektusból, egy izgalmasabb megvilágításból kell néznünk a dolgokra. Ez sokszor nem könnyű, amikor pl.

1. a gyerek esőcseppeket kezd nézni a tócsában a zuhogó esőben:
nézdd milyen aranyos hangyák mennek ott, gyere segítsünk az egyiket elszállítani egy sarokkal odébb, nehogy beszoruljon egy cseppbe.

2. nem akarok oviba menni( amikor nagyon nem, toporzékolós, szívszaggatós nem megyek)
na, ne, ezt nem is hiszem el, pedig képzeld el az Ida néni épp tegnap hívott, hogy ő még ilyen aranyos gyerekkel nem találkozott, s pont mára tartogat neked egy meglepetést-oh, milyen kár, akkor lehet, hogy másnak kell odaadnia…pedig nagyon érdekes valami. Így már könyebb volt menni. Ekkor a bónajándéktartalékaimból elővettem valami bizgentyűt, s amig öltözött Ida néninek átadtam, hogy adja neki.

3. Nem hajlandó inni. Semmit. Kiszárad. Kórház. Infúzió.
jajjj, még így pár év távlatából is rossz visszaemlékezni, amikor az istennek nem akart semmit inni. Ekkor kitaláltam, hogy VarázsItatót veszek, amit elneveztem varázsitatónak, amiből a gyógyító gumimaci ital kerül belé, csillógós, villogós volt, s motiváltabb lett az ivásban, de csak egy napig tartott a csoda, még három itatómba került, amiket azóta is nagy szeretettel használunk.

4. Nem adom oda – Avagy a dac.
Nagyon sokszor találkoztam a homokozóban, s otthon is, a gyerekek közötti, mindig a másé kell című fejezettel. S nem mondom, hogy 3évesen vége. Igyekszem úgy kicselezni a kislányomat, hogy valami olyan tulajdonságot mutatok neki amit eddig nem ismert, vagy valami vicceset csinálni. Homokozós dömper-gyűjtöttünk bele ágakat, kavicsokat, így már a miénk izgalmasabb volt, lapát – a miénkkel olyat csináltam, aminek nem lehetett ellenállni – lapát mikrofon, amiben épp őt szólították, stb. Ha pedig minden kötél szakadt, hát képzeletbeli nagyítóval megvizsgáltuk a másikét

5. s természetesen a MESE
Nálunk a legjobban bevált módszer a mese alkalmazása út közben, s hiszti közben is, amiket össze lehet kötni, fel lehet hozni. Ő az én hősnőm, aki kiszabadul a boltból, s ellen tud állni annak a csábító rózsaszín babának, mert vááár minket a boltban a sok zsömle, amiből ötöt össze kell gyűjtenünk, különben jön az az óriás, akiről oviba menet meséltem neki, aki elhagyta a cipőjét-a villamos megállóban hagyott cipőről kezdett mesénk egyik oviba menet.:)

Ilyen és ehhez hasonló technikákat alkalmazok.
Remélem a tanfolyamot pedig én nyerem
Győri Eszter
rothmann@freemail.hu

Nekem kishugom van, de 1-2 trükkre már én is rájöttem:D

A dinnye, vagy bármi porciózható kaja sokkal érdekesebb, ha fogpiszkálóval, vagy a strandos mini műanyag színes villával eheti a gyerek:D

Az innivaló is sokkal finomabb,ha tekergős szívószálból issza:D
A tálalás a lényeg.Ha pincérnek álcázod magad tálaláskor,egybő lekötöd a figyelmét;)