Amikor honlap-indításról beszélünk, a leggyakrabban feltett kérdés az szokott lenni, hogy „hogyan is írhatnék én bármiről, amikor nincs hozzá
A) megfelelő tudásom
B) vannak nálam okosabbak is
C) nem is értek hozzá eléggé”
Sokan még a mai napig arra várnak, hogy majd jön valaki és felkéri őket szakértőnek, vagy oszt nekik néhány diplomát, aminek a birtokában szakértőnek érezhetik magukat. A vállalkozás azonban nem a munkaerőpiac világa, itt nem kell megvárnod a kinevezésedet, hogy végre főnöknek hívhasd magad. De akkor mégis, mitől leszel szakértő egy témában és ki dönti el, hogy szakértő vagy vagy sem?
Önbizalmi kérdés
Kezdőként leginkább az önbizalomhiány az, ami azt susogja a füledbe „Ne kezdj bele az írásba, mit tudsz te erről a témáról? Vannak nálad nagyobb tudású szakértők is…”
Márpedig az önbizalomhiány nem jó tanácsadó.
Igen, mindig vannak nálad nagyobb szakértők, mindig vannak olyanok, akiknek több diplomájuk, nagyobb szakmai tapasztalatuk, több ismerősük és nagyobb szakmai hírnevük van. De ez nem azt jelenti, hogy ne adhatnál olyasvalamit az olvasóidnak, amit csak te tudsz. Egyedi látásmódot. Saját tapasztalatokat. Saját ötleteket.
Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy te csak amolyan „önjelölt” tanácsadó vagy. A huhogást mindig el kell engedni a füled mellett. Tudod mi a különbség a „huhogók” és közted? Hogy te be fogod bizonyítani a szakmai felkészültségedet, a tudásodat és a tanácsaid létjogosultságát – ők viszont valószínűleg még nem tettek le semmit az asztalra!
Ne is kezdj bele, ha nem hiszel abban, hogy képes leszel addig foglalkozni az adott témával, amíg nem szerzel még nagyobb szakmai tudást, az olvasóiddal való kapcsolattartáson keresztül tapasztalatot és a szorgalmas munka révén olyan olvasótábort, akik rajtad keresztül ismerik meg az adott témát és akik számára te vagy a Szakértő (nagybetűvel!!!)
Tapasztalati kérdés
Talán az elején még nem leszel annyira profi, mint azok, akiket most okosabbnak tartasz magadnál. De ez csak a látszat. Ők is voltak kezdők, ezt ne felejtsd el. Én is voltam kezdő. Az első pár hónapban készített írásaim eléggé gyengék szerintem – de ezt csak én tudom 🙂 Mindenkinek formálódik, alakul a stílusa, mint ahogyan gyarapodik a tudása is.
Ha egy téma nagyon érdekel, ha szívesen foglalkoznál vele, de még nem érzed elég kiforrottnak a tudásodat, akkor is bele tudsz vágni, azonban tudomásul kell venned, hogy a tudásodat fejlesztened kell, így fogsz tudni egyre jobb és jobb tartalmat adni az olvasóidnak. Ha szorgalmas vagy, idővel lesznek kérdések, hozzászólások is – az olvasóiddal való kapcsolatból is sokat lehet ám tanulni, finomíthatod a cikkeket, új és új témákat fedezhetsz fel, amikre magadtól nem gondoltál volna.
Marketing kérdés
A szakértővé válásod egy témában marketing kérdés is. Ha egy honlapon csak információk vannak és nincs ott, ki írja az adott oldalt, akkor az olvasók azt gondolhatják, hogy ez egy hagyományos értelemben vett portál, ahol újságírók írnak különféle témákról. Márpedig egészen más egy újságíró által összeállított anyagot olvasni és olyasvalaki cikkét, aki csak azzal az egy témával foglalkozik szüntelen és akinek releváns szakmai tudása, tapasztalata van az adott témában.
Ha azt mondod, hogy szakértő vagy egy területen, azzal pozicionálod magad, kiemeled magad a tömegből és azt mondod: „mutatok egy irányt, akinek tetszik, kövesse” Nyilván ez felelősséget is jelent az olvasóiddal szemben, nem írhatsz le nekik akármit.
És ha azért aggódsz, vajon sok egyforma tanácsadóból, szakértőből ki lesz az, aki pont a te információidra lesz vevő, akkor hadd nyugtassalak meg: ha az oldaladon egészen egyszerűen és őszintén önmagadat adod, akkor nincs miért félned. Belőled csak egy van. Másolhatatlan és egyedi vagy, mint ahogyan a saját gondolataid, gondolkodásmódod és tapasztalataid is. Mások is elolvashatják ugyanazt a könyvet, mint te, mégis másként értelmezhetik.
Mások is elvégezhetik ugyanazt a tanfolyamot, mégis egészen más ötleteket valósítanak meg belőle.
Mert te Te vagy. Egyszeri, megismételhetetlen, lemásolhatatlan. Tehát nincs mitől félned.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló. (Kosztolányi Dezső)
16 Comments
Judit
2011. január 07. péntekKedves Ági!
Köszönöm én is a biztató szavakat. Most pont erre volt szükségem!:-)
Szalkai Titi
2009. április 27. hétfőÉn is köszönöm a biztatást!
Sokszor küzdök olyan gondolatokkal, hogy van-e jogom másoknak mindenféle tanácsokat osztogatni… Még úgy is, hogy régóta foglalkozok a témával… És tudatában vagyok a spártai neveltetés tudatalatti visszafogó hatásának is…
Aztán jön egy ilyen írás, mint ez, és rádöbbenek, hogy tutira vannak olyanok, akiknek az én látásmódomra van szükségük. 🙂
Nágel Zsuzsi
2009. április 27. hétfőEzen blogbejegyzés óta el is készült 2 tanácsadó cikkem; köszönet a löketért 🙂
Moni
2009. április 27. hétfőCsajok!
Amondó vagyok: Kalandra fel! Ha nem csináltok semmit, csak ültök egy sarokban gubbasztva, akkor ugyan nem történik veletek semmi baj, de az élet is elrohan felettetek.
Én most készülök megduplázni a kudarcaim számát. Mert a kudarcokon keresztül vezet az út a sikerhez.
Guruság ide, szakértőség oda, én úgy gondolom legyünk elsősorban boldogok, és örömből csináljuk a dolgunkat. A többi meg úgyis ránkragad menet közben. 🙂
Kinga
2009. április 26. vasárnapÉn sajnos az online vállalkozásban a halogatók táborához tartozom, tudom hogy a szakmámat ismerem, biztos vagyok benne, ha valakivel leülök legalább 1-2 azonnal hasznosítható tanácsot tudok adni, de természetesen azt is tudom, hogy folyamatosan nyitottnak kell lennem és tanulnom, képeznem kell magam.
Ennek ellenére attól a szándéktól, hogy legyen egy blogom, lapom eltelt több, mint egy év, a megvalósítás kezdetéig. Mert nem szerettem volna egy lap lenni a sok közül, hanem egy saját csak rám jellemző stílusút akartam, természetesen ezt a stílust, nem találtam meg addig, amíg Ági tanfolyamának segítségével nem kezdtem el a megvalósítást, abban a pillanatban, hogy írni kezdtem nem okozott, már ez sem gondot.
Így én is csak azt tudom mondani:
Hajrá megvalósítók!
Andi
2009. április 25. szombatKöszönöm, Ági, valami kis plusz motiváció után néztem, amolyan fáradtság-űzőre, erőt adóra, s rögtön rá is leltem:)
Gulyás Melinda
2009. április 25. szombatSziasztok!
2007 óta foglalkozom esküvőszervezéssel, Ági javaslatára 2 hete elindítottam blogjaimat, ezekben 2 naponta osztom meg tanácsaimat, ötleteimet az olvasóimmal. Úgy gondolom, hogy az írásaim valóban segítséget adnak az esküvő előtt álló pároknak, sőt a napokban megérkezett az első visszajelzés is! Beérkezett az első segítség kérő email is, amit én elismerésként könyveltem el magamban. Hiszen ha valaki a segítségemet kéri, akkor úgy gondolom, hogy az elfogadja azt, hogy értek az adott témához, azaz a szakértője vagyok! Köszönöm Ági a hasznos írásaidat, mert engem folyamatosan ösztönöznek!
horváth kriszta
2009. április 25. szombatSzia Ági!
Tök jó amiket írsz. Most kezd velem is történni valami ilyesmi. Mióta olvaslak téged és a többi társadat azóta jelentősen nőtt az önértékrlésem és egy fél évvel ezelőtt kapott ajánlatot végiggondoltam és rájöttel itt a lehetőség , hogy megváltoztassam az életem. Ha nem vagytok, TE ÁGI és Ida meg Moni akkor még mindíg csak sajnálnám magam!
KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!
További sok sikert! Kriszta
Balogh Anett
2009. április 25. szombatTetszett ez az írás. Kezdőket csak arra biztatok, merjétek vállalni a kezdőkkel járó nehézségeket, csetléseket-botlásokat. Nagyon jó együtt nőni, felnőni egy csapat előtt, mert ha kezdő vagy,akkor nézd annak előnyös oldalát. A hiba emberivé tesz. És van aki szívesebben fordul egy olyan Szakértőhöz, akinek még valóban elsődleges a vevőkkel való kommunikáció, még nincsenek VIP hatalmas ügyfelei, ezáltal a kicsikkel is van ideje foglalkozni és akár személyes kommunikációt fenntartani.
Van aki szívesebben fordul egy nem túl magas emelvényről letekintő tanácsadóhoz, szakértőhöz….és ha sokan vannak, akkor már csak jól kell csinálni és te is ügyfeleid 15%-ával szépen naggyá nőttök.
$Norbii$
2009. április 24. péntekKomoly téma ez – főleg mostanság, amikor elég sok támadás ér minket, szakértőket. Véleményem szerint egy szakértő attól kezdve szakértő, amikor egy bizonyos közösség vagy szakmai csoport hallgat és számít a tudására.
Nágel Zsuzsi
2009. április 24. péntekGondolatolvasó vagy, ma mosogatás közben -mikor is a legjobb gondolataim születnek 😛 -éppen ezen járt az agyam. Hogy ugyan nem vagyok papíron semmilyen szakértő, de annyi mindenről tudok (tudnék) olyat írni, ami másokat érdekelhet, hasznos lehet, van hozzá kedvem, netes felületem, már csak behatárolt idő kéne rá több (=jobban kéne beosztanom az időmet).
Irenke Feher
2009. április 24. péntekKedves Agi ! Koszonom a bisztatast nagyon jo es elek a lehetoseggel.!
Katica
2009. április 24. péntekSzia Ági!
Teljesen egyetértek veled, s biztatok mindenkit, hogy vágjon bele! Nekem volt a legnagyobb a meglepődésem, amikor a honlapomról jött érdeklődés, vagy amikor feliratkoztak a blogértesítőmre számomra ismeretlen emberek. Ennél jobb visszajelzés nem is kell. S jobb a tökéletlent csinálni, mint a tökéletest halogatni!
Katica
Vidi Rita
2009. április 24. péntekNemrég én is előszedtem első szakmai írásaimat, és a hajam égnek állt tőle 🙂
Sosem voltam informatikus, soha nem is leszek, mégis, vírusvédelem témában sikerült egy más, egy új szemléletmódot kialakítanom, és akik engem követnek, értik a lényeget. Nyilván vannak nálam jobb szakemberek, ugyanakkor a látásmódjuk nem megfelelő 🙂
Néha a szakértőséghez kimondottan kellhet a laikusi én, hogy mindig az olvasóink szintjén tudjunk gondolkodni. Inkább ez a művészet és ez a nehezebb, nem pedig bebiflázni a szakszövegeket 🙂
Úgyhogy csak előre lányok!
Kovács Magdolna
2009. április 24. péntekIgen Ági, egyet értek. Ha valamilyen téma lelkesít, el lehet kezdeni írni/beszélni róla, és közben figyelni a visszajelzésekre, kérdésekre.
Aztán egyszer csak tényleg szakértőnek fogadnak el.
Hogy valóban hasznos-e, amit mondok, úgyis a közönség dönti el.
Chi*** Csapó Ida
2009. április 24. péntekGyönyörű ez az idézet – így hétvégére abszolút szívet melengető! Köszi, Ági 🙂
Messzemenően egyet értek Ági írásával… nekem is vannak olyan korábbi dolgaim, amikhez elő kell vennem a merszet, hogy visszahallgassam őket. Viszont az a lényeg, hogy TUDOM sokat fejlődtem közben – ezt pontosan érzi aZember lánya :-).
Azok mind elhúznak a nagy halogatók mellett, akik a tettek emberei, és inkább kevesebb maximalizmussal, de jó megvalósítók!
És szerintem erről egyszerűen döntést kell hozni, hogy inkább csináljuk, hibázunk, mint hogy nem. Persze az önbizalmunkat is combosíthatjuk közben – elő lehet venni korábbi sikereket, meg konzultálni, beszélgetni olyan emberekkel, akik támogatnak bennünket, és ha kritikájuk van az is konstruktív, és jó javaslatokként, előrevívó ötletekként élhetjük meg.
Hajrá mindenkinek! 🙂
Ida*** szereTETtel 😉