Ma reggel főzés közben (mert mit csinálna egy dolgozó anya vasárnap reggel :)) eszembe jutott, mi az, amit nagyon hiányolok a honlapokból manapság: a fűszert. Vannak olyan oldalak, amiket megnézek és máris átüt az egyedi hangvétel, a hangulat, függetlenül attól, hogy egy ember személyéhez kötődik vagy több szerző műve, míg vannak olyanok, amiken csak az izzadtságszagot és az igyekezetet (vagy még rosszabb, ha azt sem) érzem. Tegnap, amikor Tonk Emil a Marketingtorta Konferencián arról beszélt, hogy mennyire fontos a személyes, közvetlen kapcsolat az embereknek, hogy egy sima sablon weboldal, egy webshop önmagában nem ér semmit, fel nem érhet a személyes találka varázsával, elgondolkodtam azon, hogy a weben mennyi eszközünk van megvalósítani ezt a személyességet, a közvetlen kapcsolatot és milyen kevés oldal szerzője-tulajdonosa él vele mégis. Sok oldalból hiányzik a só, a személyes hangvétel, az a fűszer, amitől jobb lesz az egész. Mondhatnék erre eszközöket, de hozzá kell tennem, hogy magukban a tippek, a megoldások, az eszközök mit sem érnek, ha az egész nem áll össze egységes egésszé.
- Egy oldal, amiben nincs kismillió menüpont, és semmi olyan személytelen, "portálra emlékeztető" megoldás, amit csak azért teszünk ki, mert a nagy hírportálokon is úgy van. Minél távolabb áll az oldalad kinézete, szövegezése, megoldásai a "portálostól", annál jobb.
- Ha a weboldal szövegezése, hangvétele közvetlen (ezt magázódva is meg lehet oldani) és a célcsoport megszólítva érzi magát (nyilván ehhez pontosan tudni kell, kik tartoznak a célcsoportodba és kik nem)
- Ha tudom, ki a szerző, kivel állok kapcsolatban, tehát minimum egy fotót és egy rövid (!) bemutatkozást látok róla az oldalon, de ha videók is vannak, még jobb.
- Ha fel tudom venni vele a kapcsolatot, megtalálom az elérhetőségeit, vagy minimum egy kapcsolatfelvételi űrlapot, van módom feltenni a kérdéseimet neki.
- Ha visszajelzést kapok tőle az oldalon, ha párbeszéd alakulhat ki az olvasók és a szerző(k) között, pl. a blogban, vagy a fórumon.
10 Comments
Szilvia
2008. november 25. keddHát van még min javítani, de a vezérfonalat már elkaptam..
Gabella,
Való igaz, hogy egyetlen aláírásból még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de az egyszerű, szöveggel azonos, és főleg olvasható aláírás sokkal pozítívabb megítélés alá esik a grafológiában, mint pl.: egy túldíszített olvashatalan „vonalkombináció”… 😉
Chi*** Csapó Ida
2008. november 18. keddSzerintem az elköszönésünk, az elbúcsúzásunk a megszólításon, a tegeződés/magázódás megválasztásán túl szintén egy fontos, egyedi fűszer lehet.
Bőségben áldott hetetek legyen továbbra is!
😉
Ida ***
ps: ja, meg a nick name-ünk, a nevünk kombinálása szintén, hm? 🙂
Chi*** Csapó Ida
2008. november 18. keddGabella,
az is aláírás – a nevedet leírod = ez az aláírás. Aztán, hogy ez összhangban van-e a szöveges, folyóírásoddal vagy nem, no, ez ami már a grafológus dolga. 🙂
ida ***
Gabella
2008. november 17. hétfőÉs az elmond valamit, hogy nekem nincs kimondott aláírásom, csak leírom a nevem, ahogy bármilyen szöveget is…
Chi*** Csapó Ida
2008. november 17. hétfőIgen, fontos a középút – igazad van, Jutka… Én általában olyasmit mondok el magamról, ami a saját tapasztalatom, ÉS kapcsolódik az érdeklődők, a célcsoportomba tartozók témájához, az ő kérdésfelvetéseikhez. Így az is látszik, érződik, hogy én is ugyanazt az utat járom v. jártam – v. fogom járni 🙂
Sosem felejtem el, milyen elementáris hatással volt rám egy Gordon-tréningen a pszichológus csoportvezető saját példája! Hihetetlenül hiteles volt, amikor illusztrációnak a kamasz fiával folytatott párbeszédet hozta fel, és nagyon emberi is. Mint szakértő és mint ember is nagyon nagyot nőtt a szemembe.
Aláírás. Grafológusként (is) hadd mondjam el, egy aláírást önmagában nem lehet elemezni – kizárólag a szokásos írásmóddal együtt „ítélhető” meg, vonható belőle le bármilyen következtetés.
Legyen bőségben áldott 😉 hetetek!
Ida ***
Jutka
2008. november 17. hétfőCsak arra kell vigyázni hogy a tulfűszerezett ételt sem szereti mindenki, tehát meg kell találni a középutat.
Piros
2008. november 16. vasárnapTudom, hogy nekem van még mit fejlődnöm e téren, de az engem is nagyon tud bosszantani, hogyha egy honlapon hosszas keresgélés után sem találok semmilyen elérhetőséget! Ez valóban bizalmatlanságot szül. Nem tudom, hogy mennyire lehet egy ilyen oldalt komolyan venni.
Láttam a múltkor egy honlapot, ahol a főoldal alján a szerző aláírása volt beszkennelve. Számomra ez ugyanolyan jelzésértékű volt, mint hogyha egy bemutatkozó oldalt tett volna ki – bár ez lehet, hogy csak a grafológiában jártasak számára jelent bármit is. Én még nem érzem azt, hogy bevállalnék egy fényképes bemutatkozást, egyelőre ez túl bizalmas dolog számomra. Esetleg pár hónap múlva…
A blog és a fórum jó ötlet, de visszafelé is elsülhet a dolog. Előfordult, hogy egész jónak tűnt számomra egy oldal, egészen addig, amig meg nem láttam, hogy a fórumban az utolsó bejegyzés egy évvel korábbi volt.
Átmeneti megoldásnak azt találtam ki, hogy a hírleveleimben beszélek inkább magamról, a tapasztalataimról.
Némethné Ilona
2008. november 16. vasárnapSziasztok! Én a fiam miatt irtkoztam fel ide:) és kiváncsi lennék a vélemyényetekre jól sikerült-e az oldala?
Röviden mesélek egy kicsit: lányom az allergiából jött renbe már sok gyógyszert kipróbált és végre abbahagyhatta. A fiam édesapjának a 10-15 éve tartó magasvérnyomása ált be normálisra csupán 2 hét alatt. Én magam pedig 13 kg-ot adtam le különösebb diéta nélkül, kíméletesen, nagyon érdekes ez a termékcsalád, sokan nem hiszik el ezért nem könnyű, pedig működik, Én sem hittem amig nem próbáltam, de meggyőzött hamar.
A véleményeket kérlek írjátok meg az oldalon megadott e-mail címre ezzel segíthettek. Köszönöm.
Üdv: Ilona
Nagy Eszter
2008. november 16. vasárnapHát igen, jó lenne sokszor kívülállóként nézeni magam. 🙂
Gabella
2008. november 16. vasárnapAzt hiszem, ezügyben jó úton járok!!!!!!! 😀