Egy kifogás: „De én vidéki vagyok”

Bernadettel értek egyet!

Budapest-központú az ország, ez egyértelmű. De csak azért, mert ott több rendezvény van, több ügyfél, vásárló érkezik onnan, semmi pénzért nem élnék ott.

Azért azt hozzátenném, hogy egy pest megyei települést vagy „vidéki” nagyvárost nem lehet összehasonlítani egy békési kisközséggel! Betti ezért nekem nagyon jó példakép, mert én egy másik békési községben élek.

Az internet sok dologban segít! Lehet webáruházat nyitni, lehet külföldi cégekkel kapcsolatot építeni az otthoni fotelból, és ez mind nagyon jó! Viszont valódi üzletet nyitni szinte lehetetlen! Nincs annyi lehetőség tanulni, fejlődni.

Ágival is még csak 1x találkoztam élőben, mert arra jártunk épp feléjük, pedig már vagy 6 éve internetről „ismerjük” egymást… 🙂

Ja! Nekem nagyobb hátrány az, hogy nem tudok vezetni és nem beszélek angolul, mint az, hogy Bp.-től 250 km-re élek!

Én is éltem Budapesten is,de nem tetszett a napi 3 óra utazás a munkahelyem és a lakásom között.Emlékszem,mire hazaértem 4 átszállás árán,teljesen kimerült voltam.Nem is akartam Pesten gyereket nevelni.Immár 11 éve egy kisvárosban élünk,itt minden elérhető távolságban van.
Igaz,nincs színház se sportcsarnok,de ezen kívül mindenre van lehetőség.
De abban biztos vagyok,hogy nem településtől függ,hogy vállalkozó szellemű vagy-e vagy sem.Nagyon számít pl.ki milyen családban nőtt fel.
Nekem is van olyan ismerősöm,aki csak azért nem jár el futni,mert mit szólnak a faluban az emberek…
Szerintem nem szabadna ezzel ennyit foglalkozni.
Az emberek gondolkodását kell kicsit átformálni…szerintem.
És tényleg,szinte minden megtalálható a neten.

Üdv:Auguszta

Kedves Ági!

A téma felvetésed nem alaptalan. Én is vidéki vagyok, mindössze egy éve élek Pest megyében. Bevallom én sem foglalkoztam ennyire az internettel eddig, hisz nem volt olyan közösség, aki bele vitt volna, a net adta lehetőségekbe. A távolság már nem lehet kifogás, mikor itt a webkonferencia, msn, skype. Én úgy vélem, hogy a kezdetekre kell oda figyelni, felhívni a figyelmet. Ehhez viszont valóban szükséges a személyes kontaktus, akár közvetítőkön keresztül. Vidéken kevesebben üldögélnek a gép mellett, ha jó az idő és kertészkedni lehet. De!!!! Amikor munkáról van szó és kedvet tudsz csinálni, ahhoz, hogy átszervezze a napi teendőit és megértik, hogy milyen előnyökkel jár az otthoni munka, biztosan jobban elterjed vidéken is az otthoni munka vállalás.

Az én egyik vállalkozásom, a http://www.titkoshazak.hu épp vidékhez kötődik. Nagyon érdekes tapasztalataim voltak ezzel kapcsolatban, míg jártam naponta a vidéket. Az egész országban keresztbe-kasul, mindenüvé eljutottam, a legeldugottabb ártéri falvaktól a menőbb nagyocsak városokig. Érdekes tapasztalás volt, hogy a keleti országrészben ezermilliószor nyitottabbak, lendületesebbek, vállalkozóbbak, mozgékonyabbak az emberek, mint a nyugatiban, noha a sztereotípiában fordítva él a dolog.
Az is érdekes volt, hogy a guba a gubához elv mennyivel jobban érvényesül vidéken! Ott aki kispénzű, egyszerűen képtelen elhinni, hogy VAN más választás, hogy az ő háza is jó, hogy alkalmas, meg aztán fél belevágni, megvalósítani… de akinek kicsit több, s jobb van, az bizony meg meri fogni a dolgok végét! Viszont nagy ám rájuk az irigység! Na ez olyan nagyon magyar dolog. Bárki megteheti, hogy kinyisson egy ilyen vállalkozást, alig kell hozzá tőke, vidéki háza, nagymama örökségiből sokaknak van, ám mégsem a vállalkozás, a nagy hozam, hanem a kevés de biztosnak tűnő házeladás mellett döntenek. (Ugyebár vállalkozni kockázatos és macerás, sírni-ríni meg könnyű dolog, ifigynek lenni arra, aki meg merte csinálni, meg méginkább könnyű!)
Én vidéki nagyvárosban / Budapesten élek. (átköltözőben vagyunk) A nagyváros sokkal élhetőbb, de a biznisz az Budapest még mindig. Mi is inkább választjuk az utazást mint az élhetetlen fővárost, de urbánus lelkekként a városi kényelem mellett döntöttünk.

Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Három gyerekes anyukaként csak az olyan tanfolyamokra tudok eljutni, ami elejétől a végéig a neten zajlik, különben kakukk…

Éppen két hete, hogy befejeztem egy OKJ-s tanfolyamot, egy kb. 35 km-re lévő kisvárosban. Az órák szombat délutánonként voltak, ezért lehetett megoldani, hogy eljussak, mert így a férjem mindig tudott vigyázni a gyerekekre. Ellenben az egész hétvégém egy ámokfutás lett miatta. Minden tiszteletem a családomnak, hogy ezt velem együtt végigcsinálta.

Mert ez a probléma másik fele: ha anyu akar tanulni, nemcsak az a hátulütője a dolognak, hogy el kell menni a kis faluból, ahol lakunk, pénzbe, és nem kevés időbe kerül az utazás, hanem az is, hogy az egész családnak részt kell benne vennie olyan szinten, hogy anyu elfoglaltságához igazítja az időbeosztását.

Ha neten keresztül lehet tanulni, akkor szerencsésebb a helyzet, mert ott már nem másik négy-öt embernek kell átszabnia a saját menetrendjét miattam, hanem „csak” nekem kell jól beosztanom az időmet.

Azonban mielőtt nagyon sajnáltatni kezdeném magam, ki kell mondani, hogy it is érvényes a nagy igazság: valamit valamiért. Akárcsak a hozzászólok zöme, én is abból a megfontolásból költöztem anno falura, mert ott szebb, csendesebb, nyugodtabb, egészségesebb a környék, a gyereknevelés szempontjából – szerintem legalább is – ideálisabb. Őszintén szólva semmi pénzért nem cserélném el.

De ehhez kellett az internet is, különben nagyon el lennék vágva a külvilágtól.

Üdv:

🙂 Csilla 🙂

Ez így igaz, ahogy az előttem szóló írta. Évekig küszködtem betárcsázós, és mobil internettel, de nem sok eredménnyel. Tavaly november óta kisebb csoda útján végre van ADSL hozzáférésem, és végre azt a munkát is megtaláltam, ahol kiteljesedhetek, amit szívesen csinálok, és még eredménye is van.
Itt falun az internet nagyon nagy kincs. Nem olyan egyértelmű, hogy van! De ha van, akkor hatalmas nagy segítség! Kárpótol a falusi élet hátrányaival szemben. Kevesebb lehetőség a munkában, a gyerekek elhelyezésében. Nekem például nem volt lehetőségem bölcsibe vinnem a fiamat, mert a közeli városban hatalmas volt a túljelentkezés. De az oviba járás is külön logisztikai feladat elé állít bennünket.
Mindezek mellett nem cserélném el ezt az életet, főleg Budapestre nem költöznék. (Éltem ott kétszer fél évet.) Így aztán nem keresem a kifogásokat, hanem a megoldásokban gondolkodom.

Sziasztok! Én Komáromban születtem, onnan jöttem Budapestre érettségi után. Aztán nagyon jó munkáim voltak, itt ragadtam, de sosem váltam Budapest rajongóvá. Olyannyira nem, hogy most, 26 év után azon dolgozom, hogy visszaköltözhessünk kisebb városba. Emberibb, élhetőbb, tisztább életet szeretnék biztosítani a gyerekeimnek, és persze magamnak is.

Biztos sok minden nehezebb egy kisvárosban, de abban bízom, hogy a vállalkozói lét, a kötetlenségével, és az internetes kapcsolat a világgal áthidalja ezeket.

Igaz, 1-2 bp-i viszonteladóm már kesergett, hogy nehezebb lesz áruhoz jutnia, de eddig meg a vidékieknek volt nehezebb…

Szeretnék azok közé tartozni, akik azt igazolhatják majd, hogy van élet a fővároson kívül is!

Kedves Ági!

Azt gondqolom, kifogásnak mindenképp használható a „vidéken élek” – ráadásul nem is mindig teljesen alaptalanul hozza fel mentségéül az ember…
Én is Budapestről költöztem vidékre, és semmiképp nem szeretnék újra ott élni – azonban azt sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű angol nyelvtanfolyamra nem jutok el. Tőlünk a főváros most cirka 60 km, hetente kétszer nem tudok időt szánni az utazásra, hétvégi tanfolyam kevés indul. Jelentkeztem egy ilyenre Pesten, de végül negyedszerre tolták el a kezdést, és feladtam. Sok helyen meghirdetik a tanfolyamokat, de végül nincs elég jelentkező, és nem indul el a hétvégi kurzus.
Azt gondolom, hogy ha az ország északi végéből meg tudtam oldani, hogy Kecskemétre járjak főiskolára („természetesen” munka mellett), akkor nem én vagyok a teljesen béna, hogy nyelvet tanulni nem tudok hol:)
Keresem tovább a megoldást, és azt gondolom, hogy ha az ember el akar érni valamit, van célja, akkor megoldásokat keres, nem kifogásokat kezel.
A nyilvánvaló hátrányokból néha még előnyt is lehet kovácsolni, ezért szerintem nem árt foglalkozni velük, csak nem szabad leragadni az akadályoknál.

Személy szerint én nem szeretek utazgatni olyasmiért, amit interneten is el tudok intézni. Nekem egyáltalán nem egyszerű elintézni a 3 gyerek felügyeletét, ahhoz még túl kicsik, hogy egyedül is ellehetnének.
Szóval jó itt vidéken, nekem nem probléma, ha sok dolog Pesten zajlik, de akkor tudomásul veszem, hogy azok a dolgok nem velem történnek.
Ahol lehet interneten tanfolyamot tartani, akkor miért ne?

A bolt kérdése megint más, réspiacos üzletek nyilván IRL Bpesten tudnak leginkább működni (interneten gyakorlatilag majd’ mindegy).

Más jellegű iskolák (felsőfokú képzés) tekintetében vidéken is vannak nagyon jó intézmények, magam is egy ilyenbe járok 🙂 az életünket itt is nagyban megkönnyíti a net.

Persze megértem, hogy mivel több ember él Budapesten, egyszerűbb, ha mindent itt találnak meg, de azért van élet a fővároson túl is.

Én is egyet értek az előttem olvasottakkal:
Magyarország Budapest központú… Vidéken kevesebb a lehetőség… És ha az ember budapesti képzésre, megbeszélésre utazik, az sokkal körülményesebb.
De…
Én azt választottam, hogy vidéken élem az életemet, és nem bántam meg…
Biztos vagyok benne, ha Budapesten élnék, más életem lenne. Pont azért mert itt vidéken kevesebb a lehetőség, kénytelen voltam/vagyok megteremteni magamnak azt a munkát, amit szeretnék, és amiből megélhetek.
Budapesten egyszerűen dolgoznék valakinek, alkalmazottként.
Itt vidéken kevesebb a lehetőség, de nagyobb a szabadságom…

NAGYON JÓ A TÉMA! (Ági, e tekintetben már írtam Neked e-mail-eket – idővarázs tréning kapcsán, de egyelőre válasz nélkül maradtam..)

Vállalkozni, vállalkozást indítani, tanulni vidékről, kisvárosból, faluról ugyanúgy lehet, mint a fővárosból, ha van az embernek internetkapcsolata és számítógépe.
Viszont!
A személyes (face-to-face) lehetőség sokkal-de-sokkal kevesebb, gondolok itt tanfolyamokra, rendezvényekre, gazdagmami- és vállalkozónők találkozókra…stb. , illetve sokkal több pénzbe kerül (utazási ktg., idő, munkából való kiesés..).

Az internet könnyít és segít abban, hogy e fent említett rendezvényekről értesülj, csak nem jutsz el a helyszínre..
Miért nem? Mert nem a következő városban van, hanem sokkal nagyobb a távolság; nem érsz oda az adott időpontra (pl. távolsági közlekedés nem a legjobb); nem tudod megoldani gyermeked egész napos elhelyezését és ellátását, nincs meg a megfelelő közlekedési eszköz, hogy odautazz.. Soroljam még?
A felsorolásból a legfontosabb az, hogy gyermekkel nem mehetsz ilyen eseményekre.

Itt volt a Marketingtorta, a VHK, az OMA-tanfolyamok sora, aztán itt lesz az idővarázs tréning, a marketing-holiday..stb. Mindegyikről tudok, de egyiknek sem tudok aktív részese lenni.. 🙁
Marad a netalapú webinárium, ha az adott témában megrendezésre kerül.
(Megjegyzés: Nem kerül megrendezésre, hanem fizetős termékként, vagy bónusz-ajándékként kerül majd forgalomba.. VAGY mondjuk egy évvel később bepillantást nyerhetsz a tavalyi rendezvény vázlatos előadásába..)

A legnagyobb baj az, hogy ebben az országban MINDEN, de minden budapest-központú!!!
Megfigyelhető az a tendencia, hogy egy vidéki cégnek bp-en is van bejegyzett székhelye/irodája, mert csak így tud ,,labdába rúgni,, az üzleti életben.
A rendezvények bp-en kerülnek megrendezésre, a minisztériumok a fővárosban vannak…stb.
Hiába szervez az ember akár egy megyeszékhelyre (nemhogy kisvárosba) egy tanfolyamot, kevesebb lesz a jelenlevő, mintha ugyanezt bp-en tartaná. Hogy miért? Mert már a köztudatban is az van, hogy ,,ha nem bp-en van valami, akkor milyen lehet az?!?,, VAGY ,,Ha nem bp-en van, akkor szóra sem érdemes.,, Persze mindig van kivételek!!!!

A bp-központúság beivódása köztudatba – ebben sajnos egyáltalán nem látok változást!

Ti hogyan vélekedtek erről?

Sziasztok!
Vidéken lakom(Pest megye). Az a baj a vidéki emberekkel,hogy nehezen tudnak változtatni a berögzött elképzelésükön. Bababoltot nyitottunk, másfél évig kínlódtunk, de a köztudat mindig a régebben nyitott „jól bevált?” „megszokott” bababoltnál maradt, ami már több 10 éve volt nyitva. Pedig mi olcsóbbak voltunk.
Bezártunk…3 hónap alatt többet adtam el a neten,mint a boltunkban…azóta is a neten dolgozom. 🙂