Nagyon nehéz írnom a tegnapi napról, annyi gondolat kavarog a fejemben a Gazdagnok.hu-val közösen megtartott „Mitől dől a lé?” konferencia kapcsán. Akik ott voltak picivel több, mint 50-en, tudják, mennyi lélekemelő pillanatot élhettünk át együtt. Hatalmas ereje van egy ilyen személyes találkozónak már önmagában is, de itt -úgy éreztem- sokaknak sikerült egészen új szemszögből meglátnia a pénzzel való kapcsolatát és az életcélját.
Az egyik legerősebb gondolat, ami megfogalmazódott – és tulajdonképpen az egész konferenciának ez volt a fő mondanivalója -, hogy vajon mi az életcélod? Ez most elég fellengzősen hangozhat, ezért némi magyarázatra szorul.
Pszichológusként egy ideig nagyon foglalkoztatott a depresszió jelensége, vajon mi az a kapcsoló, amitől valakiben kialakul ez a betegség? A mai napig még azt sem tudja a tudomány igazán megmondani, hogy vajon a depresszióval járó kémiai változások vajon a depresszió következményei-e vagy ezek okozzák a depressziót. Én az előzőben hiszek. Úgy gondolom, hogy egy hosszas folyamat eredménye, hogy kialakulnak azok a kémiai folyamatok, amelyek végül a depresszióhoz vezetnek.
Sok depresszióssal beszélgettem és mindegyiknek hiányzott valami az életéből: az a nagy cél, amiért érdemes élni. Az életfeladat. És itt nem feltétlenül arra kell gondolni, amikor valaki nagy hittérítő, rákkutató, agysebész vagy tűzoltó lesz, életcél lehet az is, hogy segítesz másoknak megtanulni egy idegennyelvet, segítesz megszervezni mások esküvőjét, vagy kisbolti eladóként segítesz az embereknek, hogy gyorsan bevásároljanak és jókedvűek legyenek. Tulajdonképpen mindegy, mit csinálsz, a lényeg, hogy szeresd, amit csinálj és tudd lelkesedéssel, szenvedéllyel, hittel tenni a dolgod.
De hol itt a pénz?
Sokan gondolják úgy, hogy pont az ilyen szenvedélyesen végzett munkákkal nem lehet pénzt keresni. Számtalan emberrel találkoztam, aki egész gyermekkorában, fiatalkorában készült egy szakmára, aztán lemondott róla, mert nem tudott belőle megélni. Vajon feltétlenül szükséges, hogy lemondjuk az álmainkról, ha nagyobb célokat szeretnénk elérni?
Nem. Az életcélod és az anyagi bőség nem zárják ki egymást. 3 dolgot kell megtenned annak érdekében, hogy mindkét terület egymásra találjon:
-
1. Megtalálni azt a célcsoportot, akinek segíteni tudsz
2. Megtalálni a csoportnak azokat az igényeit, amikre megoldást tudsz kínálni
3. Felkínálod nekik a megoldást
Ennyi.
Ennyi?
Én eléggé kötözködős vagyok, amikor ilyen spirituális dolgokról hallok: „Ne mondja nekem meg senki azt, hogy csak ennyit kell tennem, és akkor már jó is lesz, mert ebben nincs semmi konkrétum. Mondják meg, pontosan mit kell tennem és akkor majd megcsinálom.” – nagyjából ez az ellenérvem. Én már csak ilyen gyakorlatias vagyok 🙂
Azonban most már tudom (nem így születtem, hanem sok év alatt megtanultam), hogy ezt a játszmát először neked kell magaddal lejátszanod.
Amikor a Gazdagmami Tanfolyamon a piackutatással foglalkoztunk és próbáltuk felmérni, ki milyen témában fog vállalkozást indítani, mi lesz a célcsoportja, melyek a célcsoportja problémái és azokra milyen megoldást lehet kínálni, meglepődtem, mert azt tapasztaltam, hogy hiába mész végig alaposan, a számokra, statisztikákra figyelve a piackutatás összes fázisán, hiába találod meg az üzleti szempontból tökéletes ötletet, ha az a téma, amit találtál idegen a számodra, nem az életfeladatodat találod meg vele.
Izomból nem megy…
Erőlködve pedig nem tudsz célokat elérni, hiába kezdesz bele, nem lesz igazi pénzed belőle, nem fog menni. Azok az igazi nagy célok, amelyeket úgy tudsz megvalósítani, hogy nem kell lelkierőt venned magadon ahhoz, hogy végezd a dolgod, ahol minden csak úgy jön magától. (És ez nem azt jelenti, hogy ne kéne dolgoznod érte, hanem azt, hogy nem érzed unalmasnak, tehernek azt a munkát, amit el kell végezned.)
Most őszintén: mekkora különbség van aközött, hogy nap, mint nap felkelsz, ugyanazt csinálod, néha vannak jó pillanatok, néha pedig utálod az egészed, de összességében nem érzed, hogy haladnál valahová és aközött, hogy mindennap örömmel végzed a feladataidat, mert tudod mi a célja, hova tartasz?
Ez a téma annyira megfogott, hogy a szerdától már rendelhető Gazdagmami Motivátor Magazinban egy cikksorozatot indítok róla, hogyan találhatod meg az életfeladatodat és miként válthatod pénzre ezt a célt.
Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben. (Harvey MacKay)
18 Comments
fejes beata
2012. július 11. szerdaKedves Ági !
Én nem lettem tul okos ettől az egésztől mert csupa reklám
hol és mit kell csinálni mert én egyáltalán nem érttem ezt az egészet !
Én szeretnék veled együtt müködni de ugy látom hogy csak reklámokt kapo töled és nem tudom mi ebböl a pénz nekem mert csak e-mailek hada jön nekem különbözö levelekel egybe kötve még 2 -ö ilyen és én
letörölek a az összes listámrol ,mert az igazat megvallva
nagyon unalmas az egész csak leveleket küldözgetsz nekem őssze vissza ,de mello meg sehol ,de tényleg már nagyon unom mind ezt !
És ne haragudj de nap mint nap csak ilyenek kapok nem csak töled !
Szia FEJES BEÁTA BETTINA
Vida Agi
2012. július 13. péntekElolvastad az ajándék könyveket, amit a feliratkozáskor kaptál? (kb. 300 oldal csupa online marketing szakmai infó)
Végigolvastad a blogban a szakmai bejegyzéseket?
Ha az a probléma, hogy nem látod át a folyamatot, mit kéne csinálni, akkor javaslom ezt a blogbejegyzést (hírlevélben is küldtem): http://www.gazdagmami.hu/internetes-penzkereses/mennyi-ido
Nagy Eszter
2009. március 16. hétfőCsak létezem… és ezen változatok! 🙂
BenkoG
2009. március 11. szerdaSziasztok.
Éjszaka van, nem tudok aludni és jönnek a gondolatok. Többek közt az, hog yvégre olvassam el azt, amit eddig csak félrettem, most olvasok :-)) Ági, egy közös ismerősünk van: V.Rita, akit szívesen mondok kollégámnak, őrajta keresztül „keveredtem” ide.
Szóval van is igazatok meg nincs is. Informatikai vállalkozó vagyok, aki élvezi, amit tesz, azt hiszem, hogy értek is hozzá és elég régóta csinálom. Megtaláltam benne, amit kerestem, de valahogy – még nem igazán jöttem rá, hogy mi a gond – nem jövök ki a pénzből, amit keresek vele. Ez azonban – és egy építkezés, amiben kőkeményen lehúztak, ez meg egy újrakezdés eredménye lett – oda vezetett az elmúlt pár évben, hogy anyagilag, hogy úgy fogalmazzak, nem állunk a helyzet magaslatán. Az egzisztenciám materiális oldala – mert nagylelkű voltam – ott maradt az exnejemnél (no ki lesz az irgalmas szamaritánus, aki majd megsegít az újban????), de ami fontos: a nagyobbik lányom velem, a kicsivel mindennap beszélünk és sűrűn találkozunk. Szóval, látszólag minden OK: adott egy jó szakma, szeretem, csinálom, nem unom, hajtok, van lelki hátterem – és nincs fényes jövőképem, nincs anyagi kellemesség, csak a nadrágszíjhúzás – elfogynak a lyukak, mostmár igen hamar – és most azon gondolkodom, hogy hol rontottam el, mit tehetek jóvá, de még nagyon, nagyon nehezen látom és az nem vigasz, hogy „jövőre minden jobb lesz” mert a számlákat most kell kifizetnem, a gyereknek most kell megvennem dolgokat… No erre mi a megoldás?
Félreértés ne essék: nem vagyok kétségbeesve (még nem), nyugtatót azért néha bekapok egyet-egyet, vannak álmatlan éjszakáim, de nem sírdogálok, hanem menetelek előre, összeszorítom a fogaim – és keresem az utat, amin nem a teljes összeomlás vár…
Legyen mindenkinek nagyon jó napja.
BenkoG
Moni
2009. március 10. keddCélmeghatározás, pénz és életfeladat – ügyes! Lényegre tapintó ötvözet. 🙂
Amikor én a céljaimat próbálom meghatározni, át szoktam gondolni jónéhány kérdést. Talán segíthet nektek is, vagy jó játék,ha ebből 7 kérdést leírok. Ha nekikezdtek, érdemes akkor, amikor senki sem zavarhat meg legalább 1 órán keresztül. (Azt mégsem lehet elvárni gyerekek mellett, hogy egy-két napot hagyjanak ilyen kérdéseken elmélkedni. :))
1. Miben hiszek?
2. 3 legfontosabb jelenlegi célom?
3. Mit tennék, ha kiderülne, hogy 6 hónapom van hátra az életből?
4. Ha nyernék 1 milliárd forintot mire költeném? Mit csinálnék másként?
5. Mi szeretnék lenni, ha lenne hozzá bátorságom?
6. Melyik az a tevékenység, amit legszívesebben csinálok? Ami kiteljesít, ami elégedettséggel tölt el? Mitől van önbecsülésem?
7. Képzeld el, hogy kapsz egy varászpirulát, segítségével mindent megtehetsz, amelyről eddig álmodni sem mertél. Mit tennél, ha tudnád, hogy nem vallasz kudarcot?
A konkrét célmeghatározásaim kisebb lépésekre bontom, hogy tudjam az irányon tartani a tekintetem. De ez már túlmegy ennek a hozzászólásnak a keretein.
A lényeg, ha már tudom mit szeretnék csinálni, mi a célom, akkor a feladataimat igyekszem örömből és szeretettel végezni.
Csak a saját határidőim ne lennének! 🙂
Heni
2009. március 10. keddÁgi, Te biztosan ismered a Flow c. könyvet Csíkszentmihályi Mihálytól, az is kb. ezt írja, már az én olvasatom szerint. Tedd azt, amit szeretsz csinálni, ill. emeld magasabb szintre, amit csinálsz, és boldog leszel. Visszatérve a wc pucolásra, nem wc-t pucol, hanem tisztává tesz. Egyszer a Duna parton sétálva virágokat ültető munkásokat látva „világosodtam” meg, hogy ők sokkal jobban élvezik a munkájukat (ami az, hogy szép környezetet csinálnak), mint én a jól kereső bankos állásomban.
Vida Ági
2009. március 09. hétfőanyahajó, én úgy gondolom, hogy ha adsz másoknak, akkor azt vissza fogod kapni valamilyen formában. Nem feltétlenül tőlük, lehet, hogy másoktól, de amit adsz, azt visszakapod.
Szerintem az életfeladat nem egyenlő azzal, hogy meg is kell gazdagodnunk belőle, és abban sem hiszek, hogy a siker mércéje a pénzbeli gazdagság lenne. Azt viszont tudom, hogy amit adsz a világnak azt valamilyen formában vissza is fogod kapni: aki pl. a hajléktalanoknak ad, az lehet, hogy nem tőlük kapja vissza, hanem olyan emberektől, akik adományokkal segítik az ő munkáját.
anyahajó
2009. március 09. hétfőAzt még hozzátenném, hogy van számtalan olyan ember, aki egész egyszerűen nem tartozik a fizetőképesek táborába, és nem is áll mögöttük senki, aki fizetőképes. És igen, van, akinek az értük való tevékenykedés az életcélja. Ha pedig így van, akkor nem fog anyagilag meggazdagodni belőle. És akkor ez így van jól, ha ez valódi célja, akkor úgy lesz boldog az ember. Emellett persze teljesen egyetértek, hogy az örömmel végzett munka lehet igazán sikeres. De szerintem fontos látni, hogy nem mindig a pénz a siker mérőeszköze.
Dávid Zsu
2009. március 09. hétfőSziasztok,
Azt hiszem Ági jó helyre keveredtem… hozzátok, mostanában épp ezek a kérdések foglalkoztatnak engem is.
Köszönöm a gondolatokat, és Lackónak főleg azt a praktikus gyakorlatot.
Tegnap este megvilágosodtam és szerintem egy jó ötlet jutott eszembe… vszleg megvalósítom
Üdv mindenkinek!
Szénási Györgyné ANi
2009. március 09. hétfőÁgi, erről annyit, én kb. szűk 4 évtizeden át voltam ilyen-olyan mértékben pánikbeteg és/vagy depressziós. Ez alatt azt kell érteni, hogy többféle nyugtatót, altatót is szedtem hosszú éveken át, amitől csak még inkább romlott az állapotom. Végül is a lényeg, hogy magam húztam ki magam a hajamnál fogva a helyzetből, – igaz, a Biblia segítségével, amiben több helyen is az van, hogy ne félj, én megsegítlek, pl. -.
A módszer mint olyan rendkívül egyszerű volt: TEDD AZT, AMITŐL FÉLSZ (természetesen a józan ész határain belül!), – és napról-napra hoztam ki magam a jó Isten segítségével az egész horrorból.
Véleményem, hogy igenis, a szervezet biokémiai összetétele is (vitamin-, ásványianyag-szint) IS valahol igen nagy a szerepe abban, hogy ez egyáltalán kialakulhat, – de én hozzátenném, kicsi genetika is van benne.
VISZONT a jó hír az, hogy EBBE (SE) NEM KELL BELETÖRŐDN9!! KI LEHET JÖNNI A LEGNAGYOBB MÉLYSÉGEKBŐL IS (nekem az élet más területein is meg kellett járnom a pokolkat, szintén évtizedeken keresztül és önhibámon kívül), – de kint vagyok a nagyja vízből, és azt mondom, amit a Biblia is: MINDEN lehetséges annak, aki hisz!!
Igaz, az nem mindegy, miben hiszünk (és kinek), – de eleinte ez úgy megy, hogy egyszerűen „csak” önmagunkban és a saját ítélőképességünkben kell bízni, – aztán jön fentről és mindenhonnan máshonnan is a segítség, szép lassan, fokozatosan!
Pénzügyekre, pénzügyi gondolkodásra, marketingre, kommunikációra, és az élet számtalan területére ezek ugyanúgy igazak!!
A legjobbakat mindenkinek sok szeretettel: ANi.
Balk László PC 1X1
2009. március 09. hétfőKedves Ági!
Az életcél megtalálása, igen ez nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Valamikor még az egész internet vállalkozói korszakom elején ez első oktató anyagaim között, amiket megvásároltam, volt egy ilyen téma, és ott szerepelt a megoldása is. Nagyon érdekes leírás volt és én ma is vallom, hogy helytálló, még a saját e-bookomban is kitérek rá. Az akkori tanulmányaimban rendre arról olvastam, hogy azok az emberek, akik valamilyen nagyon negatív élmény hatása alá kerülnek, mindannyian arról számolnak be, hogy megváltozott az életük, látják az életük igazi értelmét.
Milyen negatív élmények ezek?
Általában balesetekről számolnak be a legtöbben, amiknek saját maguk voltak az elszenvedői, és szinte kivétel nélkül élet halál közt lebegtek, néhány órát, napot esetleg még hosszabb időt, vagy valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, amibe majdhogynem bele is haltak, majd egyszer csak ripsz ropsz valami rejtélyes dolog miatt hirtelen, felépültek. Ezek az emberek, általában olyan változáson mennek keresztül, amit a környezetük is észre vesz. Olyanok, akik addig mohón falták az életet, egyszeriben megváltoznak, némelyik hívő lesz, néhányan levedlik az addigi agresszív és önpusztító életüket és szinte kezes báránnyá, változnak. Ők mindannyian, abban is megváltoznak, hogy egész másképp álnak az embertársaikhoz. Akkor azt írta az e-könyv szerzője, hogy létre kell hoznunk mesterségesen ezt az állapotot, és ha jól csináljuk, meg fogjuk találni az életcélunkat.
Hogy hogyan lehet ezt megtenni?
Válasszunk egy nyugodt napot, és próbáljuk úgy intézni, hogy néhány órára, kizárjunk minden zavaró tényezőt, csak magunk maradjunk, a gondolatainkkal. Vonuljunk félre és helyezkedjünk el kényelmesen, majd mélyedjünk magunkba. A gondolatainkat, próbáljuk úgy irányítani, hogy elképzeljük ezek az utolsó óráink itt a földön, az most mindegy, mivel aktiváljuk ezt a gondolatot, a lényeg, hogy éljük bele magunkat és éljük át, uralkodjon el rajtunk az érzés, holnap már nem leszünk itt. És kezdjünk szépen sorjában elgondolkodni addigi életünkön, vajon mindent úgy csináltunk, ahogy szerettük volna, ha valóban a halálos ágyunkon feküdnénk most büszkék, lennénk az életünkre. Ha valóban megtörténne, akkor mi az, amit hátra hagyunk, a szeretteinknek. Vajon megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy a fájdalmon túl ne okozzunk nekik csalódást. Mi az, amit másképp tennénk, ha kapnánk még némi haladékot, egy hetet, egy évet vagy akár többet is. Mi az, amit biztosan és azonnal megváltoztatnánk.
És ami a lényeg itt nincs helye mellébeszélésnek, ámításnak, csak az igazság számít, a mi igazságunk, minden más csak blabla, és hamis célok felé vezet. Én tudom, hogy ez nagyon morbidnak tűnik, de azt is tudom, hogy működik, sokáig nem hittem ezt, és nem is végeztem el ezt a gyakorlatot, azonban tavaly szeptemberben végül rá szántam magam, azt hiszem nem volt hiába való. Ma már tudom, hogy hova szeretnék eljutni, tudom mi a célom, és bár sokszor nagyon nehéz a megvalósítás, sokszor még panaszkodom, de a cél ott van előttem, és rendíthetetlen vagyok. Én mindenkinek azt tanácsolom, szánjon rá időt és meg fogja találni az élete értelmét, és meg fog tudni hozni egy helyes döntést, olyan döntést, aminek a környezete örülni fog és segíteni fogja, még akkor is, ha néha nem lesz mindenkinek világos az elérendő cél, de a szívük mélyén ők is tudni fogják, valahogy megérzik, hogy a helyes utat választottad. Ez a lehetőség olyan, hogy neked kell döntened, megléped vagy sem, de ha igen biztos lehetsz benne, hogy egy boldogabb jövő vár. Most kell döntened a piros vagy a kék tabletta. Te melyiket választod.
Üdv
Lacko
Zsófi
2009. március 09. hétfőBátorkodnék egy filmes utalást becsempészni, azt hiszem, ezt a filmet mindketten ismerjük és szeretjük 🙂 A Hivatali Patkányokról van szó.
Még az elején emlegeti a főhős ugyanezt a motivált gondolkodást, hogy még a gimiben tettek fel nekik ilyen „mi lenne az álomkarriered” c. kérdést. A szemüveges informatikus haverja visszavág, hogy aha, persze. Mindenki csinálja azt, amit szeret… De akkor ki fogja feltakarítani a mocskot a nyilvános vécékből?
Jó kérdés. Egy társadalomnak mindig lesznek nemszeretem típusú munkái, olyasféle aljamunkák, éhbérért, amiket a „kifinomult” és „sikerorientált” ember legszívesebben tudomásul se venne. Nem szemforgatás azt várni, hogy majd lesz valaki, aki úgy tudja megcsavarni a pszichéjét, hogy pont ez a munka elégíti ki? Szerintem igenis az…
Arra szerettem volna kilyukadni, hogy szép ez a keresd meg az álmodat-iskola, de bizonyos rétegek számára mindig elérhetetlen luxus marad. Ez persze már társadalomkritika, de el tudsz képzelni egy olyan társadalmat, ahol mindenkit az álmai mozgatnak? Ahogy néztem, a filmben nem ez volt az „eszmei mondanivaló”, de őszintén érdekel a te véleményed 🙂
4tissimo
2009. március 09. hétfőNem tudom, Anikó ezt az idézetet kereste-e, de a témában nekem ez a kedvencem:
„A munka a láthatóvá tett szeretet.
És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.”
(Kahlil Gibran: A próféta)
Pozsgai Nikoletta
2009. március 09. hétfőSzilvi, nagyon egyet értek és örültem, hogy olvastam az idézetet, mert én is nagyon találónak találtam. (még használtam is a honlapomon)…mint Szepes Mária oly sok tanítását az életről és boldogságkeresésről.
Szuper, hogy már megtaláltad az irányt!:)
Pozsgai Nikoletta
2009. március 09. hétfőKedves Ági!
A lényegre tapintottál minden szempontból. Bár én most a „valódi hivatás” témáját emelném ki, mint karrier-tanácsadó és mint az önmegvalósítás segítésére szakosodott coach.
Voltaképpen már a pályaválasztásnak is az lenne a legfőbb feladata, hogy idejében megtalálja minden fiatal azt az irányt, ami őt érdekli, motiválja, hosszú távon energiát és időt tud rá szánni és a megélhetését, majd bőségteremtését illetve ezzel egy időben az önmegvalósítását is elősegítheti. (Az önmegvalósításon itt jóval többet értek mint karrier vagy önérvényesítés!)
A pályamódosításra többször adódik lehetőség az életünk során, de csak akkor lesz belőle pozitív változás, ha merünk változtatni. Azaz merünk a belső indíttatásunk, a szívünk szava alapján, ha kell megváltoztatva a gondolkodásunkat,a hozzáállásunkat és a szokásainkat, akár az egész életünket.
Nekem ennek a folyamatnak a segítése az életcélom és mint önmegvalósítás specialista ebben nyújtok megoldást. Olyannyira, hogy a hagyományos karrier-tanácsadás eszközeit kiegészítettem az életcél megtalálására fókuszált programmal is. Hiszen ez áll a középpontban, ha tudom mit szeretnék legbelülről fakadóan és merek az álmaim nyomába eredni, akkor van esélyem boldog és kiegyensúlyozott, úgymond „sikeres” életet élni.
Ennek a folyamatnak pedig a gyökere és talapzata az önismeret és pozitív önértékelés! Ha ez megvan, akkor van értelme tovább építkezni!
Szilvia
2009. március 09. hétfőSzia Ági!
Nagyon tetszett ez a bejegyzés, nagyon pontosan összefoglaltad a lényeget.
Egyszer olvastam valahol Szepes Máriától egy idézetet: „A hivatásválasztás mindig kulcskeresés önmagunk felszabadításához.” Számomra ebben a mondatban minden benne van. Nagy örömet és szabadság-érzést jelent, ha az ember azzal foglalkozhat, amit igazán szeret. az pedig külön boldogság, ha ezzel másoknak is segíteni tud.
Számomra az irány már megvan, a tegnapi előadáson hallottak alapján rájöttem, hogy csoportot viszont kicsit jobban kellene körvonalaznom, a megoldás „kínálását” pedig most tanulom (többek között tőled :-)).
Anikó
2009. március 09. hétfőSzia!
Nem vagyunk egyformák, ahogy magad is írod saját tapasztalataid. Megtalálni az életfeladatod, életcélod – nem mindenkinek megy egyik napról a másikra. Nekem ez volt a könnyebb. A nehezbb meg az, hogy ne görcsöljek rá, ha valami nem megy ütemterv szerint.
Nem is erről akarok most írni.
Ami eszembe jutott, van valahol egy olyan mondás, aminek az elejére nem is emlékszem pontosan, a második felére azonban határozottan:
A nemszeretem munkán NINCS ÁLDÁS.
És ezt nem feltétlen kell valláshoz, hithez kötni. Egyszerűen csak elfogadni, a világ így működik.
[…] Az első következtetés tehát: a munkád mögött valódi célok kell, hogy legyenek és máris szívesebben végzed. (az életfeladatról és az életcélokról korábban már írtam, akkor nagy vitát váltott ki a téma, ha nem olvastad akkoriban, akkor itt megtalálod azt a cikket) […]