Ááá, nekem ez úgyse menne…

De emellett szívesen leírnám részletesen is a véleményemet, meg a kifogásaimat is, de félek, durva lenne! Mert néha én is bántónak érzem, amit írtok! De itt abba is hagyom, mert ezután tényleg a durva rész következik…

Zsolti.. nem is mondtam, hogy gyere hozzám én arra gondoltam, hogy ide írd le, hogy hogyan építenéd föl a vállalkozásod. Hogy honnan tudom? Mert én is pár éve így álltam hozzá a vállalkozásokhoz, és hiába volt piac képes ötletem, nem én valósítottam meg hanem más…
Egyálltalán nem kell ötleteken agyalnod, ritka az, ha valaki valamilyen új ötletet valósít meg. Másolj le egy müködő vállalkozást utána keresd a „réseket”. Csak gondolj arra, hogy hány ABC van a világban és szinte mindegyik müködő képes, profit termel. Továbbá ne akarj 1 hónap alatt milliárdos lenni, mert ilyen vagy nem létezik vagy nagyon ritka, de az biztos, hogy az aki hirtelen meggazdagodik nemtudja értékelni és kezelni a pénzt.

Sok sikert!

Zsolti tegyük föl, hogy van egy ötleted. Ird le nekünk lépésről lépésre, hogy hogyan valósítanád meg. A cégalapítástól kezdve az eladásig…

Kiváncsian várom/várjuk.:)

Zsolti, a szád tátva maradna, ha elmesélném, mennyire rossz helyre születtem.. Bocs, de ez kifogás.
Ma azt vettem észre magamon, hogy kifogásokat gyártok. Vannak ilyen helyzetek, vagyunk ilyen passzban. De észre kell venni, hogy valóban semmi lehetőségem nincs, vagy pedig gyártottam egy frankó, működő kifogást.

Túl kell lépni ezeket, fel kell vállalni, hogy „igen, ebben még gyúrnom kell kicsit magamat”, mert az üzlet sajnos nem símogatásból áll.

nem igazán a változással, meg a hozzáállással van bajom, csak egyszerűen nincs piacképes ötletem, ennyi.

@Zsolti,

Tudod nem tudok, és nem akarok nagyon magasztos vagy „nemtommmmmilyen” lenni, de ott legbelül mind egyformák, sőt egyek vagyunk. Teljesen mindegy hova születtünk, milyen a színünk, miben hiszünk, kire szavazunk…
Inkább arról van szó, hogy mit tudott megtanítani a gyerekének a szegénypapa, illetve gazdagpapa. Azt is tudom, hogy a gazdagpapa nem mindig, gazdag, és nem is biztos hogy az a gazdagpapa akinek pénze van.N em mindegy értékeset adok a gyerekemnek, vagy ÉRTÉKET. Remélem érted miről beszélek.

Amit nem tanított meg a szegény vagy a gazdagpapa, azt felnőtt fejjel, saját motivációval kell pótolni, hisz sem a szakmád, sem a nyelvtudásod nem otthonról hoztad. Megtanultad!
Miért gondolod, hogy ez másként van egyéb készségeinkkel?!

Az általam sorolt +10%os tippek, lehet külön-külön nem érnek 10%ot, leht némelyik sokkal többet! de ha elindulsz ezen az úton, tudatosan, mondom: TUDATOSAN!

Akkor a sikert 100%osan Garantálom! 😉

FCM

ui.: tényleg ne add fel, SOHA NE ADD FEL! 😉
uui: Ráadás házi feladat, feltéve ha komolyan változni akarsz, és változtatni a sorsodon…

Írd le egy lapra mi az ami a változás mellet szól, egy másikra mi az ami ellene! És gondolkodj melyik éri meg! 😉

Emőke, 4 gyerek mellett is lehet sok mindent. Ha olvasgattad a blogot, korábban készítettem két 3 gyerekes anyukával is riportot, akiknek még igen kicsik a gyerkőceik, mégis vállalkozásba fogtak. Porst Rékával itt, Panyi Zsuzsival pedig itt olvashatsz riportot. Persze sok mindenen múlik, sikerül-e felkelned, de jó mások példájából tanulni, olvasni róla.

Rita, azért aki nem tudta megvenni, az nem biztos, hogy kifogást gyártott, legalább is nem ez a legmegfelelőbb kifejezés erre.
Sajnos vannak olyan emberek, nem kevesen, akik nem engedhetik meg maguknak, és nem feltétlenül őket kell ezért okolni. Nem mindenki születik jó helyre, aztán ezer dolog miatt alakulhat így, nem ragoznám…
Nem csak Lacinak volt fájdalmas az az ütésed 🙁

Laci!
Bocsi a gyomorszájasért! Nem neked szólt az, hanem azoknak, akik a kifogásokat gyártották, hogy miért nem veszik meg…

Mindenképp tedd rendbe a pozícionálásodat, még ma! Döntsd el, hogy megléped, és onnantól kezdve csak úgy gondolkozz, hogy csak a célcsoportodhoz beszélsz. Sokkal egyszerűbb lesz minden, persze az tény, hogy holnaptól nem kezd el ömleni a pénz, viszont így fel tudod venni a kapcsolatot például nyugdíjas klubbokkal, vagy 50 körüliek baráti körével, tudni fogod, hol fórumozz, stb.

A rokkantnyugdíjasok csoportja egy nagyon ingoványos terület, szívem szerinte mindent odaadnék nekik ingyen. De akkor hirtelen mindenki rokkantnyugdíjassá válna… (bocsánat, ismerek pár nálam egészségesebbet, rokkantnyugdíjazva, persze nem kéne általánosítanom, de emberből vagyok én is). Náluk inkább a családot kell megcélozni, de maradj inkább a korosztályi behatárolásnál, a többi majd adja magát.

De minél előbb kezded el, annál jobb! Tovább nem érdemes próbálkozni az általános célzással, ezt te is látod, érzed. Nincs veszíteni valód, ez a lényeg. Csak nyerhetsz. Ha most lépsz. Add ezt magadnak karácsonyra Laci!

FCM!
Szépen hangzik, ismerem is az elméletet, de ehhez is szükség van egy piacképes üzletre. Ha nincs, hiába tűzök ki akárhány %-ot. 0 + 10% az még mindig 0.

Hahaha, nem. Frank Kern volt.

Kitalálom. Jack Canfield volt az. Igaz Gazdagmami?

Nem tudtam még minden hozzászólást elolvasni, de „beindult” az agyam.
A nőkkel kapcsolatos, amit a vállalkozásom során tapasztaltam.
A nők nagyon szeretnek segíteni, de mindig az első : a gyerek, vagy a párjuk, a szüleik, vagy bárki más.Ez természetesen rendben van. – Mondhatnánk.
A Természet is így teremtette a nőt, hogy védje a „tüzet”, a családot. A kisebbet ill. a nagyobb családot is.
Amíg védi ezeket, addigra lehet, hogy belehal. Ez így helyes?
Példaként szoktam elmondani: a repűlőgépen, ha utazunk, mindenki számára van egy maszk, ami kioldódik, ha probléma van. Ül melletted egy gyerek és egy beteg, melyikre teszed baj esetén a maszkot? Rájuk, vagy magadra?
A tapasztalatom szerint a legtöbben – nem olyan régen, még én is – azt mondják: a gyerekre, vagy a betegre.(„anyai ösztön”)
Ma már azt mondom: magamra, mert azután tudok segíteni a mellettem ülőknek.
Ezért nem akadályozhatjuk meg magunkat abban, hogy változzunk és vállalkozzunk.

Sziasztok!

Én azt veszem észre, hogy az önsajnálat nagyon sok embert boldoggá tesz. Persze nehéz, kényelmetlen, rossz, meg minden, de azért inkább egyszerűbb sajnálgatni (és sajnáltatni) magát, mint megmozdulni. Nekem van már egy működő vállalkozásom, saját tapasztalatból írhatom, hogy a siker nem magától jön, nem attól lesz könnyebb az életem, hogy vállalkozónak nevezhetem magam. Vannak tényezők, amiket nem lehet kikerüli, pl. az adott szakmát becsülettel tudni kell, dolgozni kell és alázattal kivárni, amíg „termőre fordul” a munkád gyümölcse. Nekem ez két évet vett igénybe, igaz folyamatosan hasznot hozott, viszont eleinte szinte a haszon 100%-át mindig vissza kellet forgatnom. Aki azt várja, hogy mától vállalkozó vagyok, holnaptól már többszázezret keresek, az eleinte bizony nagyot csalódhat. Nem véletlenül voltak régen is az inasévek, szerintem a „vállalkozósdiban” is meg kell szolgálni ezeket, aminek főleg az a nehéz oldala, hogy eleinte a pénz nem nagy kötegekben érkezik. Persze vannak született üzletemberek, vannak pl. akik családi vállalkozást örökölnek és folytatják, az ő helyzetük könnyebb talán, de idő, tudás, munka és kitartás nélkül nem jön a várt siker. Azonban vannak előnyök, ami miatt még egy viszonylag kiscipőben járó vállalkozás is megéri. Az én anyai lelkemnek nagyon megnyugtató az, hogy a kisfiamat én viszem az óvodába 8 óra körül, már ebéd után mehetek érte; ha esetleg beteg lesz, nem kell felhívnom a főnökömet és laposkúszásban sűrűn bocsánatot kérnem azért, mert a gyermekemet én akarom itthon ápolgatni. Akkor megyünk nyaralni, amikor akarunk, nem amikor rám esik a szabadságolás lehetősége.Őszintén szólva én ezeket is sikereknek értékelem. Úgy szeretném élni az életemet, hogy a gyerekemet lássam felnőni, megélhessem ezt a szép folyamatot, ha már ezt lehetővé teszi egy vállalkozás, akkor ez is nyom az egyik serpenyőben, nem csak a sok-sok millió. Arra később jobban ráérünk gyúrni, amikor majd serdülő gyermekeink ránk sem hederítenek. De jelenleg mi vagyunk számukra a legfontosabbak, megéri ezekben az években lassítani és észrevenni mekkora szerencsének vagyunk részesei.
Mindenkinek boldog délutánt kívánok! Sziasztok!

Sziasztok,

a Rita által említett fókuszáláshoz egy példa: először általános szolgáltatást hirdettem. Tenger pénzt költöttem a hirdetésre, eredmény majdnem nulla. Utána a siker-témára szűkítettem, de az is túl általánosnak bizonyult. Végül a „sikeres vizsga” témát kezdtem el tesztelni, de ez sem jött be. Közben befejeződött a tanév. Most a közben készült blogjaimat építgetem, és készülök a „tanulás támogatása a siker érdekében” megközelítéssel. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

James Lavers, és Schlingloff Sándor mind azt mondják, nem lehet hosszú távra tervezgetni, a folyamat:

ötlet – tesztelés – javítás – tesztelés – döntés: csinálom, vagy másba kezdek

Nem kell beleszerelmesedni az embernek az ötletébe. Ötletekkel tele van a padlás, csak fel kapaszkodni oda, a létra a brainstorming. Ja, és a téma az utcán hever 🙂

Még nem olvastam el, minden hozzászólást.
De ez jutott eszembe, szerintem sokatok már hallotta vagy olvasta:
Mindegy mit gondolsz, igazad lesz.

Teljesen egyetértek veletek!
Mi még csak fél éve kezdtünk el agyalni, próbálkozni a vállalkozásunk beindításán. Még pénzt ugyan nem láttunk belőle, de most már tényleg kezd kirajzolódni, hogy hogyan, merre, mit, és hiszünk benne, hogy meg fogjuk csinálni, és pénzt fog hozni. DE: ehhez igenis, hogy az kell, hogy csináljuk, mindennap foglalkozzunk vele, és higgyünk benne. Ági, már viszonylag régóta olvasom az oldalaid, de csak most szólok hozzá először. Szóval szeretném ezt a bejegyzést megköszönni, mert ez megint csak abban erősített meg, hogy nem szabad feladni. És kifogások? Persze lehet mondani, hogy nincs időm. Nekünk is alig van időnk valamire, tévét már nem is nézünk, mert helyette építjük a kis vállalkozásunkat, és bízunk benne, hogy a ráfordított energia, majd meg fog térülni előbb-utóbb:) És akkor majd több időnk lesz azokra a dolgokra, amiket elhanyagolunk most…

Druszám idézném:
Egyszerűen az emberek nagyobb része nem hajlandó a saját lábára állni. Fogalma sincs, hogyan is kezdjen hozzá. Vannak olyan embertípusok, akiknek meg kell mondani, hogy mit csináljanak,…

Tudomásul kell venni, nem vagyunk egyformák.Van, akinek az alkalmazotti lét az ideális, csak gondolkodni ne kelljen. Van, aki parancsvégrehajtásra született és vannak a vállalkozó vénával rendelkezők,akik hamar fel is ismerik magukban és élnek adottságaikkal.
S vagyunk mi, mamik, akik sokat tanultunk, hogy önmagunkat is jobban megismerve felismerjük, mire vagyunk képesek még,vagy belássuk épp azt, hogy mi az, ami kevésbé vág össze habitusunkkal. No és akkor jön az önképzés!:)

Azt mindenképp figyelembe kell venni, hogy csak azokon lehet segíteni, akik ezt maguk is akarják.

Csak egyetérteni tudok. Nem akarom leírni, milyen körülmények között kezdtem el kb. 15 éve üzletet építeni, – de hogy mégis kis rálátástok legyen: 6 gyerek mellett, ebből 4 pici volt (3 és fél, 2 és fél, másfél, illetve fél évesek), a nagyfiaim is 7 és 10 évesek voltak csak. Sosem tudtam és nem is akartam beletörődni a nincsbe, még az átmeneti nincs-et is csak nehezen vettem tudomásul, ha NAGYON muszáj volt. És én is azt mondom, lépésről-lépésre is le lehet küzdeni a legnagyobb akadályokat is, csak kis kreativitás, kitartás, akarat és néha pici csakazértis-szellem kell hozzá.
Sosem azt mondtam, hogy nem „szabad” feladni! Én azt szoktam mondani: NEM ÉRDEMES! 🙂
A másik dolog: szerintem az önbizalomhiány, – illetve hogy hagyják magukat (vagy egyszerűen csak kényelmesebb??) az asszonyok az otthoni ellenséges vagy manipulatív légkör miatt eltántorítani a nagyon is jó céljaiktól.
Most, 3 és fél éve özvegyen és évek óta hivatalosan munaknélküliként nevelem a közben nagyon felnőtt gyerekeimet (a legkisebb 18 éves múlt, a legnagyobb 32. évében van), és nem azt mondom, hogy időnként nem fáradtam meg, csak azt, hogy ha padlót is fog az ember időnként, akkor is mindig akarni kell felállni és újrakezdeni.
Ahányszor csak szükséges.

Mindenkinek sok szeretettel kívánom mindenből a legeslegjobbakat, elsősorban jó egészséget, egyre kevesebb „ellenszelet” és egyre több „hátszelet”, – külső-belső békességet, sok-sok örömet, szépet-jót és természetesen ANYAGI TÉREN IS ÁTTÖRÉSEKET:

ANi / Győrből.

Minden mondat igaz, amit leírtok. Egyszerűen az emberek nagyobb része nem hajlandó a saját lábára állni. Fogalma sincs, hogyan is kezdjen hozzá. Vannak olyan embertípusok, akiknek meg kell mondani, hogy mit csináljanak, ha nincs aki vezesse őket, elvesztek, és várják a sült galambot, hogy továbbra is jöjjön már valaki, aki majd megmondja mit kell tennie.
Egy saját vállalkozás nem erről szól, és nem is ezeknek az embereknek való! Önbizalomhiányosak, hát persze, hogy nem is sikerül nekik semmi!
Ha már az elején úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy úgysem sikerül, hát nem is fog!
Jó ötlet a cetliégetés, bár sztem sokak fejében még ezzel sem fog létrejönni a teljes agymosás. 🙂
Struccpolitikát folytatnak és ezen nem is hajlandóak változtatni. Nekem sajnos ez a tapasztalatom.

Szerintem akinek világos céljai vannak az életben, komoly szándéka, elhatározása, az állandóan a problémák megoldásán töri a fejét, és nem egyszerre, de lépésről-lépésre le is győzi őket, aki pedig valójában nem is akar igazán változtatni, jobbítani az életén, inkább kifogások mögé bújik. Ezzel az a baj, hogy leállít mindennemű gondolkodást az agyában, és már esélye sincs egyről a kettőre jutni.

Mindenki keres kifogasokat, abban a percben, amig van amibol megelnie. Amikor viszont nincs semmi aproja sem akkor biztos nekifog keresni vagy jobban bizik a vallalkozasaban. Sokan jarnak hasonlo cipoben. Van aki tobbszor is nekifogott vallalkozasanak (vagy le kellet zarnia az elozot), nehany honap vagy ev utan ujrakezdi es tanul az azelotti hibakbol. De vannak olyanok is akik akkor is kifogasokat gyartanak hiszen mar egyszer megmagyaraztak valakinek, vagy beultettek sajat fejukben hogy nem megy.(Ezen segithet az evvegen szilveszterkor tett fogadalmaink vagy a nagytakaritasra szant napunk!) Mindenki gondolyon az anyatermeszetre ugyanazon foldon lehet, hogy tobbszor ultettek el magot, volt amikor gyenge volt a termes, volt amikor megfelelo termes termett es volt amikor minden megadatott a legjobb termesre. Miota a vilag a vilag az embernek problalkoznia kell, hogy meghozza a legjobb termest. Ez akkor van ha dolgozunk is rajta, mint peldaul gondozzuk, letakaritjuk a regi maradekeokat, (komposztot keszitunk). Ez talan a lelkunkben is igy van: ki kell takaritanunk a negativ erzeseket, lassan atalakitani pozitiv gondolkodassa. Ez a legnehezebb, de a ki megprobalja annak menni fog. Lassan de biztosan. Minel tobb onbizalmat gyujtsunk, azzal hogy a kis sikereinket eredmenynek tekintjuk es tanulunk belole. Egyszer de bisztosra beindulunk, legalabb annyira, hogy eltartsuk magunkat s mar az is egy siker (egyeseknek nagyobb siker). Van aki innen szamolya a karier lepcsoit.
Kulonben a gyerekein is ertekelik, ha nem nyafogunk hanem inkabb megprobalunk dolgozni. A kifogasokat nem emlegetjuk, mert egy 12 eves gyerek is itelkezni fog felettunk, de ha megmutatjuk hogy barmi aron is dolgozunk akkor, azt ertekeli akar a 4 akar a 12 eves gyerek, ezt tapasztalatbol irtam le.
Varom visszajelzeseiket , udvozlettel Decsei Jutka