Az idei Év Anyavállalata verseny finisében most kifaggattam a döntőbe került 10 versenyzőt mindarról, amit tudni kell róluk, ami fontos: Kik ők? Hogyan lettek vállalkozók? Mekkora céget vezetnek? Hogyan egyeztetik össze a vállalkozást és a gyermeknevelést? Ezekből a beszélgetésekből mindent megtudhatsz róluk.
A riporthoz klikk a versenyző nevére!
Kellner Gyöngyi
Gellén Nóra
Skita Erika
Illolajok.hu
Gremsperger Emese
Melicher Cecília
Dr. Nádor-Virág Anikó
Bányász Melinda
Herbay-Magyar Zsuzsanna
Szilfai Ágnes és a Picur Rádió
Kellner Gyöngyi
Mivel foglalkozol?
Sisakhuzatokat tervezek és gyártok sí-, kerékpáros és motoros bukósisakokra. Most mégis elsősorban Édesanyának és csupán másodsorban a Sisakhuzat.hu cégvezetőjének tartom magam.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
A sisakhuzat gyártása, mint ötlet, férjem fejében fogant meg sok évvel ezelőtt. Mégis, a megvalósítással várnia kellett addig, amíg Velem nem találkozott…
Szívesen mondanám azt, hogy mindent feladva, bátran vágtunk a cégalapításba, de valójában nem így történt: a körülményeink hozták ezt magukkal. Munkahelyem házasságkötésünkkel egy időben szűnt meg, a gyermekvállalás küszöbén álltunk. 33 évesen, második körös friss házasként természetes volt, hogy munkakeresés közben a leggyakrabban elhangzott kérdés felém ez volt: “terveznek gyermeket?”. Nem mondok újdonságot senkinek: nem találtam megfelelő munkát. Így poroltuk le Zsolt ötletét és vágtunk bele a tervezésbe: gyártsunk sisakhuzatokat – álljunk saját lábra.
Kemény hónapok álltak előttünk: anyagi bevétel és tartalék nélkül kezdtük el a tervezést, a prototípusok gyártását és a marketinget. Számtalan álmatlan éjszakánk ráment egy-egy kivitelezhetetlennek tűnő ötlet megvalósítására, elővettem a hobbyból korábban vásárolt varrógépem, honlapot terveztünk, anyagoltunk, teszteltünk, tökéletesítettünk, finomítottunk. IT területen dolgoztam, az egyetemen rekreációt tanultam, férjem mérnök-közgazdászként dolgozott, így teljesen új volt számunkra ez a terület, de roppant mód élveztük – annak ellenére, hogy világosan látszott, hónapokig csak viszi a pénzt az ötlet, de megtérülni csak később fog – ha megtérül egyáltalán. Hétről hétre egyre jobban belejöttünk a munkába, közben rengeteget tanultunk és fejlődtünk, megtanultunk honlapot szerkeszteni, marketing stratégiákat kialakítani és egy új szemléletet vettünk fel: alkalmazotti helyett a tulajdonosit.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
A sisakhuzat egy olyan dolog, aminek nincsen hagyománya, illetőleg Magyarországon még egyáltalán nincsen. Nem tudtuk, hogyan fogja az ötletet fogadni a magyar piac, lesz-e rá kereslet, meg tudjuk-e találni azt a – picit exhibicionista – réteget, aki vásárlónkká válik. Így nem terveztünk sem árbevételt, sem eladási darabszámokat. Emlékszem Zsolt szavaira, aki azt mondta egyszer „ha csak egyetlen vásárlónk lesz, aki örömmel viseli majd a huzatunkat, már elmondhatjuk, hogy MEGÉRTE”.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
Családunk kezdetben ijedten figyelte ténykedésünket, mivel egész életükben alkalmazottak voltak, szellemi vagy fizikai területen dolgoztak főállásban és belénk is ezt nevelték. Az idő azonban Bennünket igazolt: cégünk mára 4 főt alkalmaz, valamint külső varrodánk, alvállalkozóink, remek könyvelő csapatunk és beszállítóink vannak.
Bevallom, Zsolttal együtt elég fafejűek és eltökéltek voltunk abban, hogy kizárólag saját erőből, segítség nélkül valósítsuk meg álmainkat. Így segítséget – ha lett volna is ilyen – nemigen fogadunk el.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Az elmúlt hónapokban nagyon sok marketing eszközt kipróbáltunk: banner, Facebook és Adwords hirdetések, támogatjuk a Bringázz a Munkába kampányt, a Vedd a Magyart kezdeményezéseit, sporteseményeket, óvodai rendezvényeket. Szerepeltünk a Viasat3 Trendközelben című műsorában, partneri szerződéseket kötöttünk más webáruházak és honlapok üzemeltetőivel, szórólapoztunk és plakátokat helyeztünk el.
Ami leginkább hatásos volt: az a BAM kampányban való részvételünk és a Viasat3 csatornán lehozott kisfilm. No és persze az Év Anyavállalata verseny is számos új vásárlót hozott. Mára már látom, a Facebook kampányokban van a jövő, nem is feltétlen a fizetett hirdetésekben, hanem a jelenlétben. Ez ebből az itt szervezett versenyből is világosan látszik. Erre kell nagyobb hangsúlyt fektetni, valamiért eddig erre nem állt rá az agyunk.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Kisfiunk, Marcell ez év januárjában született, 4 hónapos. Azért is alapítottuk meg a céget, hogy olyan munkahelyet teremtsünk magunknak, ami biztosítja, hogy otthonról dolgozva ne kelljen Marcinak bennünket nélkülöznie az elkövetkező években.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged? Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Minden csupán szervezés kérdése. Nem csupán mi neveljük a gyermeket, ugyanannyira Ő is bennünket: napirendre és szervezettségre tanít. Marci tündéri – és kiszámítható – kisfiú. Értem ez alatt azt, hogy minden nap ugyanakkor ébred, eszik, játszik és alszik. Ez lehetőséget teremt arra, hogy köré építsem a napomat. A délelőtti alvása alatt nyílik lehetőségem a cég ügyeit intézni a számítógép mellől, az ebéd utáni sétát összekapcsolom a beszerzéssel, postázással, árufeltöltéssel, kiszállítással. Nem sétagalopp, de tényleg csak szervezés kérdése.
Zsolt segítségem és támaszom volt a szülés utáni zűrös hetekben, Ő vette át tőlem arra az időszakra a munkát, melyet bevallom, így is nehezen adtam át. A kezdetektől szétválasztottuk a feladatokat, amiben Ő tehetséges, azt Ő végzi (marketing, kapcsolattartás, üzletkötés és reklámok), amiben én, azt pedig én (kreatív design, tervezés, beszerzés, kiszállítás, gyártásfelügyelet).
Szerencsésnek tartom magam, mivel terhességem utolsó percéig dolgozni tudtam. Megosztok Veled egy esetet, ami emlékezetes marad számunkra: a szülőszobában, Marci születése utáni órában megszólalt a telefonunk: egy hölgy hívott Bennünket kétségbeesetten, mivel az unokáival indult volna este síelni és a gyerekek kitalálták, hogy csak sisakhuzatban hajlandóak menni. Ezért a szülőszobáról küldettünk neki futárral sisakhuzatokat az egyik szerződött boltunkba. Ezen azóta is nevetünk. Azért meséltem el azt a történetet, mert onnantól, hogy saját magad lábára akarsz állni, a magánéleted és a céges dolgok eléggé összefolynak. Bármikor elutazhatsz két hétre is nyaralni, de valójában soha nem tudsz csak pihenni: az internet megléte és a telefonos elérhetőség mindig kiemelt szempont lesz.
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Nálam ez fordítva volt: teljes gőzzel vágtam bele, most van egy kis lehetőségünk szusszanni. Mindamellett cégvezetőként nem engedhetem meg magamnak azt, hogy teljes mértékben rászűküljek a kisfiamra. Egy gyermek születése nagyon sok mindent megváltoztat, azonban az élet a későbbiekben nem szólhat egyes egyedül Róla. Hálás vagyok a páromnak és a partnereinknek azért, hogy nem szakadtam el teljesen a valóságtól, hogy igenis törődnöm kell magammal, igenis fel kell öltözni és ki kell mozdulni minden nap. Marci ebben remek társ és a partnerek is elfogadják azt, hogy Vele jelenek meg.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Szeretném, ha a külföldi piac után végre itthon is megismernék a termékeinket. Jelenleg a világ 44 országában vannak visszatérő vásárlóink, nagy szívfájdalmunk, hogy hazánkban még nem sikerült elterjednie termékeinknek. Hova szeretnék eljutni? Néha arra vágyom, bár eltölthetnénk minden olyan országban néhány napot, ahova a sisakhuzataink kijutottak. Sokszor meg kell néznem a térképen, hova is küldjük a termékeinket és ha egzotikus helyre utaznak, irigykedem rájuk. J Szeretném azt is hinni, hogy cégünk életképes lesz a jövőben, és kisfiunknak nem csupán halat, hanem hálót is adunk majd a kezébe évek múlva. Remélem, Ő is hasonló szerelemmel dolgozik majd benne, ahogyan mi tesszük nap mint nap.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Merjenek váltani. Hiszem, hogy mindenkiben van egy jó ötlet. Lehet 1,- Ft-ból is nagy dolgokat létrehozni. Életem egyik legkedvesebb bókját egy volt kolléganőmtől kaptam, aki azt mondta, hogy „Te még a jég hátán is meg tudnál élni”. Csodálatos és egyúttal felelősségteljes dolog saját lábra állni, de ma azt gondolom, ez a bátor döntés az egész életünket megváltoztatta. Szerelemmel vetjük magunkat a munkába, kimondhatatlan öröm az, amikor az életben is találkozunk a termékeinkkel. A pelenkázó táskában pedig remekül elfér egy bélyegző is…
Semmit és mindent. Rengeteg kerülőutat tettünk meg az elmúlt időszakban, sok zsákutcába futottunk, de azt gondolom, mind a termékeink, mind a magunk fejlődése érdekében erre szükség volt. Ma, 35 éves fejjel azt mondom: MEGÉRTE.
Gellén Nóra és az Imami®
Mivel foglalkozol?
Anyukáknak és kismamáknak szóló helyi weboldalakból álló franchise hálózatot, és egy pécsi anyukáknak szóló honlapot működtetek. Ugyanezzel a koncepcióval nemrég indítottam egy pécsi autósoknak szóló oldalt.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
Már csak kedves emlék, hogy 18 évesen vállalkozási ötletpályázatot nyertem egy információs központ létrehozásának gondolatával. Mégis ennek köszönhető, hogy azóta is folyamatosan új vállalkozási elképzelések jártak a fejemben, a megvalósításra mégsem került sor, mert köztisztviselőként nem akartam feladni a „jó állásomat” a bizonytalanért.
Végül 34 évesen, a második fiamat várva jött AZ ötlet: az internet és az otthon töltött évek pedig lehetővé tették a megvalósítást. Az Imami® oldalak olyan problémákra kínálnak megoldást, melyek kétgyerekes anyukaként nehézséget okoztak számomra és olyan szolgáltatásokat nyújtunk, melyekről azt gondoltam, hogy a hozzám hasonló szülők hétköznapjait is megkönnyítenék.
Ahogy kipattant a fejemből a minden helyi információt egy helyen összefoglaló honlap ötlete, elkezdtem ebből a szemszögből vizsgálódni: papírral és tollal jártam-keltem, kismamákkal beszélgettem és mindent feljegyeztem. Szép lassan összeállt az oldal tematikája és koncepciója: a korábban hirdetésszervezőként szerzett tapasztalataim azt súgták, hogy ha az anyukák szeretni fogják az oldalt, akkor előbb-utóbb a hirdetők is megjelennek. Ez így is lett.
A megvalósítás nehezen indult, mert vagy több százezer forintos ajánlatot kaptam a honlap elkészítésére, vagy megbízhatatlansággal társult a kedvező árajánlat, emellett sokan azt mondták, hogy amit kitaláltam, az nem fog menni. Nem adtam fel, és egy hónappal a szülés előtt rátaláltam azokra a partnerekre, akik az általam várt színvonalon valósították meg az álmaimat és akikkel a mai napig jól tudunk együtt dolgozni.
Tervezés és számítások? A Pécsimami elindításához sokkal több bátorság kellett, mint pénz, hiszen az online vállalkozás kevésbé költségigényes, nem kell ingatlant bérelni és nem áll árukészletben a pénz. Inkább az időnk az, amit keményen bele kell tennünk. Az elején jobb nem számolgatni, hogy milyen „órabérben” vállalkozunk, de ha az alapok rendben vannak: a kitartó munka meghozza az eredményt!
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
A Pécsimami és az Imami családi vállalkozás. A szeretteim mellett a legnagyobb támogatást a franchise partnereim adják: mindenki másban jó és a tudásunk, ötleteink összeadódnak. A zárt fórumunkon, levelező listánkon segítjük egymást és igazi összetartó csapattá kovácsolódtunk.
Ahogy sokasodnak a feladatok, egyre több dolgot kell másra bíznom, legyen szó hirdetésszervezésről, vagy adminisztratív munkáról. Ezen a területen is nagyszerű emberekkel dolgozom együtt.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Mivel a Pécsimami és az Imami lényege a helyi jelleg, nagy hangsúlyt fektetünk az offline marketingre: a Pécsimami például egy bababörze után robbant be a köztudatba, ahol a férjemmel személyesen szólítottuk meg az anyukákat. Fontos, hogy minden helyi rendezvényen ott legyünk, emellett a bölcsődei/óvodai/iskolai csoportoknak szervezett online pályázataink hoztak nagyon jó eredményt, sok új regisztráltat. Pályázatainkon és egyébként is nagy hangsúlyt fektetünk a minőségi (és nem a mennyiségi) regisztrációra: nem célunk, hogy olyan emberek csatlakozzanak az Imamihoz, akik számára nem tudunk hasznosat nyújtani. Egyik leghatékonyabb kommunikációs eszközünk a heti-kétheti rendszerességgel küldött hírlevelünk, ezúton köszönöm olvasóinknak a sok-sok szavazatot!
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Két fiam van: Hunor 6 éves, Magor 3 hetes volt az indulásnál.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged?
Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Amit csak lehet, emailben intézek, hogy a telefon csörgése ne zavarja meg a gyerekek napját. Ha személyes intéznivaló van, most már rábízhatom a kicsit a szüleimre, de amíg csak szoptattam, mindenhova jött velem. A személyes találkozásokat, utazásokat a minimálisra redukálom, ma már nagyon kevés dolog van, amit nem lehet számítógép mellől elintézni.
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
A Pécsimamit és az Imamit a kisfiam mellett építettem fel, aki még most sem jár közösségbe, jövő év januárjában kezdjük majd az ovit. Ugrásszerű előrelépés lesz, amikor 6-7 órát egyhuzamban tudok majd napközben dolgozni, de ezt nem siettetem, hiszen soha nem jön vissza ez a szép időszak. Addig is számíthatok a szüleimre, a férjemre, napi 2-3 órában van segítségem és ott a délutáni alvásidő és az éjszaka is…
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Épp a napokban kaptam kézhez a határozatot arról, hogy a kis pálcikafiguráink után az Imami® név is védjegy oltalom alá került. Másfél éven belül szeretnék a Magyar Franchise Szövetség teljes jogú tagjává válni, amire minden reményünk megvan: egy témára szakosodott jogász megvizsgálva a franchise szerződésünket – és a lassan 70 oldalas Működési Kézikönyvet – megállapította, hogy működésünk megfelel a franchise követelményeinek.
Nagyot fogok sóhajtani, ha az ország minden megyéjében jelen leszünk: ezt az év végére tervezem, ami havi átlagban 1 új csatlakozót jelent. Az elmúlt két évben ezt az ütemet majdnem sikerült tartani, hiszen 22-en vagyunk.
A helyi hirdetők mellett reklámügynökségek is érdeklődnek az Imami® iránt, ami azt mutatja, hogy nagy márkák terveznek velünk országos kampányt.
Őszinte leszek: rengeteget dolgozom az Imamin, néhány éven belül szeretnék eljutni oda, hogy csak a stratégiai kérdésekkel kelljen foglalkoznom. Eddig és a jövőben is kimondottan (kis)gyermekes nőkkel dolgozom együtt szívesen, mert az anyák munkabírása, kreativitása és az (imami iránti) elkötelezettsége határtalan, ami bőven kompenzál pl. egy gyerekbetegség miatti kisebb – nagyobb fennakadást.
Ha egy mondattal kellene válaszolnom arra, hogy miért dolgozom: az oldalainkat látogató ANYÁK mindennapjainak megkönnyítéséért, a hozzám franchise partnerként csatlakozó ANYÁK hosszú távú, biztos megélhetéséért és azért, hogy hirdetőinknek (akik közül sokan gyermek mellől vállalkozó ANYÁK…) a lehető leghatékonyabb bemutatkozási lehetőséget biztosítsuk. Mi egy IGAZI ANYAVÁLLALAT VAGYUNK!
Vannak még terveim: most tanulgatom a civil működést, a Pécsimami Közhasznú Egyesülettel februárban nyitott Pécsimami Központunkról, vagy a múlt héten lezajlott II. Pécsimami Napokról is sokat mesélhetnék, de ez egy másik történet…
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Mit csinálnék másként? Sokat adnék azért, ha most lenne egy olyan hónapom, amikor CSAK tanulhatnék! Online marketinget, képszerkesztést, számítógép felhasználói és jogi ismereteket – csupa olyan dolgot, ami gyorsabbá és hatékonyabbá tenné a munkát. Persze menet közben is meg lehet (meg kell!) tanulni mindent, csak így sokkal nehezebb. A legfontosabb tanácsom: Anyukák! Bízzatok magatokban, a női megérzéseitekben és merjetek új utakat keresni!
Skita Erika
Mivel foglalkozol?
Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje” nemzetközileg ismert és elismert szülői kommunikációs tréningeket tartunk. (Amerikában és Nyugat-Európában több, mint három évtizede ismerik és használják.) Magyarországon ilyen tréningeket 2010 őszén indítottunk először. A módszert ismerve és használva, valamint a tréning résztvevőinek pozitív visszajelzései alapján úgy gondoljuk, hogy sok szülőt, tanárt vagy más szakembert is érdekelhet a téma. A szerzőpáros egyikével (Adele Faber) folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, e-maileken, telefonos egyeztetéseken keresztül az ő egyetértésével alakítottuk ki a tréning magyar verzióját, amelynek hivatalos hazai képviselői vagyunk.
A módszer lényege, hogy a családban szeretetre és tiszteletre alapuló, a feleket partnernek tekintő minőségi és korrekt kommunikáció alakuljon ki, amelyből mindkét fél profitálhat, rövid és hosszú távon, egymással és másokkal való kapcsolatában egyaránt. Fontos, hogy az esetleges problémák, nehézségek megoldását a szülők találják meg, nem külső forrásból, séma szerint érkezik, hiszen a szülő ismeri legjobban saját gyermekét, családját. Ezek azok a tényezők, amelyek miatt úgy döntöttem, hogy elhozom Magyarországra ezt a képzést. Bővebb információ a tréningekről, rólunk: www.ertsunkszot.hu
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
A kisfiunk megszületése után nagy beszélgetős sétákat tettünk, és már akkor, a férjem felvetésére foglalkoztunk a gondolattal, hogyan lehetne saját lábra állni. Nem volt könnyű megtalálni azt, amiről azt gondoltuk, hogy igazán nekünk való, és lehet rá kereslet is. Időbe telt, de megtaláltuk, mit szeretnénk csinálni. Felvettük a kapcsolatot a szerzőkkel Amerikában, egyeztettünk, alakítottuk a hazai képzés anyagát, ha kellett módosítottunk, újragondoltunk néhány dolgot, lépésről lépésre haladtunk.
Terveztünk, nagyjából tisztban voltunk vele mi mivel jár, hol mekkora kiadással kell számolni, de hosszas számítások nem voltak, inkább csak éreztük, hogy ez milyen jó dolog, és milyen jó lesz másoknak is segíteni!
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
A cég ketten vagyunk, a férjem és én. Ő a legnagyobb segítségem, és egyben pótolhatatlan másik felem, nélküle mindez nem menne.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
A marketingünk én vagyok. 🙂 Nehéz erre igazán őszinte választ adni, nekem akkor voltak sikeres megmozdulásaim, ha elhittem, hogy lehet, pl. annak ellenére is, hogy marketinggel foglalkozó ismerősők is lebeszéltek róla, ez nem fog menni, csak nagyon sok pénzért, végül mégis ment, és nem fizettünk érte. A hírleveleken, kérdéseken keresztül a legtöbb jövendőbeli tréning-résztvevővel már “imerősként” találkozunk személyesen az első foglalkozáson, és ez is remek érzés! A személyes “marketingben” a legjobb, hogy ismeretlen ismerősöket szerzek, akikkel később aztán még jó lehet együtt ötletelni, hogyan tovább. Én ezt nem nevezném marketingnek, ezen a téren még bőven van tanulnivalóm, igyekszem is fejlődni, de az eddig elért eredményekkel is elégedett vagyok, például ezzel: http://tv2.hu/mokka/video/beszelj-a-gyerek-nyelven
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Két gyerkőcünk van, a nagyobbik másfél eves, a kisebbik pedig még pocaklakó volt, amikor az első teszteket végeztük, a kislányunk mindössze hat hetes volt, amikor az első televíziós beszélgetésre hívtak bennünket, a beszélgetés alatt a stúdióban ült a hordozójában. 🙂
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged?
Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Ez nagyon nehéz dolog, szerintem elég általános a válaszom: akkor dolgozom, amikor alszanak, határidős feladat esetén pedig segítséget hívok. Nincs nagymama, aki segítene, így babysitter segít, ha szükség van rá. Én úg yműködöm, hogy előre megtervezem mikor mit fogok/kell csinálnom. Listát írok és kihúzom róla, amit már elintéztem. Gyakran a gyerekek altatása közben – mikor már csak csendben őrzöm őket – jutnak eszembe ötletek, és ha nem tudom őket záros határidőn belül lejegyezni, akkor elfelejtem… Na erre mondtam azt, hogy nem diktafon kellene nekem, hanem gondolat-fon.
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiái, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Félgőz helyett inkább azt mondanám, akkora gőzzel, amekkora belefér. Mindent meg tudok csinálni, amit itthonról lehet, nekem az utazással, személyes megjelenéssel, tárgyalásokkal vannak gondjaim, épp azért , mert nincs segítségünk, a gyerekfelügyeletet nem egyszerű megoldani. Tréningeket én csak akkor tartok majd, ha a gyerekek már nagyobbak, és belefér, ha egy-egy este nem én altatom őket. (A kisfiunkat most is Apa altatja, a huginak viszont egyelőre csak anya jó, és ezt tiszteletben is tartjuk.)
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Tervek? Szerencsére vannak… Folyamatban van a pedagógusoknak szóló tréning akkreditációja, a Testvérek féltékenység nélkül tréninget ősszel/télen tervezzük elindítani. Igyekszünk minél több helyre, minél több családhoz eljutni, akár mi személyesen, akár más tréningvezetők útján. Ismert “márkát” szeretnénk teremteni, amely nem csak jól reklámozza önmagát, hanem valódi értéket is ad. Szeretném, ha mindazok, akik részt vettek és vesznek a tréningeken, hosszú távon is pozitív tapasztalatokkal gyarapodnának általa.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Úgy érzem, megéri vállalkozni. Az, hogy nem más mondja meg, mit hogyan csinálj, egyszerre nyomasztó és felszabadító. Fel kell nőni ahhoz, hogy belássuk, mindaz, ami történik, a mi felelősségünk, nem lehet más felelőst, hibást keresni, az ott van a tükörben. Ugyanakkor ez hihetetlen dolgokra is képessé tehet! Azt hiszem, hogy ha az ember igazán szereti amit csinál, és hisz benne, akkor hosszú távon sikeres lesz. Sajnos sok vállalkozást láttam az elmúlt 1-2 évben elindulni és hónapokon belül bezárni. Fontos a kitartás, még akkor is, ha nem indulnak könnyen a dolgok. Ha újra kezdeném, kihagynék néhány magát marketingesnek mondó szakembert, mert nem igazán volt hozzáadott értékük, persze lehet, hogy én találkoztam nem megfelelő szakemberekkel…
Illóolajok.hu
Mivel foglalkozol?
Azzal a céllal indítottuk az Illóolajok.hu weboldalt, hogy az aromaterápia alapjaival, az otthoni, biztonságos illóolaj-használattal megismertessük a természetes gyógymódok iránt érdeklődőket.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Évekkel ezelőtt a várandósságom, szülésem idején még nem nagyon lehetett interneten illóolajokat, speciális keverékeket vásárolni, így Németországból küldött nekem egy ott élő ismerős. Mivel nagyon beváltak nálam, és nagyon megszerettem az illóolajokat, akkor jutott eszembe, hogy biztos vannak más kismamák, anyukák is, akik szívesen vásárolnának internetről olajokat is, mert nincs lehetőségük vagy idejük elbuszozni, gyalogolni egy-egy bioboltba.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
Akkor már tanultunk egy korábbi tapasztalatunkból, hogy ne vásároljunk be milliós raktárkészletet úgy, hogy azt sem tudjuk, hogy mi fog menni és mi nem. Így hát kezdetben gyakran csak megrendeléskor szereztük be a szükséges olajokat.
Ahogy teltek a hónapok, már jobban láttuk, mi a keresettebb olaj, miből érdemes raktárkészletet is tartani (az olajoknál mindig bele kell kalkulálni a lejárati időt is, sajnos nem állnak el évekig). Mostmár nagyon jól forog a készletünk, tudjuk előre azt is, hogy ha egy új terméket vezetünk be, akkor az tényleg el fog fogyni, mert szeretni fogják.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
Ketten a húgommal, Angival kezdtünk neki, de már az elejétől úgy szerettük volna csinálni, hogy a családtagok is be tudjanak segíteni. Angival is megosztjuk a feladatokat, ő csinálja a pénzügyi, könyvelési és a precizitást igénylő részét a munkának, én pedig a kreativitást igénylőt, vagyis a tartalomért, marketingért, hírlevelekért vagyok felelős. Szerencsére mindketten azt csináljuk, amit szeretünk.
Már kialakult egy jó kis munkarendünk is, délelőttönként otthon dolgozunk a gépnél, délben anyuhoz megyünk ebédelni, ebéd után pedig összekészítjük a csomagokat, ebben anyu a specialista, hogy ezek a törékeny termékek biztonsággal, épségben jussanak el a megrendelőhöz.
Az Angi férje készíti a weboldalainkat, bármit kitalálunk, mindent meg tud csinálni, ezzel sok százezret / milliót megspóroltunk már 🙂 Az én férjem pedig beviszi a csomagokat a postára, elkísér egy-egy rendezvényre vagy vigyáz a gyerekekre, ha még délután is dolgozunk.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
A legfontosabb, hogy specializálódni kell. Néha, az elején még volt, hogy elcsábultunk, mert találtunk egy-egy szuper, minőségi bioterméket, de semmi köze nem volt az illóolajokhoz, így persze nem is vásárolták ezeket. Rájöttünk, hogy nem akarunk egy lenni az ezer biobolt közül, mi csak illóolajos termékekkel szeretnénk foglalkozni.
Ma már csak olyan terméket árulunk,
ami maga az illóolaj 🙂
amiben illóolaj van
amibe illóolajat tehetsz
amire illóolajat fújhatsz
amiben illóolajokról írnak
amivel illóolajat párologtathatsz
amiben illóolajokat tárolhatsz/keverhetsz 🙂
Kezdettől fogva igyekszünk nemcsak kiváló minőségű olajokat, de olyan kiegészítőket is kínálni, amelyekkel megkönnyítjük az illó- és növényi olajok otthoni használatát. Például mindenféle méretű üveget, flakonokat, parfümszórót, pipettát, kerámia és elektromos párologtatókat, illatosítható kerámia és üvegcsés, kézzel készített nyakláncokat, illóolajosüveg tartó díszdobozokat, díszzsákokat.
A másik fontos dolog, ami nélkül nem tartanánk még itt, a jó tartalom. A rendszeresen közölt, jó minőségű szakmai cikk, tanács, ötlet. A legelején elkészült a webáruház, és vártuk, hogy majd jön a vevősereg és kifosztanak minket, mert olyan jók ezek a termékek, biztos mindenki tudja. És a vevők nem jöttek.
Viszont kérdeztek, kérdeztek és kérdeztek. Ekkor kezdtünk el együtt dolgozni egy aromaterapeuta szakemberrel, aki válaszolt a felmerülő kérdésekre, ezeket a kérdéseket és válaszokat pedig természetesen név nélkül, feltettük a weboldalunkra kategorizálva, és ajánlva mindenhol azt az olajat vagy keveréket, amelyet a szakemberünk is ajánlott. Ekkor kezdett igazán beindulni a vásárlás, ma már többszáz recept olvasható az oldalunkon.
Megkeressük, felkutatjuk a legjobb aromaterapeuták otthon, házilag is kikeverhető, felhasználható receptjeit, a leggyakrabban előforduló testi-lelki problémákra. Fontos számunkra, hogy receptjeink érthetők, könnyen elkészíthetők legyenek, és hogy az olvasók a több száz tanács között hamar eligazodjanak.
A vevőtapasztalatok közzététele is nagyon sokat segít másoknak a választásban, a hírlevéllista is fontos, és a rendszeres hírlevélírás. Jól szokott sikerülni a hasonló célcsoportokkal rendelkező partnerekkel való együttműködés is, az adwords hirdetések, vagy a webináriumok, személyes találkozók, előadások tartása is.
Ami nem jött be, az az újságokban való offline hirdetés és a szórólap. Biztosan ezt is lehetne fejleszteni, de most még úgy gondoljuk, hogy ezt a pénzt olyan marketingeszközökre költjük inkább, ami rövid távon, biztosan megtérül.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Két gyermekünk van, Sára 7 éves, Gergő pedig 5. Amikor Gergő született, akkor kezdtünk vállalkozni, így nála már kimaradtak a nyugis nagy babakocsis séták és a baba-mama klubozás 🙂
Angiéknak pedig most július elején fog megszületni a kisfiuk.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged?
Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Nagyon sokat segít a férjem, Gábor, és a nagymamák, dédmama, nélkülük nem tudnék ennyi minden csinálni. Az egyik nagymama 2 háznyira lakik tőlünk, a dédmama pedig a kertszomszédunk. Ennél ideálisabb nem is lehetne 🙂
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Nekem is ugyanez. 🙂
Mióta mindketten oviban vannak, azóta egyben van több órám, amikor dolgozhatok, és éjjel már egyre kevesebbet kell fent maradnom valami miatt. Így is ők tartózkodnak az oviban a legkevesebbet, hála a rugalmas napirendemnek, 9-re érünk oda és már 3 körül értük megyek.
Sokkal hatékonyabban tudok dolgozni, ha tudom, hogy most van egyben 3-4 szabad órám, mintha ugyanez a 3 óra szétszabdalva állna a rendelkezésemre.
Szinte minden itthonról, gép mellől vagy az irodában végezhető munkát meg tudtam csinálni akkor is, amikor kicsik voltak, csak lassabban. Viszont rendezvényekre, tréningekre, előadásokra most, hogy nagyobbak, sokkal könnyebben el tudok szabadulni.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Szeretnénk minél több családdal és édesanyával megismertetni, milyen az, amikor a család életének a részévé válnak a természet illatos cseppjei.
Mi azért dolgozunk, hogy ezek a kincsek ne csak a polcon porosodjanak, hanem okosan és biztonsággal nap mint nap használják is őket a leggyakrabban előforduló testi-lelki problémákra.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Ne csak azt nézzék, mire van igénye az embereknek, hanem nagyon fontos az is, hogy olyan témát válasszanak, amelyért rajonganak, amivel szívesen foglalkoznak nap mint nap. Ezen belül aztán jó piackutatással meg lehet találni, hogy kiknek, hogyan, mire van nagy szükségük.
Fontos a jó és rendszeres kommunikáció a célcsoportunkkal, illetve a tervezés, a napunk / hetünk / évünk jó beosztása is, ezt én is folyamatosan tanulom, és már látom az eredményét.
Gremsperger Emese
Mivel foglalkozol?
Az egyedi kialakítású, védett mákanév alatt futó Gremese® Babahordozók és hasznos baba mama holmik gyártásával, forgalmazásával.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
2009-ben kezdő hordozós anyuka voltam, mikor felmerült a családunkban egy probléma. Az én aranykezű varrónő anyósom nem talált magának munkát kb. másfél éve, és a fórumozó kismama társaimtól kértem segítséget, hátha tudnának neki munkát ajánlani.Ekkor egy nagyon kedves barátnőm felvetette azt az ötletet, hogy miért nem varrunk mei tai-t? Elgondolkoztam a dolgon, és a mamát kész tények elé állítottam: mei tai-t fogunk varrni!
Itt kezdődött el az igazán nagy munka. A mei tai-ok és a hordozás után kezdtem kutatni, típusokat néztem, szabásmintákat, méreteket, ötleteket.Párommal éjszakába menően tárgyaltuk a hogyanokat, ötleteltünk, jöttek a sziporkák. A mamát elláttuk instrukciókkal, sorra készültek a próbadarabok, éjjel-nappal dolgoztunk.
Adtam az ötleteket, amiket tapasztalat során is szereztem, mama meg a varrónői szaktudást és profizmust.
Majd összeült a család, és létrehoztuk a ma is ismert 3 egyedi Gremese® Mei Tai modellt. Több olyan dolgot fejlesztettünk ki elsőként, ami egyedi a mei tai-okra nézve és az anyukák nagyon szeretik. Pl. a szivacsbetétes fejtámasz, cumilánctartó fülecske vagy éppen a méretezés.Folyamatosan fejlesztettünk, kerestük a tökéletes pántanyagot, a legszebb dekorokat, a mei tai készítésére legalkalmasabb alapanyagokat, majd jöttek a kiegészítők. A varrás minősége sosem volt kérdéses, anyósom (is) maximalista, így tökéletes és biztonságos munkák kerültek ki a kezei közül.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
A válság közepén semmi tervem nem volt, intuitív alapon indultam, tele lelkesedéssel, kreativitással, maximalizmussal. Bizonyítani akartam, jót akartam, hasznosat akartam, egyedit akartam. Ha egy érdeklődő felvetett egy ötletet, keresett egy terméket, mindig nyitottan álltam a dologhoz, és próbáltam megvalósítani. Ez nekem mind kihívás, és örömmel, nagy lelkesedéssel veszem az akadályt. Így alakítottuk ki a Babavédő Takarónkat bevásárlókocsiba. Kaptam egy telefont, hogy nem varrnánk-e ilyet? Én délután már a boltban voltam mérőszalaggal, estére pedig elkészült a prototípus, melyet azóta továbbfejlesztettünk a praktikum és esztétikum jegyében.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
A cég családi vállalkozás, anyósom varr és adja az ötleteket a praktikum jegyében, ha kell a bedolgozóinkat vesszük igénybe. Párom készítette a honlapot, a facebook oldalt, fogalkozott a kereső optimalizálással és segít minden on-line megjelenés kitalálásában, kivitelezésében. A web az ő területe, nagyon nagy segítség nekem. A marketinget is ketten visszük, együtt találunk ki mindent. Én pedig… Én vagyok Gremese. 🙂 Aki ötletel, újat talál ki, ellenőriz, beszerez, utána jár, telefonál, válaszol, kiállít, segít, megold.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Párommal közösen foglalkozunk a marketinggel. Ma már elképzelhetetlen egy vállalkozás on-line megjelenés nélkül. Fontos volt számunkra az, hogy könnyen elérhetőek legyünk annak a célközönségnek, akik – többnyire – kisbabával vannak otthon, és nehezen mozdulnak ki.Ennek szellemében alakítottuk ki a webshopot, és tettük izgalmasabbá a honlapot a babahordozó tervezővel, ahol mindenki maga kattingathatja össze a hordozóját – ezzel teljesen egyediek vagyunk.
Próbáljuk termékeinket a lehető legtöbb olyan helyre eljuttatni, ahol off-line módon találkozhatnak hordozóinkkal pl. viszonteladóknak, hordozós kluboknak. Ami manapság kihagyhatatlan egy vállalkozás számára, az a facebook megjelenés. Az információ – ha jól csinálják – vírusszerűen terjed, lájkolókat és vásárlókat konvertálva.
A személyes kontaktust is fontosnak tartom, ezért jelenünk meg időnként baba börzéken, bemutatókon, ahol én tudom bemutatni a termékeinket, ahol meg tudom osztani a tapasztalataimat a vevőkkel, akik látják, hogy egy cipőben járok velük. Ha szükséges, otthonomban fogadom őket.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Jelenleg Zsófia lányom 4,5 éves, Gergő fiam lassan 3,5 éves, és a kisebbik fiam 33 hetes pocaklakó.
Kislányom 2 éves, kisfiam fél éves volt, mikor a vállalkozást elkezdtük. Előny is volt és hátrány is. Előny, mert tapasztalataimat hitelesen tudtam továbbadni és maximálisan fel tudtam használni a fejlesztéseknél. A gyerekeket hordoztam, mindketten nagy segítőim voltak. Ami a hátrányt illeti: Azt hiszem a gyakorló anyukák tudják, milyen egy 2 éves és fél éves mellett komoly dolgokkal, munkával foglalkozni.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged?
Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Nem volt egyszerű! Segítségem volt, de persze nem mindig, amikor kellett volna. Ha nekem el kellett mennem otthonról, páromra bíztam a gyerekeket, de mivel ő is dolgozik, ezt nem tudtam sokszor igénybe venni. A mama varrt, így ha sikerült maradt a nagyi, vagy vittem magammal a gyerekeket. Se bölcsibe, se oviba nem jártak. Nehéz volt, és mindennapos, hogy játszóterezés, etetés, játszás közben adtam tanácsot, válaszoltam a vevői kérdésekre. Alvásidőben próbáltam hasznos munkát végezni – ekkor én nem pihentem. Ha arról volt szó, vittem mindkettőt nagykerekbe, tárgyalni…
Ha ilyen kicsi gyerekek mellett vállalkozik valaki, legyen kéznél segítség, akár a család, barátok, bárki, akire rá lehet bízni a gyerekeket. Kell a pihenés, a kitisztult agy, mert mindig – a vállalkozást nézve – a toppon kell lenni. Két ekkora gyerek mellett egy anyukának önmagában is nehéz mindig „fittnek” lennie, nemhogy egy vállalkozó anyukának.
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Nálam nem volt „félgőz”, ha csak nem az időt nézzük. Maximális erőbedobással csináltam mindent, a gyerekek mellett, a gyerekekkel, a családdal. Meg kellett/kell tudnom oldani mindent, amit az adott szituáció, terv kíván – ha rövid időn belül szeretnék előre jutni. Persze kicsi gyerekek mellett nem lehet napi minimum 8 órát dolgozni, és persze pihenni sem. A gyerekek előtt keltem dolgozni, fektetésük után pedig folytattam, közben meg mellettük, velük folyt a munka. Mikor oviba kerültek, akkor hirtelen megnőtt a „szabad időm”, és ugrásszerű változás volt, amennyit a munkával tudtam foglalkozni.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Tervem az még mindig nagyon sok van! Sokról nem szeretnék részletesen írni, majd publikálom, ha eljött az ideje.
De tervben van, hogy Magyarországon minél többen megismerjék a babahordozást és találkozzanak a termékeinkkel. Szeretnék eljutni sok viszonteladóhoz, babaklubba, hordozós klubba, ezáltal családokhoz, hogy felismerjék a babahordozás testi és lelki fontosságát.
Mindezekkel párhuzamosan nemzetközi vizekre szeretnék evezni.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Ha pici gyermek mellől kezdenek vállalkozni, legyen mellettük segítség. Értsenek ahhoz, amibe belevágnak, vagy legalábbis vegyék körbe magukat a vállalkozásukhoz szükséges szakemberekkel. Ha pedig negatívum/támadás éri őket, próbáljanak a lehető legjobban kijönni a dologból, mert a negatív reklám is reklám, és a történések inspirálhatják őket – legalábbis engem biztosan.
Mit csinálnék másképp? Csak egyet. Nem halogatnék semmit másnapra, amit ma meg tudnék tenni.
Melicher Cecília
Mivel foglalkozol?
Elsősorban „zenebölcsis foglalkozásokat” tartok, Cili Cili Muzsika néven. Amikor elkezdtem , még nagyon ismeretlen műfaj volt az országban, az első úttörők között voltam. Nem volt módszertana, nem volt semmiféle szakmai segítség hozzá, kizárólag a korábban megszerzett óvodapedagógusi tudásomra, tapasztalataimra és a saját ötleteimre támaszkodhattam. Az évek alatt kialakult egy csak rám jellemző módszer, pedagógiai hozzáállás, egy saját eszköz- mondóka- és dalkincstár. A magyar népi mondókás és dalos játékok újrafelfedeztetése a legfontosabb célom.
Készítettem néhány CD-t is ebben a témakörben, ezeket magánkiadásban magam forgalmazom.
A zenés foglakozások mellett mozgásfejlesztést is végzek, Bikfic torna néven. 8-9 hónapos kortól óvodáskor végéig 3 korcsoportban járnak hozzám a mozogni vágyó gyerekek. Az óvodáskor alatti korosztály számára szintén saját tapasztalatból kellett kialakítanom egy módszertant, hiszen a másfél-két évesek egészen máshogy terhelhetőek, mint a 3-7 évesek, és a foglalkozásokon való részvételük is máshogy nyilvánul meg.
Harmadszor egy – az országban egyedülálló – programban a várandós családokat célzom meg a Pocaklakó-daloló elnevezésű programommal, amelynek során a magzati korban elkezdhető és az első 6-7 hónap végéig játszható énekes-mondókás játékokkal, dalokkal, ezeknek pedagógiai-pszichológiai hátterével, alapvető módszertani tudnivalókkal ismertetem meg őket. Ezeken a kurzusokon gyakran a leendő édesapák is részt vesznek, tapasztalataim szerint nagy érdeklődéssel, nyitottsággal állnak az énekes kihívások elé.
Végül szintén a vállalkozásom része a kézműves tevékenység is,amiben Huligánlány néven textilből készült egyedi termékeket készítek. Mindent saját kezűleg, és mindenből egy-egy darabot, legyen az varrás,kötés, horgolás, táska, neszeszer, sapka vagy csipkekendő.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
Gyerekkorom óta két dolgot szerettem volna csinálni, ha „nagy” leszek: énekelni, és gyerekekkel foglalkozni. Mindkettő megvalósult: óvodapedagógus lettem, és folyamatosan énekelek. Sőt, családi elbeszélések szerint egész kicsi korom óta világhírű bohócnak készültem – ma már ez is beigazolódni látszik
A főiskola elvégzése után az első munkahelyemen zeneovis foglalkozásokkal kezdtem, nemcsak a saját csoportom tagjainak, hanem az egész óvoda összes gyerekének.
A zenebölcsis foglalkozások elindítása egy játszótéri megjegyzésből indult. A fiaim óvodájában zeneovis foglalkozásokat tartottam, és egyre több játszótéri „majdnem ovis” szeretett volna bekéreckedni ezekre. Az egyik anyuka felvetette egyszer, hogy igazán nem igazságos, hogy a két éveseknek nincs hasonló jellegű program. (Ez több mint 10 évvel ezelőtt volt, ilyen akkor még nem nagyon volt az országban). Nekem pedig beült a bogárka a fülembe, elkezdtem gondolkodni, megkerestem a helyi művelődési házat , és elindítottam az első helyszínemet lakóhelyemen, Dunakeszin. Utána már szépen sorra jött a többi helyszín, volt, ahol én kerestem meg a helyszíneket, ma már inkább ők keresnek meg engem. Az évek során nagyon különböző helyszíneken tartottam foglalkozásokat, művelődési házakban, játszóházakban, tornatermekben, pici családi napközikben, és most tavasszal egy sóbarlangban indult el a Cili Cili Muzsika – csoport.
Ehhez a vállalkozáshoz nem kellett nagy tervezési elkészület. Kellett egy terem, meghirdetni a programot, és folyamatosan minőségi munkát végezni (A mai napig is úgy gondolom, ez a kulcsa mindennek!) Mivel nagyon kevés kicsiknek szóló foglalkozás volt még akkoriban, nem féltem, hogy nem lesz rá kereslet. Ahogy híre ment a lehetőségnek a városban, egyre többen és többen jöttek hetente a foglalkozásokra.
Egyébként is elég intuitív alkat vagyok, ehhez az életkorhoz, nagyon spontánnak kell lenni. El kell tudni fogadni, hogy nem mindig (gyakran nem) az van, amit elterveztem, tudni kell váltani, ha úgy hozza a helyzet.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
Egymagam dolgozom. Nincs munkatársam, de ez így nagyon jól van. Azt gondolom, hogy amit szakmailag létrehoztam, annyira ÉN vagyok,hogy bárkivel is társulnék, nem sülne jól el, hiszen az én személyiségemre van minden ráépítve.
Jól érzem magam ebben a helyzetben, annyi munkát vállalok, amennyi belefér az időmbe és az energiáimba. Nem szeretném bővíteni a céget.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Ez egy elég speciális terület, a marketing lényege gyakorlatilag a szóbeszéd. Hiszen egy kismamának az a legmeggyőzőbb reklám, ha a játszótéren valaki beszámol arról, milyen jó programon voltak. Kitehetek akármennyi plakátot (kiteszek), lehet csodás weboldalam (van), nyomulhatok a Facebookon (nyomulok), a homokózóbeli hírforrás a legerősebb!
No persze, egy informatív weboldal képekkel, videókkal, fontos,mint ahogy a gyermekorvosi rendelőkben kihelyezett plakátok is. Viszont a különféle újságokban, webes oldalakon elhelyezett reklámok nem hoznak résztvevőket a foglalkozásaimra.
Gyakran járok rendezvényekre „fellépni”, megmutatni magam is, de áttörő reklámnak ezek sem számítanak.
A családok,akik járnak hozzám, az esetek nagy részében egy ismerősük ajánlására jöttek el.
Elsősorban a minőség, amivel hétről-hétre találkozhatnak. A lassan barátsággá alakuló emberi kapcsolatok, a közösség, ami összekovácsolódik egy-egy helyszínen. Az évek során kiderült, hogy a személyiségem vonzó a gyerekek számára, szívesen jönnek el, ülnek az ölembe, játszanak velem. Ez valamiféle adottság, amit hiába is ajánlanék másoknak, nem sokat érnének el vele. Talán amit ajánlhatok: nyitottnak lenni, odafigyelni másokra. Szerencsém van, mert nagyon jó arc- és névmemóriával rendelkezem, és ez bizony kapóra jön, hiszen gyakran heti 200 kisgyerekkel és ugyanennyi szülővel találozom. 2-3 találkozás után általában mindenkit, gyereket és szülőt egyaránt keresztnéven szólítok, amit jó névben vesznek. Sőt, előfordul, amikor 2-3 év kihagyással egy kistestvérrel megjelennek, és azonnal „képben vagyok” – ezt mindig jólesik az embernek.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Két fiam van, mindketten óvodásak voltak, amikor elkezdtem a zenebölcsis foglalkozásokat. Eleinte – rájuk való tekintettel – csak délelőtt dolgoztam,hogy a délután mindig az övék lehessen, tudjunk járni úszni, játszótérre, ide-oda. Ahogy egyre nagyobbak lettek, úgy vállaltam be eleinte heti egy, mostanában heti 2-3 délutáni órát is.
Most már nagyok, 14 és 16 évesek. A kisebbik, Zsombor, hegedül, és iskolaszünetben szívesen eljön a foglalkozásokra, játszik a gyerekeknek.Ilyenkor furulya-hegedűduót alakítunk, ami mindig nagyon tetszik a kcsiknek. A nagyobbik fiam, Barna gitáron játszik, ő is rávehető egy-egy kisebb bemutatóra.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged?
Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Sosem volt segítségem, mindent magamnak kellett kilogisztikáznom. A férjem mindig későn ért haza, minden gyerekekkel való tevékenységben csak magamra számíthattam. Amíg kicsik voltak a fiúk, mindig ők voltak előtérben, és annyi foglalkozást iktattam be, amennyi nem zavarta az ő életüket. Ahogy nőttek, önállósodtak, úgy bővíthettem szép lassan a tevékenységi körömet, úgy mehettem el esti Pocaklakó-daloló előadásokra, úgy vállalhattam hétvégi foglalkozásokat is.
Elég rugalmas ember vagyok, sosem volt ebből probléma.
Hm… úgy gondolom,személyiségtípus kérdése, van aki rágódós, aggódós típus, neki biztosan nehezebb összeegyeztetni ezeket a dolgokat. Nekem ezzel sosem volt gondom. Előre kell nézni, távlatokban gondolkodni, és lazán, spontánul venni a megoldandó helyzeteket. A problémák pedig mindig megoldódnak!
Fontos tudni a prioritásokat, ez segít súlyozni a teendők között!
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Nem igazán a félgőzzel a jó kifejezés, inkább a fokozatosan találóbb lenne. Nálam ez pontosan így volt, valahogy mindig éreztem, mit vállalhatok el, és mi az, ami már nem fér bele. Talán furán hangzik, de az is segítség volt, hogy tudtam: NINCS segítségem, így mindent kénytelen voltam magam megoldani.
Azt azonban fontos kiemelni, hogy amikor ott van az ember, és csinálja, legyen az akár kereskedelmi,akár oktatási,akármilyen jellegű munka- azt nem lehet félgőzzel csinálni. Vagy csinálom teljes odaadással, vagy nem is érdemes belekezdeni.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Nincsenek nagyratörő terveim. Amit akartam, már elértem, jól érzem magam a munkámban, kedves emberek vesznek körül, és rengeteg pozitív visszajelzést kapok nap mint nap. Nem akarok hálózatot kialakítani – nem hiszek benne. Nem akarok mindenáron előbbre jutni. Nyitott vagyok, nyitott szemmel járok, ha úgy alakul és lehetőséget látok valamiben, elfogadom és megpróbálok kihozni belőle valamit, de alapvetően arra vágyom, hogy a foglalkozásaimról jókedvű, elégedett emberek térjenek haza.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem?
Két alapvető tényezőt emelnék ki: BÁTORSÁG és REALITÁSÉRZÉK. Bátornak kell lenni, elkezdeni a nulláról mindig, minden nehéz. Ugyanakkor reálisan kell néznia dolgokat, mindig apró célok elérésével továbbjutni, és meglátni, ha valami irreális.
Biztosan vannak, akik ennél okosabbakat is tudnak mondani, én ilyen egyszerűen látom a dolgokat.
A minőségi munkát tartom a legfontosabbnak. Bár tudom, ma Magyarországon már megváltoztak az értékek, én még mindig hiszek benne: ha folyamatosan egyformán magas színvonalon tudom tartani a munkám minőségét, az a legjobb módszer a továbbjutáshoz és az érvényesüléshez. Én nem tudok félmunkát végezni, legyen az egy foglalkozás, vagy akár egy táska megvarrása.
Még egy dolog,ami az én munkámban nagyon fontos: az emberi kapcsolatok. Minden „ügyféllel” , felnőttel és gyerekkel egyaránt egyformán, kedvesen kell tudni bánni, tanácsokat adni ha kérnek, meghallgatni őket. És mindig tudni, hogy én végzem a szolgáltatást, ők pedig a „megrendelők”
És amit nagyon sokan nem vesznek figyelembe: egy vállalkozás első éve ritkán sikeres. Aki egy év alatt akar meggazdagodni, nagyot fog csalódni. Ugyanakkor, nekem az anyagiak mellett a lelkiek is fontosak, ennek a kettőnek nálam egyensúlyban kell lennie. Másképp nem megy.
Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Azt hiszem, semmit. Ha valamit kihagynék, ami nem sikerült, nem lennének meg azok a tapasztalataim, amikből okultam, fejlődtem, és amik hozzásegítenek a további kudarcok elkerüléséhez. Minden így volt jó, ahogy volt.
Dr. Nádor-Virág Anikó
Mivel foglalkozol?
Cégünk a NutriLAB étrend-kiegészítő termékek forgalmazásával foglalkozik: vitaminokkal, gyógynövényekkel, olajokkal. Ezek a termékek az egészség megőrzés eszközei. Az elmúlt pár évtizedben hirtelen rászakadt az emberiségre egy újfajta civilizáció és az emberi szervezet erre a nagy változásra nem volt felkészülve. Ezt felismerve egyre többen tudatosan akarnak valamit tenni az egészségükért. Ezeknek az embereknek segít a NutriLAB is, az egyre szélesedő termék kínálatával.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Az ötlet megkeresett, én meg kicsi gondolkodás után elfogadtam. Az gyógyszerészek nagy részének égnek áll a haja az étrend-kiegészítőktől. Így voltam ezzel én is, amikor felkértek a termékek piaci bevezetésére. Az, hogy a termékeink többsége gyógyszergyárban készül (Capsugel- Franciaország, Goerlich Pharma-Németország) az kellő garanciát adott számomra, hogy megbízhatóak a termékek. Egészség üzlet, de mégsem az. Ez egy határvonal, amit csak etikusan szabad átlépni. Megpróbálom ennek megfelelően értékesíteni a készítményeinket. NutriLAB termékek mellé ingyenes tanácsadás jár. Nem mondom, hogy mindenre tudok válaszolni, de igyekszek tanulni a kérdésekből. A www.nutrilab.hu oldalon és a www.nutrilablog.hu oldalon lehet feltenni a kérdéseket a gyógynövényekkel, betegségekkel kapcsolatban.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
Mivel egy speciális piacról van szó ezért tervezni nagyon nehéz. Az engedélyeztetési eljárások kicsit hosszúra sikerültek, majd jött a válság és a piac hirtelen túltelítetté vált. Ráadásul az előbb említettem, hogy nem akarok mindenáron eladni valamit. Egészség vonalon elég egy jó csodamese és kész a varázsütés. Ezt az utat elvből nem tudtam járni.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
NutriLAB ban jelenleg hárman dolgozunk. Egy éve van irodánk, ami nagy eredmény, hogy az otthoni környezetet ki tudtuk nőni. Férjem a cég önkéntese, az informatikai támogatást biztosítja.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Szerintem a marketing is olyan, hogy több lábon kell állni. Most csinálok egy felmérést, hogy az emberek hol tájékozódnak az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatban. Magasan az internet vezet és ez megdöbbentő, mivel rengeteg egészséggel foglalkozó újság van, amiket mi is használunk hirdetésre. Ez nem azt jelenti, hogy el fogjuk hagyni, de kisebb lábbal állunk majd az újságos hirdetéseken.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Egy lassan 3 éves gyermekem van Zsófi. Terhesség alatt kezdtem el engedélyeztetni a NutriLAB termékeket, úgy hogy el lehet mondani már embrionális kortól együtt dolgoztunk:)
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged?
Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Ez gyereke válogathatja. Zsófival lehet együtt dolgozni, jobban mondva én tudok. Tárgyalás után játszótér és fordítva. Bölcsödébe nem jártunk. Voltak játszóházas próbálkozásaink, de a vége az lett, hogy jött velem a gyerek. 3 év alatt egyetlen tárgyalás volt ahol azzal kezdte a másik fél, hogy úgy gyere el, hogy 1 óráig csak rám tudsz figyelni. Tudomásul vettem és igaza is volt.
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Abban biztos vagyok, hogy ha elkezdődik az ovi gyorsabban megy a cég előre, de a mostani eredményeink sem rosszak.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Vállalkozni főleg az kezdjen el akire, már az óvodában is úgy emlékeznek, hogy mindig irányította a dolgokat. Nem mondom tanulható az irányítás valamilyen szintig, de nem keverendő össze az álmodozással. Jelen gazdasági körülmények között, csak nagyon sok munkával és tanulással lehet fennmaradni a vízen. Célom, hogy a NutriLAB egy ismert márka legyen Magyarországon. Aki látja a logónkat annak az jusson eszébe, igen ezek jó és minőségi termékek.
Bányász Melinda
Mivel foglalkozol?
Cifra Design márkanévvel készítek és forgalmazok ékszereket. A magyar népművészetből ihletett grafikáimat üvegkavics és műgyanta lencse mögé helyezve alakítom ki a gyűrűből, fülbevalóból és medálból álló kollekciókat. A vevők igényeit és a piaci visszajelzéseket figyelembe véve bővítettem kínálatomat a magyar népművészeti motívumok mellett különböző nemzetek népművészeti mintáival, romantikus, geometrikus és pop-os minták felhasználásával. A használt anyagoknak köszönhetően a megálmodott grafika életre kell az üveglencsék mögött, ahogy torzul, változik és domborodik az amúgy sík felület.
Szintén vevői visszajelzésre most már női felsőkre, pólókra is rákerülnek a grafikák, szitázott és hímzett eljárással.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Főiskola mellett, a műszaki-gazdasági szakommal párhuzamosan folyamatosan képeztem magam különböző művészeti iskolákban, rajzkörökben, divattervező iskolákban. Így történhetett, hogy friss diplomásként végül nem a szakomhoz szorosan kötődő munkát találtam, hanem divattervezőként helyezkedtem el. Ez a munka ráállított egy olyan pályára, ami a napi szintű alkotásról szólt. Mégpedig olyan alkotásról, ahol szigorú piaci követelményeknek is meg kellett felelni. 10 évig dolgoztam különböző magyar divatcégeknél tervezőként és grafikusként, egészen kisfiam születéséig.
Mikor eljöttem a cégtől, láttam, hogy nem lesz hova visszamennem, így azon kívül, hogy szülés után már igen hamar hajtott az alkotóvágy, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy milyen önálló tevékenységbe kezdhetnék.
A magyar ruhaipari helyzetet és a piaci lehetőségeket ismerve pontosan tudtam, hogy ha egyedül ruhával kapcsolatos vállalkozásba fogok, az csak elviszi a pénzt a családi kasszából, és a megtérülés igencsak kétséges.
Amikor tehettem (a baba és háztartás ellátása után, az alvás rovására) a netet böngésztem és folyamatosan gondolkodtam, terveztem, kerestem a lehetőségeket.
Több irányba indultam el, de mivel ez az út tűnt a legjárhatóbbnak, a többi ötletemet és lehetőséget most tudatosan háttérbe szorítom, hogy ne forgácsoljam szét az energiámat, időmet.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
Teljesen intuitív alapon kezdtem el, csak csináltam néhány ékszert, és én lepődtem meg a legjobban, hogy igény van rá. Ugyanakkor, amikor az első sikeres vásárokon túl voltam és láttam, hogy erre rá lehet építeni egy vállalkozást, és főállásként is űzhetem, nem okozott gondot átgondolni, megtervezni a következő lépéseket, kitalálni a nevet, arculatot stb.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
Jelenleg szinte mindent egyedül csinálok: megtervezem a mintákat, beszerzem az alapanyagot, elkészítem a termékeket, reklámozom, elviszem a vásárokra (leginkább a Wampra), ott csevegek a vevőkkel és eladom. Az elmúlt hónapokban megnövekedett igény kielégítésére, remek kézügyességgel bíró szüleim néha besegítenek a gyártásba. A vásárok előtti éjszakán, amikor én már alig látok a fáradtságtól, családi kalákában pakoljuk, „dobozoljuk” az ékszereket és végezzük el az utolsó simításokat. Most gőzerővel dolgozom a webáruházon, hogy a vidékről és külföldről jövő igényeket is ki tudjam elégíteni, ehhez már egy fotós és programozó segítségét igénybe veszem.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Nekem tulajdonképpen az vált be, hogy a nagyon sikeres és népszerű Wampon (Vasárnapi művészeti piac) jelenek meg rendszeresen, első perctől kezdve egységes, karakteres arculattal, igényes csomagolással és termékkihelyezéssel. Ezen kívül egy céges Facebook oldalon értesítem a követőimet az újdonságokról. A webshop elindításával természetesen szükség lesz egy kampányra, amit szintén a facebookon fogok népszerűsíteni.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Egy fiam van, Zsombor, aki nagyjából másfél éves volt, amikor kitaláltam a Cifra Designt.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged? Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Elég nagy feladat egyensúlyban tartani ezeket a szerepeket, nincs nagy titok, sok munka, és el kell tudni viselni, hogy nem lehet egyszerre minden tökéletes.
Természetesen nem létezhetne a Cifra Desgin sem, ha a férjem és édesanyám néha nem vigyázna a kisfiamra.
A legtöbb anyuka „félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek (vagy ha még kicsik a gyerekek: mi az, amibe akkor szeretnél majd belevágni, amikor már kirepültek otthonról a gyerekek?)
Mivel a kisfiam még nem ovis, ezért én még a „fél gőznél” tartok, de nagyon sok tervem van arra vonatkozóan, hogy mivel folytatom, ha egy kicsit több időm lesz (hacsak nem jön a kistestvér )
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Tervem és célom, hogy Budapesten és országszerte több nívós design boltban kaphatóak legyenek a termékeim. Erre már kész arculati tervem van, és készülnek az árukihelyezők. Továbbá folyamatban van a webáruház készítése, ami reményeim szerint heteken belül üzemelni fog.
Hosszú távon a külföldi piac felé is nyitnék, mivel több megkeresésem van külföldön élő magyaroktól.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Fontosnak tartom azt, hogy olyan területtel foglalkozzanak, amit szeretnek csinálni, mert a dolgos hétköznapokon, éjszakákon csak ez tud átlendíteni, ha úgy végzed a munkát, hogy fel se tűnik, hogy hajnalodik. Ha csak a profit a motiváló tényező, az nem elég.
Ma az internet világában tényleg annyi lehetőség van az újdonságok felfedezésére, új ismeretek elsajátítására, hogy csak az nem találja meg a neki megfelelő területet, aki nem keresi. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy kitartóak és elkötelezettek legyünk, mert ha egyik hónapban ebben, a másikban meg abban látjuk a tuti ötletet, az nem vezet eredményre. Azt gondolom, hogy egy nő akkor tud jó anya és feleség lenni, ha gyermekei és férje igényei mellett a sajátjaival is foglalkozik. Szülés után valóban kicsit háttérbe szorulunk, de a gyerkőc cseperedésével egyre inkább kibontakozhatunk mi is, és újra rátalálhatunk önmagunkra. Ne féljünk elszakadni előző szakmánktól, és ne legyünk restek újat tanulni. És még egy nagyon lényeges dolog: nem a kezdőtőke nagyságától lesz sikeres egy vállalkozás, hanem a befektetett sok munkától és tudástól. Én nagyjából két csomag pelenka árát költöttem az első kollekciómra, amiből már profitot produkáltam.
Herbay-Magyar Zsuzsanna
Mivel foglalkozol?
A mabeautyk egyedi ékszerek, kiegészítők tervezésével és kivitelezésével foglalkozik. Elsősorban üveg-és textilékszereket készítek.
Eredeti végzettségem szerint termékmenedzser és francia tolmács vagyok.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Amikor megszületett a kisfiam pontosan tudtam, hogy nem szeretnék visszatérni a multinacionális vállalathoz, ahol előtte „napi 8 órában” dolgoztam.
Az egyik barátnőm ajánlott figyelmembe egy magyar kézműves portált, amellyel először csak barátkoztam, majd gondoltam egyet és regisztráltam az ékszereimmel. Ekkor még nem gondolkoztam úgy, hogy ebből vállalkozást lehet építeni, és ezzel komolyabban is lehetne foglalkozni, csupán hobbiként indult. Amikor a wampra sikerült bejutnom onnantól gondoltam úgy, hogy a mabeautykkal nekem már komolyabb célom van.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
Teljesen intuitív módon, az elején csak ki szerettem volna próbálni magam, hogy az általam készített ékszerek mennyire nyerik el a magyar nők tetszését. Folyamatosan alakult ki bennem, hogy én ezzel szeretnék vállalkozás szinten foglalkozni.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
Alapvetően egyedül dolgozom a mabeautykban, a horgolt ékszerek egy kisebb részét képezik a portfóliónak, azokat Édesanyám készíti.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
A marketinghez kizárólag a facebookot használtam eddig. Rengeteg embert el lehet érni, az intenzív marketingtevékenységnek köszönhetően egy év alatt több mint 5000 rajongója lett a mabeautyk facebook oldalának.
A nyereményjátékok hatékony marketingeszköznek bizonyulnak, de a túl sok játék szerintem már az ellenkező hatást éri el, komolytalanná teszik az oldalt.
A külföldön már egy ideje működő lakásboltok mintájára elindítottam a boltdélután programot, amit általában havonta szervezünk; egy délutánra egy kölcsönkapott lakásban alkalmi mabeautyk boltot rendezünk be, ahol meg lehet nézni, fel lehet próbálni az ékszereket, nem kell rohanni, kényelmesen lehet válogatni. Ez nagyon jó kezdeményezésnek bizonyult, hiszen sokan nem szeretnek az interneten vásárolni, szeretik felpróbálni az ékszereket, amire akár egy vásári forgatagban sem mindig van lehetőségük.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
1 kisfiam van, aki féléves volt, amikor elkezdtem a mabeautykkal foglalkozni. Augusztusra várjuk második babánkat.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged? Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Kizárólag a kisfiam alvási idejében, illetve ha a férjem vagy a nagymamák vigyáznak rá, akkor foglalkozom a mabeautykkal. Alapelvnek tartom, hogy nem ültetem le tévézni, hogy én tudjak dolgozni, mert elsősorban miatta vagyok otthon, azért, hogy vele foglalkozzak, az ékszerkészítés egyelőre másodlagos. Ha napközben van pár percem, akkor foglalkozom a marketinggel, az alkotás, ékszerkészítés a délutáni alvásra és az éjszakára marad.
A megfelelő időbeosztás nélkülözhetetlen, úgy érzem, van még bőven fejlődni nekem is ezen a téren.
A legtöbb anyuka “félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadulnak az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Én úgy érzem, hogy még most is csak „félgőzzel”, „harmadgőzzel” foglalkozom a vállalkozásommal, hiszen a kisfiam még csak másfél éves, így a vele való foglalkozás kitölti napjaim nagy részét. Így még sok megvalósítás előtt álló feladat van hátra.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Rengeteg tervem van, az ékszerek mellett szeretném bővíteni a mabeautykot, de hogy pontosan mivel az egyelőre még kialakulási, tervezési fázisban van. Hosszú távú terveim között szerepel olyan termékek készítése is, amellyel olyanoknak tudok munkalehetőséget biztosítani, akiknek a közvetlen lakókörnyezetükben korlátozottak a munkavállalási lehetőségeik.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Nem szabad halogatni, ha valaki vágyik arra, hogy elkezdjen egy vállalkozást, akkor bele kell vágni, és útközben majd alakul. Persze ez egy jelentős beruházást igénylő vállalkozás esetén nem ilyen egyszerű, de az én esetemben minimális anyagi ráfordításra volt csak szükség.
Fontosnak tartom az innovatív hozzáállást és az egyediséget, hiszen hosszú távon csak az a vállalkozás tud egy igen szűk piacon hatékony maradni, amely képes a folyamatos megújulásra.
A vállalkozás elején nem fordítottam elég figyelmet az egységes megjelenésre, a mabeautyk arculatterve most készült csak el, erre ma már nagyobb hangsúlyt fektetnék a kezdetekből.
Szilfai Ágnes és a Picur Rádió
Mivel foglalkozol?
A Picur Rádió, egy online gyerekrádió kitalálója, és működtetője vagyok. A fő feladatom online marketing menedzserként, hogy a Rádió minél több emberhez eljusson, de szerkesztek műsort, hanganyagot gyűjtök, interjút készítek és weboldalt fejlesztek.
Hogyan jött az ötlet? Hogyan kezdtél bele? Milyen előzményei voltak?
Kontrolling vezetőként dolgoztam egy multinacionális vállalatnál gyermekeim megszületése előtt, azonban a gyerekekkel töltött idő szabadsága, és az önállóság megtapasztalása elindította bennem a vállalkozás gondolatát. 2010. augusztusában egy utazás közben vetődött fel egy online gyerekrádió indításának gondolata, amikor nem vittük magunkkal az oly sokat hallgatott gyerek CD-ket. Szeretem a zenét -8 évig tanultam zongorázni is- és hiszek a mese fontosságában, ezért szeretném, ha minél több gyereknek lehetősége lenne megismerni, és megszeretni ezeket.
Ezután elvégeztem a MÜTF online marketing menedzser képzését, ahol rengeteg használható ötletet kaptam egy weboldal létrehozásához, működtetéséhez, menedzseléséhez. Másrészt az iskolapad a kimaradt munkaévek után újra pezsgést hozott az életembe, új kapcsolatokat, és új ötleteket. A Picur Rádió az előkészületek után 2011. márciusában indult.
Tervezetten, számokkal, tervekkel vágtál neki, vagy inkább intuitív alapon a vállalkozásnak?
A Rádió indulása előtt feltérképeztem az online rádiópiac lehetőségeit, várható fejlődési irányait, illetve készítettem egy egyszerű kalkulációt a várható költségekről és bevételekről. Mivel azonban nem volt korábban a rádiózásban tapasztalatom sok mindent intuitív módon terveztem, tervezek meg ma is.
Mekkora a cég? Hányan dolgoztok benne? Milyen segítséged (családtagok, alvállalkozók stb.) vannak?
A Picur Rádióban mostanra öten dolgozunk. Dóri az adminisztratív teendőkben segít, Frenky a technikai hátteret biztosítja, és van két Zsófink, akik a hangjukat, és kreativitásukat adják a Rádiónak. Ezenkívül segítenek még gyerekek, beugró hangok, és gyakran besegít a férjem is.
A csapatunkból még hiányzik egy értékesítéssel foglalkozó munkatárs, de bízunk benne, hogy nem kell már sokáig keresgélnünk.
Hogyan marketingeztek, mik a tapasztalataid ezen a téren? Milyen módszerek vannak, amik beváltak, amiket szívesen ajánlasz másoknak is, és mik azok, amikkel nem voltál elégedett?
Az online marketing menedzser képzésen nagyon sok jó tippet kaptam, amiket igyekeztem eddig is kipróbálni, és a jövőben is minél többet alkalmazni. A tapasztalataim szerint egy online vállalkozást az interneten lehet a legjobban népszerűsíteni. A bannercserék, online hirdetések, partnerkapcsolatok, Facebook egyrészt sokkal kevesebbe kerülnek, másrészt sokkal hatékonyabbak. Az image-építéshez azonban fontosnak tartjuk, hogy minél több gyermekrendezvényen, újságban megjelenjünk. A legtöbb látogatót oldalunkra az online hirdetésekkel, és partnerkapcsolatok kiépítésével vonzottuk eddig.
Hány gyermeked van? Mennyi idősek voltak, amikor elkezdtél dolgozni?
Két gyermekem van, Petra és Ádám. Már mindketten óvodába jártak, amikor elkezdtem vállalkozni, kislányom 5, kisfiam 3 éves volt.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozást és a gyermeknevelést, családi életet? Volt segítséged? Milyen tipped van, ami segített megoldani az ezzel kapcsolatos problémákat, milyen tanácsod van az olvasók számára ezen az téren?
Pillanatnyilag ez a legnehezebb, és ez okozza a legtöbb fejtörést az életemben. Ha az ember vállalkozik, maga osztja be az idejét, de a munkát ugyanakkor nehéz félretenni, és a gondolatokat kikapcsolni sem egyszerű. A nagyszülők vidéken élnek, de mióta Anyukám nyugdíjas lett, többet lehet rá számítani a gyerekek felügyeletében. Amikor vállalkozni kezdtem, akkor arra gondoltam több időt lehetek a gyerekeimmel, azonban ezt eddig még nem tudtam megvalósítani. Az egyik tanárom azt mondta, egy vállalkozás felépítése körülbelül 10.000 munkaóra, azaz napi 10 órával számolva is nagyjából 3 év. Azt gondolom igaza volt, és a teherbíráson kívül nagy kitartásra és persze anyagi áldozatra is szükség van.
A jól meghatározott célok, a jövőbe vetett hit mindenkit átsegíthetnek a nehezebb pillanatokon.
A tanácsom az, hogy határozzunk meg néhány órát minden nap, amikor csak magunkkal és a családunkkal foglalkozunk.
A legtöbb anyuka “félgőzzel” kezd bele a vállalkozásba, aztán ahogy felszabadul az energiája, az ideje, egyre jobban fejlődik a cég. Neked mi erről a tapasztalatod? Mit tudtál/tudsz megcsinálni a gyerekek mellett otthonról és mi az, amibe akkor kezdtél bele, amikor már nagyobbak lettek?
Amíg a gyerekeim otthon voltak, igyekeztem a lehető legtöbb időt velük tölteni. Amíg szoptattam sokkal fáradékonyabb voltam, és több alvásra is volt szükségem. Tanulni, és vállalkozni akkor kezdtem mikor már óvodába jártak.
Milyen terveid vannak? Mit szeretnél megvalósítani, hova szeretnél eljutni?
Szeretném, hogy a Picur Rádió országosan ismert rádió legyen, és minél többen hallgassák a 8 év alatti gyermekek körében; együtt emlegessenek minket pl. a Minimax-szal vagy az Egyszervolt.hu-val. Titkos vágyunk, hogy frekvenciát szerezzünk, és így a rádiónk autóban is kényelmesen hallgatható legyen. Ehhez kapcsolódó terv egy jó felszereltségű stúdió kialakítása is.
Mit tanácsolsz azok számára, akik még csak tervezgetik a vállalkozást? Mire figyeljenek oda, mit tartasz fontosnak és mit nem? Mit csinálnál másként, ha most vágnál bele?
Vállalkozni nem könnyű, és sokféle ismeretet igényel. Azt gondolom, hogy egy jól átgondolt üzleti terv, és egy új termék, vagy szolgáltatás már jó alapja lehet az indulásnak. Ezenkívül marketing, marketing, marketing!
Ha most vágnék bele, részletesebb üzleti tervet készítenék, és néhány esetben pedig jobban hinnék a megérzéseimnek.
Leave A Response